Szinte már mindennapos élethelyzet, hogy az ember szellemeket lát, fotóz, vagy együtt él velük , sőt, már azon se nagyon lepődünk meg, ha valaki összefut a jetivel, és elhagyja miatta a férjét . Misztikus és megmagyarázhatatlan dolgok állandóan történnek, de hogy egy mitikus lénnyel hozza össze az embert a sors, nos, ez valamiért ritkábban fordul elő. Talán mert a krampuszok, az egyszarvúak, a főnixek és a griffek visszahúzódóbbak, mint más természetfeletti lénytársuk, nem tudni, mindenesetre az biztos, hogy egyelőre erre sajnos nem állnak rendelkezésre pontos adatok.
Épp ezért furcsa, váratlan és egyben fantasztikus szerencse, hogy a Thaiföldön élő Chantha Sitouluka a napokban összefutott a thai mitológia egyik fontos szereplőjével, az egylábú Phi Kong Koi-jal. A lény, amely nem meglepő módon valójában egy szellem, az erdőből bukkant elő, és amint az úton haladó autó fényszórója megvilágította, megpróbált tovaillanni. Eközben hangosan, többször elismételte, hogy „kong koi, kong koi”. Az illanás azonban az efféle lényeknél nem olyan egyszerű műfaj, lévén, ahogy említettük, csak egy lábuk van, azzal meg nemigen tudnak sétálni, sem diszkréten illanni, csakis ugrálni. Ez pedig elég kellemetlen abban az esetben, amikor épp észrevétlenek próbálnak maradni.
Sitouluk először a Facebookon osztotta meg különleges találkozását a Phi Kong Koj-jal, amelyet hamarosan több mint 4 millió megtekintés és végtelen kommentfolyam követett. A hozzászólók többsége meggyőződéssel állította, hogy a videón szereplő entitás nem lehet más, csakis egy Pho Kong Koi.
Na de mi is ez a Phi Kong Koi azonkívül, hogy a thai mitológia egyik meghatározó szereplője, egy olyan fantom, amely nem tud, csak féllábon ugrálni, miközben hosszasan azt szajkózza, hogy „kong koi, kong koi? Nos, mivel az említetteken kívül nem könnyű pontos leírást adni róla (lévén, elég kevesen láttak ilyet az életben), csak az elbeszélésekre tudunk hagyatkozni. Egyesek azt mondják, a Phi Kong Koi (mely kifejezés thai nyelven szellemet jelent) majomhoz vagy egy közönséges hulmánhoz hasonlít, szája pedig olyan, mint a legyek csücsörítő, nyaló-szívó szájszerve. Állítólag, és ebben a legtöbben egyetértenek, iszonyú ronda, és majomszerűsége ellenére képtelen fára mászni. Ebben megoszlanak a vélemények, de néhányan úgy hiszik, hogy a Phi Kong Koi mindig nőnemű, kinek hasa puffadt, a lábfeje pedig mindig hátrafelé áll.
Ami biztos, hogy úgy hiszik, ezek a mitológiai lényeg az alvó túrázók nagylábujjának vérét fogyasztják, ezért az utazók jobb, ha keresztbe tett lábbal alszanak a sátraikban, mielőtt bekövetkezne A Baj. Egyesek mindezek ellenére azt vallják, hogy a Phi Kong Koi-jok nem szellemek, sem misztikus lények, hanem valójában egy létező etnikai csoport tagjai, akiknek fekete bőrük, göndör hajuk van, a Maláj-félszigeten élnek, és Sakainak nevezik őket.
Luang Pu Waen Suciṇṇo egykori szerzetes egyszer azt mesélte, hogy annak idején, amikor Laosz Khammuan tartományában járta a dzsungelt, társával, Luang Pu Tue Ajala Thammóval számos Phi Kong Koi-jal kellett felvenniük a harcot éjjelente, ezért tisztán emlékeztek a külsejükre: elmondása szerint alakjuk pont olyan volt, mint a 13-14 éves fiúké általában, hasuk püffedt volt, bőrük sötétbarna, hajuk fekete, orruk krumpli. Nyilakkal voltak felfegyverkezve, és azt kiáltották: koi. Egyikük az éjszakán át tartó harc után megadta magát, és hajnalban meghívta Sucinnóékat az otthonába. Hogy mi történt ott, arról már nem szól a fáma.
Állítólag ez a történet is azt bizonyítja, hogy egy ritka etnikai csoportról van szó, akik bujdokolnak, a mai napig vadásznak, az emberekkel szemben íjakkal védik meg magukat, és ha kell, el is fogyasztják őket.