Te tényleg azt gondoltad, hogy az én pasim veled fog majd aludni?

Az én történetem sok bla bla a tökéletes habos-babos, rózsaszín kapcsolatokról. De ez nem igaz, a valódi rózsaszín kapcsolatokat nem ingyen adják, kérlek, azt lásd meg, hogy a rózsaszín tökély hátterében a valóságban mennyi munka van. Azoknak a lányoknak, asszonyoknak és nőknek szeretnék üzenni, akik nem képesek, vagy nem is akarják tisztelni sem saját magukat, sem párjukat, esetleg gyerekeiket, végképp pedig nőtársaikra nincsenek tekintettel.

A véletlen úgy hozta, hogy a Tina álnév jutott a fenti bevezetővel kezdődő, alább teljes egészében olvasható levél beküldőjének. Volt már pár nyílt levél a Randiblog Inbox rovatban az utóbbi időben, és bizonyos szempontból Tina levelét is ezek közé lehet számítani, igaz, ő nem egy konkrét személynek írt nyílt levelet, hanem a nőknek általában, illetve konkrétan azoknak a nőknek, akik kapcsolatot kezdeményeztek a férjével.

Tina levele ezen kívül azzal foglalkozik még, hogy hogyan néz ki belülről egy jól működő kapcsolat, és persze igazából ez sem csak bla bla, hiszen nagyon fontos dolgokról van itt szó, annak ellenére, hogy ezek persze se nem olyan viccesek, mint egy kínosra sikerült randi, se nem olyan drámaiak, mint egy viharos szakítás.

A lényeg: mindenkinek ajánljuk Tina levelét, nőknek és férfiaknak egyaránt. Ha önnek szintén van mondani-, illetve mesélnivalója, kérjük, írjon ön is, hiszen a Randiblog Inbox posztsorozat kizárólag az olvasóink által e-mailben beküldött levelekből áll! Címünket az alábbi dobozban találja, de a poszt legalján található keretesben is benne van.

„Kérlek titeket, hogy kezdjétek el tisztelni magatokat, a családotokat, párotokat és nem utolsó sorban nő társaitokat szerte a nagyvilágban, mert hiszem, hogy ha mi nők egymás iránt nagyobb tisztelettel lennénk, akkor egy sokkal jobb világban élhetnénk.

A párommal belefáradtunk a csalfa, megbízhatatlan emberekbe a hosszú évek során, végül egy évig kerülgettük a másikat, mire egymásra találtunk, és azóta mindkettőnknek kerek a világ. Megbízunk egymásban, szeretjük és tiszteljük egymást. Sok csalódás után nem hittem volna, hogy valaha majd én is magabiztosan azt állítom, hogy boldog párkapcsolatban élek – már amennyire a mai elégedetlen és folyton törtető világban ezt meg lehet tenni – de együtt élünk, van állásunk, házunk, autónk, és néhanapján egy kis nyaralást is megengedünk magunknak. Szabadidőnkben egymással foglalkozunk, a családjainkkal, ugyanakkor hagyunk egymásnak a modern életben annyira igényelt „énidőt” is. Sajnálom, de minket nem igazán érdekelnek idegenek és más emberek dolgai, elvagyunk a saját életünkkel, boldogságunkkal, megoldandó problémáinkkal együtt.

Nem így vannak ezzel viszont a párom munkatársai, akiknek nem elég a saját kis életük, és nem nyugszanak, amíg nem furakodnak bele valahogyan abba, amit mi már pedig nem engedünk senkinek. Gondolok itt azokra a nőkre, akik párjuk és férjeik mellett az én páromnak ajánlgatják a „bulikázás és az együttalvás” lehetőségét, viccnek szánva, azonban titkon komolynak vélt szóbeli üzenetekbe burkolva. Igen, ha így veszed, vicces is lehet, azonban melyik férjes nő mondhat olyat viccből egy kollégájának, hogy „aludj itt velem”, miközben otthon 2 gyerek és a rájuk vigyázó apjuk várja őt haza? Vagy éppen az, akinek a párja külföldön gürcöl egy boldogabb élet reményében, megbízva a hátrahagyott barátnőben?

Sokat gondolkodom azon, hogy ezeknek a nőknek mi járhat a fejében, hogyan mondhatnak másoknak olyan könnyelmű kijelentéseket, hogy „aludj velem”, miközben ezt olyanok is hallják, akik ismerik őket és tudják, hogy otthon várja őket a családjuk, párjuk? Ennyire könnyű manapság ezt kimondani? Ennyire viccesek manapság az emberek? Hogy történhet az, hogy mások félnek elhívni a kiszemeltet egy randira, amikor nők gyerekkel, férjjel ilyen könnyelmű kijelentéseket tudnak tenni? Bezzeg viccként szánva – számomra nincsen viccértéke, sajnálom, ezt a humort nem tudom értékelni – mégis milyen könnyedén kijönnek a szavak.

Az én kérdésem ezekhez a nőkhöz csak annyi lenne, hogy

Te tényleg azt gondoltad, hogy az én pasim veled fog majd aludni?

Tényleg azt gondoltad, hogy feladja majd a boldog életét, csak azért, hogy veled töltsön egy éjszakát? Egy olyan emberrel, aki saját magát sem veszi komolyan, és a saját párját sem tiszteli annyira, hogy hű legyen hozzá, vagy legalábbis szakítson vele, elkerülve egy megcsalást? Tényleg azt gondolod, hogy ilyen stílussal, magatartással, saját magadat is lenézve majd labdába rúghatsz mellettem? Egyáltalán nem tartom magam egy fullos extra nőnek, félre ne értsd, egyszerűen csak tudom az értékeimet, bízom a páromban, és minden erőmmel azon vagyok, hogy boldoggá tegyem őt. Mi egymásnak a biztonság vagyunk, ahova minden este hazatérhetünk fáradtan, ahol megnyugodhatunk egymás mellett, a másik oldalán, és ahol azokat a dolgainkat mondjunk el és beszéljük meg, amikről egy kívülállónak csak kevés fogalma lehet.

A titkot most neked is elárulom: a mi párkapcsolatunk pont azért működik, boldog – és pont nincs szüksége rád – mert nagyon sokat dolgozunk rajta, egymással foglalkozunk mások helyett, és nem kevés áldozatot hozunk mind a ketten annak érdekében, hogy minden egyes nap működjön a dolog köztünk.

Végül pedig ne feledd soha: a boldog kapcsolatokért – legyen az akár egy baráti kapcsolat vagy szerelmi – kőkeményen meg kell dolgozni minden egyes nap.”