Suhajda Szilárd Mount Everesten történt tragédiája óta egyre többet olvashatunk a különböző 8000 méter feletti hegyek meghódításáról, vagy éppen az ide igyekvők balsorsáról. Bizonyára az utóbbi időszakban sokan megismerték a „halálzóna” kifejezést is, ami a hegyek 8000 méter feletti területeit jelenti. Nos a halálzóna nemcsak a nagy magasságban, hanem a nagy mélységekben is érvényes, márpedig vannak, akik inkább ezt a területet hódítják meg.
A mélymerülésnek vannak különböző válfajai, akárcsak a hegymászásnál: itt is lehet szabadtüdővel, illetve oxigénpalackkal merülni.
Míg a tapasztalt gyöngyhalászok 5-6 percig is képesek a víz alatt lenni, addig egy átlagember – a kevésbé kitágult tüdeje miatt – csak 2-3 percig tudja visszatartani a lélegzetét. Ez idő alatt ráadásul meglehetősen keveset tud merülni az ember, főleg a visszaút és a nyomáskülönbség miatt. A mélymerülés nehezebb válfaja természetesen a szabadtüdős merülés, amelynek rekordját Arnaud Jerald tartja:
a francia búvár a Vertical Blue versenyen egy levegővel, mindenfajta segédeszköz nélkül merült 120 méter mélyre és vissza 3 perc 34 másodperc alatt.
A Vertical Blue, amit minden évben a Bahamákon rendeznek meg, a legrangosabb freediving (szabad merülés – a szerk. ) verseny a világon. A „ freediving Wimbledonjaként ” ismert megmérettetésre a világ legjobb búvárjait hívják meg. A sportág éllovasai között ott találhatjuk a hazai színekben versenyző Korok Fatimát is, aki csupán néhány éve tűnt fel és sikert sikerre halmozva öregbíti hazánk hírnevét. Korok a tavalyi versenyen egy levegővétellel ereszkedett le 96, majd 62 méterig és ezzel összesítettben megnyerte a megmérettetést.
Sehol máshol nem érzem annyira, hogy élek, nem vagyok annyira nyugodt és szabad, mint a víz alatt. Vonzott a mélység és az, hogy meglássam, mire vagyok képes, milyen mélyre tudok eljutni
– nyilatkozta tavaly Fatima, aki egyike annak a tizenhárom nőnek, akik száz méterig jutottak szabadtüdős mélymerülésben. A jelenlegi rekordot egyébként Alenka Artnik tartja, viszont fontos, hogy ő úszótalpat és súlyokat is használt.
A szabadmerülés egy igencsak veszélyes sportág: lefelé az egyenlítésre figyel a sportoló, ellazítja az izmait, miközben egyenes a testtartása. A búvárkomputer jelzései alapján nagyjából be tudja lőni, milyen mélyen van. Az ember nyugodt, koncentrál, hogy jól ütemezze az egyenlítést. Ebben a sportban az a legfontosabb, hogy mentálisan rendben legyen a merülő, mert ha valami megzavarja, olyankor több oxigént fogyaszt a szervezet. Amennyiben mégis probléma adódik, akkor a helyszínt biztosító profi búvárok azonnal közbe tudnak lépni, ám így is történnek tragédiák. Az egyik legismertebb Nicholas Mevoli esete.
2013-ban Nicholas Mevoli szabadtüdős merülő terve az volt, hogy egyetlen levegővétellel, oxigénkészülék nélkül megy le 72 méteres mélységbe és vissza. A 32 éves New York-i férfinak már 68 méteren akadtak problémái, de tovább merült. Három perc 38 másodperc elteltével ugyan saját erejével felszínre jött, de már nem tudott megfelelően artikulálni és a szemét forgatta, majd elvesztette az eszméletét. A helyszínen lévő mentőcsapat másfél órán át sikertelenül próbálta újraéleszteni a sportolót.
Mevoli tüdejében ödéma alakult ki, ráadásul 800 köbcentiméter vizet is eltávolítottak belőle.
Alább egy videón látható, hogy milyen amikor egy merülő az összeomlás szélén ér fel a mélyből:
(Borítókép: Mélymerülő. Illusztráció: Philip Thurston/Getty)