Akkor a Corsa most francia vagy német autó?

Teszt: Opel Corsa GS line 1,2 T - 2020.

2020.07.08. 07:04 Módosítva: 2020.07.08. 08:18

Ez a Corsa eddigi legjobb változata. Nincs ebben nagy csoda, a fejlődés ideális esetben valami ilyesmi, mindig egy kicsivel jobbat kell csinálni mint az előd. Persze az előző sem volt rossz, épp csak semmi olyat nem nyújtott, ami kiemelte volna a kategóriából, közepes versenyzője volt az eleve sokak által elalibizett kisautó-osztálynak: nem volt olyan tüchtig, mint egy Polo, nem volt olyan jól vezethető, mint egy Fiesta, nem rakták össze annyira, mint egy i20-at. Egyszerűen minden tekintetben az átlagot nyújtotta. Még a cikk elején lelőném: az új Corsa ugyanilyen stabilan hozza a középszert, csak ahogy a világ előrébb lépett, a Corsa eggyel magasabb színvonalon átlagos.

Persze bármelyik modern Opelre ráhúzható az állítás, és ez nem azért van, mert mert a cég ne akarna jobb autót gyártani. Egyszerűen nem kell jobb autót gyártani. Az Opel-vásárló olyan személy, akinek az előző három autója is Opel volt, ezért aztán fel sem merül, hogy valaha mást vegyen. Legyünk őszinték: aki nem üli végig egy adott szegmens kínálatát, hanem abban a szerencsés helyzetben van , hogy mindig beüljön a preferált típusa eggyel újabb generációjába, nem is kell, hogy érdekelje, milyen autót gyártanak mások.

Ha az embert érdekli az autózás, esetleg olyan közösségekben mozog, akiket érdekel az autózás, nagyon nehezen fogadja el, hogy a túlnyomó többség számára az autó pont annyira érdekes, mint egy porszívó vagy kenyérpirító. Nyilván a kisautó-szegmensben, ahol a Corsa játszik, még inkább besimulnak a különbségek, felfedezhető egy-egy jellemvonásbeli eltérés, mégis, Corsát többnyire a Mert nekem AZ tetszik! érvelés alapján választanak. És nem nyúlnak mellé, ez egy teljesen korrekt autó.

Sok tudálékos ismerősöm fenegette a nyelvét rajta, hogy de hát ez egy átfazonírozott 208-as, de egyrészt ezzel nem mondtunk semmit, azon túl, hogy sok a felesleges információ a fejünkben, másrészt a 208-as meg egy jól sikerült autó. Sokan siratták el az opelséget, jelentsen ez akármit is, de legalábbis úgy beszéltek a 208-alapú Corsáról, mintha holnaptól a Ferrari átmatricázott Lamborghiniket árulna, netán a 7-es BMW orrára kerülne Merci-csillag. Könyörgöm, ez egy kisautó, nincs imidzsépítő szerepe (pláne amióta nincsenek sportmodellek), ennek az egyetlen célja, hogy széles rétegek számára legyen elérhető. Azzal, hogy most ízlés szerint Peugeot- és Opel-körítéssel is meg lehet venni, igazából csak egy win-win szitu a vevőknek és a PSA-nak.

Mielőtt megtörtént a felvásárlás, állítólag már kész volt a valóban Opel által fejlesztett Corsa, viszont ezt a PSA nem használhatta, hiszen az egy General Motors fejlesztés, minden egyes eladott darab után jogdíjat kellett volna csengetni az amerikaiaknak. Sosem tudjuk már meg, milyen lett volna az utolsó csavarig német Corsa, a Peugeot alapjaira állítólag mindössze két év alatt építették fel ezt az új Corsát. Amikor a két autó egymás mellett áll, nem nehéz kitalálni, hogy osztották le a szerepeket: a Corsa a konzervatívabb, kevésbé merész formájú autó, a dögöt jóval nagyobb kanállal mérték a 208-asba. Most azt gondolom, a Peugeot a jobb dizájn, de nem lennék meglepődve, ha idővel a Corsáé lenne a tartósabb forma, amely lassabban fog elkopni.

