Rajongói továbbköltés

A rajongók által írt történetek, azaz a fan fiction, rövidebben a fanfic világából indult ki az úgynevezett Omegaverse, ami több per és még több újságcikk, videó és blogposzt tárgya lett az utóbbi hetekben-hónapokban. Régóta terjednek az interneten olyan írásművek, amik már létező, kitalált világokban játszódnak, és főszereplőik a híres regényekből/filmekből ismert karakterek. Egy példa: egy Harry Potter-rajongó fogja, és saját szórakoztatására ír egy romantikus miniregényt arról, hogy Hermione összejön Neville Longbottommal. Egy másik példa: hogy Herminone összejön Ginny Weasley-vel – merthogy a fanficek jó része nem heteroszexuális kapcsolatokat ábrázol. Részben azért van ez így, mert heteró kapcsolatokból van éppen elég az eredeti művekben is.

Ilyen írásokat egy csomó mindennek a rajongói jelentetnek meg erre való internetes fórumokon az Alkonyattól a Csillagok háborúján keresztül a Marvel szuperhőseinek világáig, de mivel ezek jogvédett világok és karakterek, a szerzők már annak örülhetnek, hogy szabadon terjeszthetik a műveiket, de az, hogy pénzt kérjenek értük, vagy nyomtatásban megjelentessék őket, az mindenképpen kizárt. Ön egy fanficről biztosan hallott már mégis, mert A szürke ötven árnyalata is egy Alkonyat-fanficnek indult, de olyan népszerűségre tett szert, hogy a szerzője eltüntette belőle a vámpíros sorozatból vett részeket és szereplőket, és így már publikálni lehetett.

Alfák, béták és omegák, mint a farkasoknál

Nos, hasonló dolog történt az Omegaverse nevű világgal, ami többek között a Supernatural és a Teen Wolf nevű tévésorozatok univerzumát vette alapul, de annyira továbbfejlesztette azt, hogy kb. 2010-re egy külön világ keletkezett belőle saját, de nem jogvédett szabályokkal és karakterekkel. Amint azt a Wikipédia is rögzíti, az Omegaverzumban a férfiak alfa-, béta- és omegahímek kasztjaira vannak osztva, mint ahogy bizonyos etológusok szerint a farkashordákban is létezik egy ilyen hierarchia: az alfák az agresszív, birtokolni vágyó macsók, a béták a kb. normálisak, az omegák pedig a legutolsók-legalsók, akik behódolnak az alfák agresszivitásának, és hagyják magukat kizsákmányolni.

Az Omegaverzum történetei eleinte elsősorban férfiak közötti szerelmi viszonyokat taglaltak olyan, pornográf részletekkel, amik nyomtatásban nem szoktak megjelenni. Az ilyen, pornográf sci-fiként/fantasyként leírható művekben gyakran előfordul, hogy egy valamilyen módon omegahím vemhes lesz: akit valamiért érdekelnek az ilyen fantáziák, az az MPreg kulcsszóra keressen rá. Elvileg pont ez a jó fanficekben: bármi megtörténhet bennük, aminek a mainstream médiában nincs helye.

Bréking: feltalálták a heteró szexet!

Na de aztán elkezdtek teremni „het”(=heteró) történetek is az Omegaverzumban, ahol ez eleinte újdonságnak számított, mivel az írások többsége homoszexuális kapcsolatokkal foglalkozott. Ezekben a het regényekben a románc és a szex jellemzően egy alfahím és egy nő(stény) között bonyolódik, minél több, minél durvábban pornográf részlettel, ami azt jelenti, hogy eléggé hasonlítanak ezek a regények A szürke örtven árnyalatára. 

Egyrészt egyezik az, hogy tipikusan ezekben is egy agresszív, macsó férfi használ ki szexuálisan, sőt, birtokol vagy egyenesen megerőszakol egy érte rajongó, vagy legalábbis neki behódoló nőt. Egy másik lényeges hasonlóság, hogy ezek a regények már nyomtatásban is megjelennek, és ennek kapcsán az őket szerző írónők között egyre durvuló vita alakult ki.

Addison Cain akar az Omegaverzum alfája lenni

A viszályról többek között a farkaspornó-regényekkel egyébként ritkán foglalkozó New York Times is megemlékezett annak kapcsán, hogy bizonyos Addison Cain azért perelte be Zoey Ellist (mindkét nő álnéven publikál egyébként, a nevükre kattintva megnyílik a honlapjuk), mert ő is megjelentetett az övéhez hasonló Omegaverzum-regényt, hasonló karakterekkel, hasonló sztorival.

Addison Cain először azt nyilatkozta minden csatornán, hogy a jogi eljárásokat a kiadója az ő beleegyezése nélkül indította, de a perek során a bíróság előtt nyilvánosságra hozott, a kiadó és az írónő közötti levelezésből kiderült, hogy ez hazugság volt, mert Addison jobban akarta ezeket az eljárásokat, mint a kiadó, és a célja bevallottan az volt, hogy rajta kívül más ne írhasson az Omegaverzumban játszódó történeteket.

Ez azért elég nagy nonszensz kb. minden szakértő szerint, mert nyilván mindkét írónő művei ugyanabban a nem általuk kreált világban játszódnak, tehát természetes, hogy komoly hasonlóságok vannak a regények között, de egyikük sem mondhatja, hogy az egész teljes egészében a saját szellemi terméke lenne. Konkrét karaktereket, neveket, történeteket le lehet védetni: toposzokat, ötleteket nem. Zoey Ellist sem kell félteni, az elhallgattatni kívánt írónő maga is pert indított a versenyt nem tűrő kolléganője ellen, és többek között ebben a posztjában szól vissza neki elég keményen a honlapján.

Addison Cain ettől függetlenül a Twitterén folyamatosan gyalázza a többi Omegaverzum-szerzőt, és tudósít a nem szűnő pereskedésről, holott az is kiderült már, hogy nem az övé volt az első ilyen regény, ami nyomtatásban megjelent, és bár korábban ezt állította, nem ő találta fel a heteró Omegaverzum-románcokat sem.

Nem tűri a kritikát

Addison Cain most mindenesetre egy másik Ellist, bizonyos Lindsay Ellist is készül beperelni, aki erről az egész témáról egy roppant informatív, baromi hosszú és elképesztően vicces videót jelentetett meg, amit mindenkinek ajánlok, aki idáig eljutott ebben a cikkben. Ezt a videót beágyaztam ezalá a bekezdés alá. Mivel Ellis, aki mellesleg maga is sci-fi-szerző, elég keményen kritizálja és teszi nevetségessé Caint, az alfahímpornós írónő most őt is be kívánja perelni – erről szól Ellis legutóbbi videója, amit pedig ide kattintva lehet megtekinteni. Ha ön szívesebben olvas, mint hallgat/néz, akkor a TechDirt kapcsolódó cikkét ajánlom, amit szintén forrásként használtam fel a fenti összefoglalóhoz.