Nagyon rég olvasom ezt a rovatot. Nagyon jó bekukkantani mások életébe. Valamiért azt gondoljuk, hogy ez velünk nem történhet meg. Sok érdekes és hasznos történetet közöltök. Már sokszor gondoltam rá, hogy én is írok, de valahogy mindig elmaradt, mert nem volt bátorságom. Úgy érzem, most jött el az ideje. Igazából még most sem hiszem el, hogy ez velem történt, úgy éreztem, egy szappanoperában vagyok.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Nagyon jól esik nekünk Hilka álnevű olvasónk levelének fenti bevezetőjét olvasni, mert örülünk, hogy olvasónk is így érez – mi szintén nagyjából ezt gondoljuk a Randiblog Inbox posztsorozatról, azzal persze, hogy a dicséret elsősorban nem a szerkesztőséget illeti, hanem azokat az olvasóinkat, akik írtak már nekünk valamikor az elmúlt sok-sok év folyamán.

Szóval a mai posztban Hilka enged egy kis bepillantást az életébe, és bár a történet egy távkapcsolat történetének indul, azért a fenti idézetet választottuk címnek, mert a levél fő témája az, hogy kiderült, Hilka szerelme hűtlen volt. Több levelet is kaptunk ebben a témában az utóbbi időben, és lenyűgözően érdekes valamennyi, Hilkáé pedig főleg, mert az ő esetében teljesen máshogy alakultak a dolgok, mint levélíróink többségénél.

Ha önnek is van ilyen története, amit szívesen megosztana, vagy van kedve bármi mást elmesélni, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatos, akkor kérjük, küldje be történetét szerkesztőségünkbe e-mailben! A címünket alább találja, de a poszt legalján elhelyezett doboz is tartalmazza (természetesen a 3-asok helyére E betűk valók, csak nem írjuk ki egy az egyben a címünket a netre, mert éppen elég szpemet kapunk anélkül is).

Kattintson ide a címünkért:
randi@mail.v3lv3t.hu

Egy közel 7 éves kapcsolatom vége után belevetettem magam a pasizásba. Mivel akkor külföldön éltem, online próbáltam ismerkedni. Párhuzamosan több férfival is leveleztem, de senkivel nem kerültem közelebbi kapcsolatba. Sok nagyon fura emberrel összehozott virtuálisan az élet. Úgy kb. fél év így telt, aztán rávettem magam egy személyes találkozásra. Volt egy pasi, aki nagyon szimpatikus volt. Mivel a távolság köztünk egész nagy volt, ezért egy köztes országba szerveztük le a találkát.

3 napot töltöttünk együtt, közös hotelszobában. Ez nagy felelőtlenség volt. Nem vagyok az a fajta lány, aki csak úgy belemegy egyéjszakás kalandokba, de neki nem tudtam ellenállni. Rámenős volt, tetszett. Nagyon jó volt minden, úgy éreztem, vele önmagam lehetek. Vele veszekedni is jó. Ezután belementünk a távkapcsolatba, pedig nagyon nem akartuk, viszont tényleg nagyon jó volt együtt. Nagyrészt ő jött ki hozzám havi egyszer pár napra. Mivel ő nem szeretett volna kiköltözni hozzám, de együtt akartunk lenni, nekem kellett lépnem. Odaköltöztem hozzá, munkahelyet váltottam és boldog voltam.

Egyik nap a munkahelyemen voltam, amikor kaptam egy névtelen levelet. Az állt benne, hogy a párom megcsal. Semmi konkrét, és ezért ki is magyarázta magát. De én persze ezek után jobban figyeltem a jeleket. Nem vettem észre semmit. Eltelt pár hónap, és megkérte a kezem, kicsit hátsó szándékkal, mert én közöltem vele, hogy csak házasságba szeretnék gyereket szülni. Ő pedig már nagyon szeretett volna saját gyereket. Ezt már a kapcsolatunk elejétől hangoztatta.

