A magyar fővároshoz köthető legizgalmasabb történeteket egy-egy épületen keresztül mutatja be legújabb könyvében Kordos Szabolcs. Az elbeszélések mindegyike mögött szorgos kutatómunka bújik meg, amelynek során a szerző nem egyszer került kapcsolatba a történetek főhőseinek leszármazottaival, a különböző helyszínek jelenlegi tulajdonosaival és tárt fel korabeli fotókat vagy tárgyakat, illetve mutatott be újságcikkeket, dokumentumokat.
Az egyik ilyen történet a 19. század egyik legnagyobb csillagát is kezelő Tauffer Vilmosé, a magyar nőgyógyászat és szülészet atyjáé. Külföldi tapasztalatainak nyomán ő végzett először császármetszést hazánkban, honosította meg a hüvelyi méhrákműtéteket, az epehólyag-beavatkozásokat, a méhkaparást, a sugaras méhrákkezelést és megannyi más modern eljárást. Központi szerepe volt az egykori Bodzafa utcai (mai Rökk Szilárd utca – a szerk.) klinika alapításában, a ma is működő II. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika létrehozásában, illetve ő volt az első, aki röntgenfelszerelésekkel látta el intézményeit. Szülészeti dokumentációs eljárását a mai napig alkalmazzák.
Tauffer Vilmos magánpraxist is működtetett saját otthonában, a ma Brody House néven, trendi szállodaként és rendezvényközpontként működő Bródy Sándor utca 10. szám alatti épületben. A házat feleségével, Török Annával építtette fel még 1892-ben. A várószobát, rendelőt és könyvtárat a földszinten, míg családi lakrészüket az első emeleten alakíttatta ki. A tervező, Schannen Ernő több helyen is utalt a megrendelőjének szakmájára: a homlokzaton elhelyezkedő gyerekfej domborművek az egykori tulajdonos szülészi hivatását, a több helyen megjelenő baglyok pedig a bölcsességet, a tudományt jelképezik.
A doktor, kora legnagyobb szaktekintélye lévén, több hírességet is fogadott magánrendelésén, köztük a híres színésznőt, Blaha Lujzát. A „nemzet csalogánya” 1887. október 5-én feküdt Tauffer kése alá.
Mivel a tizenkilencedik század végén a kórházakban könnyen elfertőződhettek a sebek, a színésznő azt kérte, hogy az orvos a saját konyhájának asztalán távolítsa el petefészekcisztáját.
A beavatkozás jól sikerült, a következő előadásán pedig Pest ragyogó csillaga Tauffer páholya felé mutatva köszönte meg az életét több száz néző előtt. A színésznő a továbbiakban sem feledkezett meg a történtekről: minden októberben köszönőlevelet küldött megmentőjének.
A visszafogott modorú, halk szavú orvosprofesszor ezt követően még sokáig aktív maradt, betegeivel gyöngéd és méltóságteljes volt. Tudta, hogy kiszolgáltatott helyzetükben néhány apró figyelmesség vagy kedves szó is rengeteget jelenthet. Arra tanította munkatársait, hogy minden beteget – legyen az bármilyen származású – grófkisasszonyként kell kezelni a betegágyon. Bármennyi embernek is segített, a betegség végül őt sem kerülte el: életének kései szakaszában feltehetően végbélrákban szenvedett. Állapotáról csak nagyon kevesen tudtak.
„A korabeli lapok külön kiemelik, hogy a professzor nyolcvan felett is megőrizte választékos öltözködését, méltóságteljes megjelenését. Az utolsó két évében – felesége elvesztése után – Tauffer professzor a Bródy Sándorutcai palotája első emeletén élt egy hatszobás lakrészben, régi bútorok között. Két lánya, egy házvezetőnő és egy szobalány gondoskodott kényelméről. [...] Az orvos tisztában volt betegsége kimenetelével, és több tízezer műtét elvégzése után hallani sem akart arról, hogy ő maga kés alá feküdjön. Családtagjai könyörgésére végül látszólag beleegyezett, hogy beköltözzön a klinikára. Egy kérése volt csupán, hogy szeretett bútorai közül néhányat szállítsanak leendő betegszobájába, hogy ne a fehér, állami bútorok között ébredjen az operáció után. Élete utolsó napján Tauffer Vilmos megkérte lányát, hogy nézze meg leendő szobáját a kórházban, és az útra vigye magával a szokásait jól ismerő házvezetőnőt is. Ez lehetőséget adott neki, hogy egy rövid időre teljesen egyedül maradjon. A halálosan beteg doktor az ágyában fekve lőtte szíven magát, élettelen testét a szobalány fedezte fel.”
A nemzet csalogánya
Blaha Lujza eredetileg Reindl Ludovika néven, 1850. szeptember 8-án, Rimaszombaton született vándorszínészek gyermekeként. Alig négyévesen már statisztaként szerepelt egy színpadi jelenetben, majd 1856. április 22-én, hatévesen lépett először deszkákra konkrét szerepben. Kápolnai János színésztől tanult írni, olvasni, iskolába 8 évesen kezdett járni. Első nagyobb szerepét az 1858. január 5-én bemutatott A koldusnő című darabban kapta Mari karaktereként. Ezt követően több társulatnál is játszott, mígnem 1866. február 5-én házasságot kötött Blaha János cseh származású osztrák katonával, aki a későbbiekben a karrierjét egyengette.
Bár egy időben az egykori bécsi színház, a Karltheater is le akarta szerződtetni, ő magyar színésznő szeretett volna maradni. Rengeteg helyen vendégszerepelt, életének két fő színháza az 1906 végén összevont Népszínház és Nemzeti Színház volt. Utóbbi elsőként választotta örökös tagjának Blaha Lujzát 1901-ben. Tizenkilenc évvel később országosan ünnepelték a 70. születésnapját, majd 1923-ban az Országos Színészegyesület örökös dísztagjává választották.
Amilyen sikeres volt a színpadon, annyira elveszett a magánéletben: Blaha János halála után kétszer házasodott, második férjétől egy lánya született. Sokan neki tulajdonítják a színésznő idősebbik, törvénytelen gyermekét is, aki testvérével együtt a Blaha vezetéknevet kapta. A háromból állítólag egyik férjébe sem volt szerelmes. 1914-től tulajdonképpen visszavonultan élt, utoljára 1923-ban lépett színpadra a Városi Színházban. Hosszas betegeskedés után 1926. január 18-án tüdőgyulladásban halt meg 76 évesen. Testét két nappal később a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
(Borítókép: Blaha Lujza. Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár)