Megkérdeztem tőle, hogy ugyan hova tűnt a libidója

Érdeklődéssel követtem a Gréta álnevű olvasójuk által indított témát, miért is keresnek a férfiak házasságon kívüli örömöket. Kartal levele kifejezetten tetszett, ugyan házas még nem vagyok, azonban magam is hasonló cipőben járok, így saját példámból merítve próbálok megoldást nyújtani.

Egy ilyen bevezető után gyorsan fel kell frissítenünk az emlékezetünket az említett korábbi levelekkel kapcsolatosan. Gréta arról írt, hogy ő vágyna az intimitásra a kapcsolatában a férjével, aki azonban inkább a pornó és más nők iránt mutat érdeklődést – Gréta szerint ez a házas férfiakra jellemző tulajdonság. Kartal pedig az ellenkező problémáról számolt be: vágyik az szexre a kapcsolatában, de a felesége egyre kevésbé hajlandó erre. Nos, a mai levél beküldőjének, Csepelnek (igen, ez egy férfinév is) szintén ez utóbbi problémával kellett szembenéznie.

Egyébként is fontos és érdekes téma ez, de Csepel levelét az teszi különösen izgalmassá, hogy részletesen leírja, a probléma felmerülése után az egyes beszélgetések, megoldási kísérletek milyen eredményre vezettek. Mindemellett nagyon reméljük, hogy nem Csepel lesz az utolsó, aki hozzászól ehhez a témához: ha önnek van mesélnivalója, mondja el ön is a tapasztalatait! A leveleket e-mailben várjuk az alábbi címre.

„A 30-as éveimet taposom, párom gyönyörű, sok férfi által körberajongott, nálam pár évvel fiatalabb lány. Az ember azt gondolná, csupa tűz és vadság, azonban már a kapcsolatunk elején rájöttem, hogy a felszín alatt jóval árnyaltabb habitus lakozik. Természetesen kívántuk egymást, rendkívül jól működött közöttünk a kémia. Rólam tudni kell, hogy rendkívül domináns tudok lenni a szexben, és nagy étvágyú vagyok. Gyakran az első menet vége után pár perccel, már belevetném magamat a másodikba… de ne szaladjunk előre.

Sokszor próbáltam a problémám gyökereit megtalálni, rájönni, hogy mi is a hiba a kapcsolatomban. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mások, elsősorban lányok/nők, akik hasonló problémákkal küzdenek, milyen gondolatok irányítják őket, amikor nem kívánják a partnerüket (nem azért, mert már nem szeretik), de közben tudják, hogy ez nem normális dolog, és mégsem tesznek semmit.

Az első jelek

Visszagondolva a kapcsolatunk közepétől egyre kevesebb lett a szex. Volt, hogy kéthetente egy alkalom, de volt, hogy egy hónapig semmi sem történt köztünk. Hogy hogyan jutottunk idáig? Az első időkben igyekeztem kezdeményezni, a legtöbbször visszautasításba futottam: fáj a hasam, most ne, mert ideges vagyok a munkahely miatt, azután azért nem, mert fájt a feje, migrén, túl fáradt vagyok és ehhez hasonló problémák, gondolom a legtöbben már találtuk magunkat ilyen helyzetben. Tíz ilyen alkalomból jó, ha kétszer sikerült rávennem a szexre, a következő válasszal: „jó, de csak gyorsan”. Hát ez aztán tényleg egy libidónövelő mondat...

Megértő, türelmes vagyok, de amikor ez megy hetekig, akkor azért valahol elszakad a cérna, így egyszer megkérdeztem tőle, hogy ugyan hova tűnt a libidója, mert semmi jelét nem adja, hogy izgatnám, beindulna rám (nem vagyok egy adonisz, de nem is vagyok egy elhanyagolt pohók, rendszeresen sportolok). Próbáltam megbeszélni a dolgot, jött a tagadás, dehogy, ő nem is utasít vissza, meg nem annyiszor, tévedek, stb. Veszekedés lett a vége, majd odavágta, hogy őt mennyire frusztrálja, hogy én folyton próbálkozom, és ne is várjam tőle, hogy így lesz majd libidója. Erre varjak gombot...

Megfogadtam, hogy akkor nem fogok kezdeményezni, elmaradnak a bókok, kedves kis puszik, ágyba reggeli stb. Megvárom, mennyi idő telik el, amíg ő próbál közeledni hozzám. Nos az eredményre én sem számítottam. Picivel több, mint egy hónap telt el, amikor egy szép napon közös reggeli közben egy kávé mellett megkérdezte, hogy van-e viszonyom valakivel. Mi volt az indok? Olyan nincs, hogy egy férfi kibírja szex nélkül egy hónapig! Valamint még a fejemre olvasta, hogy nem érzi magát nőnek mellettem!

Még most sem tudom pontosan definiálni azt az érzelmi robbanást, ami kitört belőlem, de arra tisztán emlékszem, hogy a következő pár mondatom után zokogásban tört ki. Arra emlékszem, hogy közöltem vele, hogy mégis mire számított, szerinte milyen érzés folyton visszautasítva lenni, persze hogy kerülöm a csalódást jelentő szituációkat, valamint megfordítottam a kérdést; szerinte én mennyire érzem magam férfinak mellette? A válasz néma csend volt. Nem mellesleg érdekes dolga jöttem rá az egy hónap alatt. Szex nélkül is tudunk tartalmasan szórakozni, jól érezni magunkat, ami számomra egyértelműen azt mutatta, hogy a testiségeket leszámítva a kapcsolatunkkal nincs gond. De mint tudjuk, ha a szex jó, akkor minden jó.

Ekkor vettem észre valami fényt a szemében, mintha elért volna hozzá a gondom. Újból megpróbáltam elmondani, hogy nekem mi hiányzik, most már nem a pajkosságnál és a játékosságnál tartottam, hanem hogy egy hónapig nem is adta jelét, hogy kívánna, és ez nagyon nem jó! Sikerült higgadtan megbeszélnünk a problémát. Nem adom fel könnyen a dolgokat, főleg nem több évnyi együttlét után, így hát elhatározásra jutottam. Újra megpróbálom figyelmesen, türelmesen rávenni, hogy többet szexeljünk, ha nem sikerül, akkor viszont szakítok.

Az általam feltárt problémák

Adott, hogy a mennyiségi igényünk nagyon eltérő, nem érzi magát jól a testében, fáradékony, stresszes, és nem utolsó sorban kötelező nyűgnek érzi a szexet!

Feladat megoldani mindezt. Mennyiség: én leadok belőle, cserében elvárom, hogy ő többször kezdeményezzen, ami segít ebben, hogy vásárolok szexi fehérneműket, amikben szépnek és kívánatosnak érzi magát. Sikerült rávennem a testmozgásra, egészséges és formálja testet is. Mivel látja magán a változásokat, libidónövelő is. A stressz nehéz dió, de alkalmanként igyekszem lazító masszázzsal vagy fürdővel kedveskedni. Számtalanszor a fentebb sorolt dolgok önmagukban alkalmat adnak a szexre. Alig várja, hogy felvehesse az új fehérneműt és a munkából hazatérve elcsábíthasson. Most már ő is igényli a szexet, és ami nekem fontos, kezdeményez is.

Azt kell, hogy mondjam, még nem minden tökéletes, azonban a változás jó irányú. Figyelembe vannak véve az igényeim, sőt, a múltkor már arra keltem, hogy markolja az éjszakai merevedésben lévő farkamat, és keményen meglovagolja. Szóval ez úton üzenem Kartalnak, nincs egyedül, ne adja fel, van remény. Ehhez mindkét félnek munkát kell befektetnie, és hajlandónak kell lennie engedni az igényeiből.

Mindezek után, kedves hölgyek, kérdezem, hogy miért nem nyíltok meg a partnereteknek, miért nem mondjátok el egyenesen, őszintén, hogy mi bánt benneteket. Nem kis erőfeszítés rájönni, hogy milyen problémák lappanghatnak a viselkedésetek mögött, ezért gondolkodjatok el akkor, amikor arról nyavalyogtok, hogy nincs egy normális pasi, akivel hosszabb távra tervezhetnétek, hogy értelmesen kommunikáltatok-e vele, vagy csak belül elvártatok bizonyos gesztusokat, viselkedési mintákat a másiktól.

Úgy látom, manapság elvárás a részetekről, hogy mi férfiak gondolatolvasók legyünk, belétek lássunk, kitaláljuk, hogy mi zajlik bennetek „mert azt neked tudnod kellene”, de sajnos meg kell értenetek, nem minden férfi született/tanult pszichológus vagy látnok. Azonban legtöbbünk a tisztán, értelmesen megfogalmazott mondatokat tudja értelmezni.”