Egy ideig próbáltam lekövetni és kielégíteni a vágyait (BDSM)

Elolvastam Józsué levelét, és a nő leírásában kicsit magamra ismertem. Na jó, nem kicsit, nagyon. Aztán elolvastam a kommenteket, miszerint a férfiak úgy gondolják, csak a nő a hibás, aki biztos félrekúr, aki egy „idióta fapina, önző szarember” és „már az ismerkedés elején kiszimatolta, hogy ezt a palit leuralhatja” stb... Na ezzel már nem tudok azonosulni. Jöjjön a női szemszög.

Ön is olvasta Józsué levelét? Nem a bibliai Józsuéra kell gondolni természetesen, hanem erre a néhány héttel ezelőtti Randiblog-posztra, amelyben egy Józsué álnevű férfiolvasónk arról írt, hogyan vált a házassága a saját szóhasználata szerint sivárrá.

Nos, a mai posztban egy nagyon hasonló helyzetet mutat be egy női olvasónk, Emília, aki természetesen szintén álnéven szerepel itt a Randiblogban. Amint az a címnek választott idézetből is sejthető, Emília egy ideig próbált arra törekedni, hogy megmaradjon a szexualitás a kapcsolatában, de annyira különbözőek a vágyaik a férjével, hogy ez nem volt tovább lehetséges. Emília őszintén írja le, hogy hova érkezett most a házassága, és azt a kérdést is felteszi, hogy innen merre vihet tovább az út.

Ön szerint? Ha van tapasztalata a témában, illetve ha tudna válaszolni Emíliának, vagy a saját párkapcsolatával kapcsolatosan mesélne valamit, kérjük, írjon nekünk e-mailt! A címünket az alábbi dobozban találja, de ott van a poszt legalján is.

„Több mindenben is hasonlítunk Józsuéval. (Leszögezném, hogy tuti nem én vagyok a felesége.) Én 28 éves vagyok, a férjem 33, és másfél éves ikreink vannak. Ház, autó, napról napra élés, de nem panaszkodhatunk, minden stimmel. Még a mi kapcsolatunk is ugyanúgy távkapcsolatként indult. Minden szuper volt annak idején, izgalmas volt, mindketten próbáltunk a másik kedvében járni, szexuálisan is.

Aztán szépen lassan eltűntek az érzelmek, de nálunk konkrét oka van, hogy miért. Szexuálisan egyre inkább eltávolodtunk egymástól, amit én egy ideig próbáltam lekövetni és kielégíteni a vágyait (BDSM), de egyszer csak benyögte, hogy ő ezt inkább nem szeretné velem csinálni. Az eredmény: inkább mással csinálja. Szóval én, a „fapina” nem voltam neki elég jó, nem tudtam megadni azt, amire vágyott. Ezek után nyilván semmi kedve az embernek lefeküdni „hagyományos úton” a párjával, pedig bennem is lenne sokkal több, amit nyújtani tudnék neki, csak neki meg pont nem az kell. Mi is eljátszottuk ezeket a köröket, hogy próbáltuk menteni a menthetőt, de ha én próbálkoztam, akkor hirtelen ő volt fáradt, amikor meg ő próbálkozott, egyszerűen már nem volt kedvem hozzá, annyira elvesztette a szememben a férfiasságát.

Nyilván egy külső személy nem érti, hogy miért nem válunk akkor el, de ha hiszitek, ha nem, valóban lehet szeretni egy embert annak ellenére is, hogy nem stimmel minden. Meg persze ott vannak a gyerekek, ők a legfontosabbak, akik miatt össze akarod tartani a családot, mert csak az számít, hogy ők boldogok legyenek. Meg ugye az a fránya megszokás... mert ki akarná újból felépíteni az egész életét a legelejétől fogva?

Szóval mi lehet a megoldás? Van egyáltalán megoldás? Nem tudom, én mostanában csak arra tudok gondolni, hogy szeretőn kívül nincs más kiút. (Most látom a lelki szemeim előtt a férfi arcokat, hogy „na én megmondtam, hogy félrekúr a fapina!”) Nem, nincs szeretőm, még. De akkor mondjatok olyan opciót, hogy a házasság is megmaradjon, és közben boldogok is lehessünk. Na?”