Ha még nem olvasta cikkünket a férfiról, aki kicsinyes, de annál édesebb bosszút állt állandóan zajongó, idegesítő szomszédján, akkor azért, ha nem, akkor pedig azért lesz érdekes az ön számára Andreas nevű olvasónk témában kísértetiesen hasonló, kivitelezésében mégis eltérő, de frappáns története arról, hogyan szerelte le kibírhatatlan hangerőn létező szomszédait. Át is adjuk neki a szót, hadd mondja el ő:
„Kisvárosban lakunk évtizedek óta, ugyanabban a szép kényelmes, kertes polgári házban. Háboritatlanul, barátságban éltünk valamennyi szomszédunkkal, amíg a kertünkkel határos szomszédba új lakók nem költöztek. Ettől kezdve a heti és hétvégi bulik rendszeressé váltak. Ugyan engem a nappali hangos zene is zavart, de tűrtőztettük magunkat, nem akartunk konfliktusba keveredni az új szomszédokkal.
A lakodalmas bazseva – amit igen rühellek - gyakran belenyúlt az éjszakába, és még a lakásba is behallatszott, annak ellenére, hogy masszív 550 mm vastag falaink vannak. Mi egyetlen alkalommal sem, de a szomszédok többször a rendőrséget hívták segítségül, hogy figyelmeztessék a szomszékokat a csendháborításra, és ilyenkor minden alkalommal visszavettek a bazseva hangerejéből, de pár nap múlva ismét folytatódott.
TÖRTEM A FEJEMET, HOGYAN TUDNÉK RÁJUK HATNI, MEGÉRTETNI VELÜK, HOGY NEM VAGYUNK BOLDOGOK A SZOMSZÉDSÁGUKKAL.
Mivel a bulik későbe ájszakába is nyúltak, ezért reggelente síri csend uralkodott a szomszédoknál, mert az éjszakát ki kellett pihenniük. Egy ilyen alkalommal, reggel 7 körül levittem kertbe a Husqvarna láncfűrészemet, és túráztattam egy jó fél órát leckeként. Nem tanulták meg a leckét, mert a nyugalom kb egy jó hétig tartott csak.
EKKOR ÚJABB ÖLTETEM TÁMADT.
Vásároltam egy igen nagy teljesítményű Sony erősítőt 4 hatalmas hangfallal, aminek a hangja még a 4. utcában is hallható volt, a Garage Band-en összevágtam a szöveges részt, és végtelenitettem MC Hawer: “ Most már tele van a tököm veled “ című dalát.
Hétvégén jött a buli. Ekkor kivittem az udvarra a 4 hangfalat, irányba állítottam, és megvártam, amíg elkezdődik a bazseva. Ekkor én is elkezdtem a contramuzsikát, max load-on, ami totálisan elnyomta a szembejövőt. Igen meglepődtehettek, mert visszavettek a saját hangerőből, de nem én, hanem
BICIKLIRE ÜLTEM, ÉS ELMENTEM HAZULRÓL EGY BŐ FÉL ÓRÁRA.
Amikor hazaértem még szólt az én végtelenített dalom, a szomszédé már nem, és azóta nincs több bazseválás.”
Amíg elkészült a cikk, befutott egy másik szórakoztató történet Csilla nevű olvasónktól, alább ezt olvashatja:
„15 éve az akkori férjemmel éltünk egy vidéki város paneljének negyedik emeletén, egyszobás lakásban; pocakban a kisfiunk. Nyár volt, én kb. a 7-8. hónapban lehettem. Az alattunk lakó fickó késő délután, munka után bekapcsolta a mjúzik centerét és a tévéjét is, egyszerre üvöltött (de szó szerint) a techno zene és valamelyik kereskedelmi csatorna. Én az erkélyen álldogáltam, a szomszédok az ablakokban lógtak, és próbáltak szólni az ürgének, hogy állítsa le magát, amikor megjött a férjem a melóból. Dörömbölt az alsó szomszéd ajtaján, aki természetesen meg sem hallotta.
Ekkor a (most már ex)férjem kalapácsot ragadott, majd kinyitotta a villamosszekrényt a lépcsőházban, és egy laza ujjmozdulattal lenyomta a hangos szomszéd villanyóráján a pöcköt. Csend lett. :) Alsó szomszéd feltépte az ajtót, ahol ott állt az ex, mint maga Thor, kalapáccsal a kezében, villámló tekintettel. :D Finoman jelezte szomszéd barátunknak, hogy a várandós felesége nehezen viseli a hangzavart, legyen kedves és mellőzze a jövőben. :) Nem volt gond utána, pedig kitaláltuk, hogy a következő alkalommal pillanatragasztót nyomunk a pöcökre és úgy kapcsoljuk le...”