Nagyon boldog voltam, úgy éreztem, megtaláltam a társam, és elkezdtem szervezni az esküvőt. Minden jól alakult, fél év alatt leszerveztünk mindent, éttermet, fotóst, zenekart, virágot stb. Viszont az esküvő előtt egy hónappal megint jött egy névtelen levél. Ebben az állt, hogy egy nő a vőlegényem gyerekét várja. Természetesen számonkértem, és bevallotta, hogy kb. másfél hónapja lefeküdt egy nővel, aki zaklatja egy ideje, de nem érez iránta semmit és nagyon megbánta. Teljesen összeomlottam. Ezek után le akartam mondani a lakzit. Én éreztem szégyent ebben a helyzetben.

Valamiért mégsem tudtam elmenni. Arra jutottunk, hogy együtt megoldjuk, bárhogy is alakul. Nem volt 100%-ban biztos abban, hogy az a nő tényleg az ő gyerekét várja, de ha mégis, akkor vállalja a gyerektartást. Elvitt a nőhöz, hogy ezt megbeszéljük vele, és nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. Nem volt veszekedés, se hangos szó, csak elmondtuk, hogy ennek ellenére együtt maradunk, ami nyilvánvalóan nem tetszett neki. Bennem látta az ellenségét, és kicsit nekem is lelkifurdalásom volt, hogy elveszem egy gyerek apját.

A párom biztosított afelől, hogy ő semmilyen körülmények között sem lenne a gyerek anyjával, de mivel szeretne gyereket, fogadjam el a helyzetet és lépjünk tovább. Megígérte, hogy a nő közelébe se megy addig, míg a gyerek meg nem születik, és be nem bizonyosodik, hogy tényleg az övé.

Szörnyű időszak kezdődött, a nő folyamatosan bűntudatot próbált kelteni bennünk és zaklatott mindkettőnket. Pár ismerősömnek is megírta a sztoriját. Attól féltem, hogy odajön az esküvőnkre. Ez rányomta a bélyegét az egészre, csak túl akartunk lenni rajta. Szerencsére nem volt botrány. Másnap küldte el a 12 hetes ultrahang képeit. Akkor már úgy voltam vele, hogy megoldjuk, és kicsit már örültem a gyereknek.

De ez nem tartott sokáig, mert folyamatosan bántott a gondolat, hogy ebből mekkora szégyen lesz, a férjemnek egy másik nő szül gyereket fél évvel az esküvőnk után, abszurd. A legrosszabb, hogy a nő engem hibáztatott a kialakult helyzetért, nekem pedig folyamatos gyomoridegem volt, hogy mi lesz ebből, milyen élete lesz így a kicsinek. Minden hétvégén azt írta, hogy sürgősségin van, mert fáj a hasa, nem mozog annyit a gyerek vagy rossz a tapadása a placentának és ezért vérzik is, nem fogja tudni természetes úton megszülni.

A harmincadik hétben járhatott, amikor ismét hétvégén megírta, hogy túl vannak rajta, mármint a szülésen, de elérhetetlenné vált. Pár nap múlva megírta, hogy a gyerek 1200 g és intenzíven van, lány, és elküldte a nevét, de képet nem. Természetesen be akartunk menni hozzá, de azt nem szerette volna, ez gyanús volt. Kértük, küldjön képet. Nagyon nehezen küldött egy képet, amin az 5 éves fia van, akit egyedül nevel, csecsemőként egy inkubátorban, mert koraszülött volt. Betelefonáltunk a kórházba, és megtudtuk, hogy ilyen nevű anyuka és gyerek nincs az osztályon.

Kiderült, hogy az egészet csak kitalálta, papírokat hamisított az előző terhessége iratai segítségével. Egyrészt megkönnyebbültem, hogy vége van a kételyeknek és kiderült ez az egész, másrészt kicsit ijesztő, hogy mire képesek egyes emberek. Azt mondják, szerelemben és háborúban mindent lehet, na de ez kicsit durva volt.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Számonkértem, és bevallotta, hogy lefeküdt egy nővel, aki zaklatja egy ideje

Olvasónk egy névtelen üzenetből tudta meg, hogy szerelme félrelépett. A férfi kimagyarázta magát, de aztán kiderült, hogy terhesség lett a dologból.

21 · Nov 17, 2019 04:29pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments