A múlt vasárnap Milánóban jártam, és összesen kilenc évet éltem errefelé, de már megint meglepett, mert elfelejtettem: Lombardia fővárosában ilyenkor már advent első vasárnapját ünneplik. Ez nem megint az a sztori, hogy az üzletek előbbre hozzák a karácsonyi készülődés kezdetét, hanem ez nagyonis egy vallásos különlegesség. Errefelé ugyanis az egyházi naptár és a miséken követett rítus kicsit másmilyen, mint ami a katolikus egyházban általában a standard. Az istentiszteleten például más sorrendben követik egymást a dolgok, és nem létezik se húshagyókedd, se hamvazószerda, mert Milánóban és környékén a következő vasárnapon kezdődik csak a nagyböjt.
Viszont ha a böjt rövidebb, az advent miért ne lehetne hosszabb? Ahol a Szent Ambrusról lenevezett, úgynevezett ambroziánus rítust alkalmazzák, ott az advent két héttel előbb kezdődik, mint a világ többi részén, ahol a normál, azaz a római rítus használatos. A kivétel Milánóra és a környékére vonatkozik, beleesik Lombardia nagy része, de például Monza pont nem, pedig az autóversenyeiről híres Monza egybe van épülve Milánóval). Azt érdemes még tudni az alábbi fotókhoz, hogy Olaszországban egyáltalán nincs hagyománya a német reformátusok által feltalált adventi koszorúnak és adventi naptárnak, ezek újdonságként érkeztek az olaszokhoz az elmúlt években.
Csakhogy az adventi koszorú és naptár négyhetes adventre lett kitalálva, így egy kicsit variálni kell velük a milánóiaknak, hogy használni tudják őket. Egy olyan templomban, ahol a telefonom fényképezője csúfos kudarcot vallott a gyér világítással szemben, volt adventi koszorú az oltár előtt: de a szokásos négy helyett hat gyertyával. Ugyanitt a gyerekeknek adventi naptárat is osztottak, de ezen már november 18-tól voltak ablakok (és december 25-re is volt egy ablak, aminek még az ambroziánus rítus szerint sincs értelme, mert az advent utolsó napja náluk is december 24.).
