Hol, hogyan, és mennyiért mulat a magyar gazdasági elit - ezt a kérdést feszegeti Kordos Szabolcs nemrégiben megjelent Hungary by Night című könyve, amelyből az is kiderül, hogy idehaza léteznek-e olyan titkos és kevésbé titkos, de mindenképpen zárt klubok, szórakozóhelyek, amelyek címét hiába keresnénk a programújságokban. Mint kiderült, igenis léteznek játszóterek a gazdagok és hatalmasok számára, bár a hazai felhozatal még nincs éppen londoni szinten.    

Léteznek exkluzív ivók Budapest belvárosában, ám ezek azért korántsem annyira titkosak, hogy néhány, megfelelő embernek feltett kérdés után ne kapnánk bizonyosságot a létezésükről. Az egyik első ilyen „úriember-barlang” a város szívében, egy jó nevű szórakozóhely alatt nyílt. A vendégek nagy része nem is sejti, hogy pár méterrel a feneke alatt folytatódik a bár, sőt ott kezdődik igazán!

A tulajdonosok olyan helyet akartak, ahova a legkedvesebb és legfontosabb ügyfeleik bármikor elvonulhatnak a világ zajától. Mivel nem óhajtották, hogy a társaság túlságosan felhíguljon, első körben csak tíz plasztikkártyát, vagyis tagságit adtak át, azokat is csak a legtöbbet költő, személyes jó barátaiknak.

Ma már többen birtokolnak belépésre jogosító kártyát, de tömeg így sincs odalenn soha.

A bárban bőrpamlagokat, zongorát és egy zárható szobát találnak a vendégek, utóbbi a teljes elvonulást is lehetővé teszi. Ezenkívül bortrezor is működik itt, ahol az ügyfelek – nem feltétlenül a bár vendégei – tárolhatják méregdrága palackjaikat klimatizált környezetben, megfelelő forgatás és minőségmegóvás mellett. Az italkínálat Budapesten egyedülálló: olyan ginmárkák kapnak helyet a polcokon, a melyekről az átlagos alkoholfogyasztó aligha hallott még, és a hozzájuk illő tonikokból is bőséges a választék.

A tagságin szerepelnek a szabályok is: tilos baseballsapkában vagy rövidnadrágban bemenni, hangoskodni, fotókat készíteni. Elvárják, hogy mindenki úriember módjára viselkedjen 

A zongora itt is központi kérdés, a zenészről pedig az a hír járja, hogy azt a számot is ismeri, amelyet éppen most komponálnak. Itt, a Belváros alatt megbújik egy másik, jóval titkosabb bár is, amelynek a lejárata egy ismert étterem alagsorából nyílik. Mivel ez a bár egy hosszú folyosó végén, a személyzeti öltözők mögött rejtőzik, a címét nem találjuk meg egyetlen honlapon sem. Azok jutnak le ide, akiket meghívnak. Más kérdés, hogy a rejtett szórakozóhely ritkán nyit ki, akkor viszont hosszú órákon át szolgálja a vendégek kellemes hangulatát.

Eredetileg szivarszobának szánták, és olyan szívórendszert terveztek ide, ami az ember szájából is kiszívja a füstöt, de manapság inkább titkos bulik helyszíne. A pókerasztal miatt sokan úgy érzik, mintha a kedvenc filmjükben lennének, és hajnalig játszanak

- mesélte a könyv szerzőjének az egyik bennfentes. 

Ahogy az ilyen partik esetében lenni szokott, sokszor maga a személyzet sem bejáratos a saját ivójába: a vendégek kérik, hogy a teljes diszkréció jegyében hadd maradjanak magukra a meghívott táncoslányokkal, sztriptíztáncosnőkkel és azzal, ami egy ilyen bulival még esetlegesen jár, lásd a korábbi fejezeteket.