A szín persze sokat dob rajta, de főleg a 17-es kerekek miatt van meg a rendes kiállás, rég éreztem ilyet Opelnél, de ez egy kívánatos autó. Pont annyi merészség jutott bele, hogy az Opeles lélek még befogadja, ellenben a beltérnél már tényleg kirugdalták a franciákat a tárgyalóból. Hagyományos műszerfal van, rendes, analóg műszerekkel, semmi hologramos lebegtetés, mint a Peugeot-ban. Jobb is, ha ezt vesszük, mert a digitális meg olyan, mintha egy nagyobb mobilt igénytelenül beműanyagoztak volna az analóg órák helyére.

A beltér is annyira átlagos, hogy jobban emlékszem a taxira, amivel érte mentem, mint az Opelére. Jó minőségű anyagok, ahol tapizzuk, rosszabbak, ahol nem, panaszra nincs ok. Ellenben a konzervatív belsőépítészet egyik komoly előnye, hogy vannak analóg klímaszabályzók, bár érdekes módon két hőmérséklet-szabályzó van, miközben az autóban egyzónás a klíma. Egyedül a befújás irányát kell az érintőkijelzőről állítani, bár, amilyen gyakran ehhez nyúlni szokott az ember, még akár el is nézem. A fedélzeti rendszer viszont meg-megröccen, többször láttam, hogy három zenével jár arrébb a lejátszási listában, mint amit mutat a kijelzőn, és volt olyan kolléga, akinek néha elfelejtett bekapcsolni a tolatókamera rükvercbe kapcsolás után. Nem felejti el a francia gyökereket, na.

Furcsa ergonómiai megoldás még a felfelé állított bajuszkapcsoló pár, nem feltétlen úgy esik kézre, ahogy az ember megszokta, meg nekem egy hét alatt nem sikerül olyan üléspozíciót találni, hogy a középső visszapillantó ne takarjon zavaróan nagyot a látótérből. A térérzet elöl rendben van, hátul viszont egy 180 centis ember mögött már nem az igazi. Egy kisautó egyik meghatározó tulajdonsága, hogy kicsi, tehát ezt nem rovom fel neki, ellenben csomagtérből a riválisok kínálnak nagyobbat: a Corsa 309 literével épp csak lelépi a 303 literes Fiestát, a Clio viszont 391 literrel nyeli el a riválisokat. A Corsa csomagterében nincs sok kreatív ötlet, zsebek vagy alsó rekesz, és a döntött ülés is nagy lépcsőt hagy a támlák és a padló között.

Amiben a legnagyobbat lépte előre az autó, az a vezethetőség, olyan tűz van benne, amilyet Opelben még nem éreztem. Nem is az 1,2-es, 102 lovas turbómotor az igazi show, hanem a GS Line futómű. Betámaszt, átterhel, fog, mindent csinál, amit egy élvezetes kisautótól elvárunk. Feszes, bár nem kemény, volt utasom, aki szerint már sok, szerintem pont remek kompromisszum egy jó veretéshez. Egy két kanyarba olyan hevülettel dobtam be, ahogy az eggyel korábbi generáció sportmodelljeit. Ebben persze hatalmas szerepe van a súlynak, ez alatt az Opel alatt már nem süllyed meg a járda, ez a jobban felszerelt GS Line is megáll 1,1 tonna alatt.

A motor nem különösebben karakteres, ugyanúgy széles tartományban tol, mint a kategóriatársak, talán az indokoltnál egy fokkal harciasabb háromhengeres dörmögéssel. Alapjáraton nagyon finoman jár, amihez vélhetően hatalmas lendkerék kell, emiatt viszont váltások között másodpercekig ejti a fordulatot, lassan pörög le a nagy lendkerék. A 205 Nm már 1700-tól megvan, nem érdemes szétforgatni, a motor amúgy is lelkesen cibálja a könnyű bódét, a váltó fokozatkiosztása passzol a motorhoz, kapcsolgatni is egész mechanikus élmény, viszont döbbenetesen hosszú úton jár.

A gépészettel egyedül a kormánynál nem vagyok kibékülve, ez annyira könnyen jár, annyira túlszervózták, hogy az első pár napban rendesen kihívás volt az egyenes irány tartása. Autópályán valamennyire felkeményedik, de 70 alatti tempónál napokig szoknom kellett, hogy annyi ellenerő van, mintha valaki kihúzta volna a szimulátor kormányt a számítógépből. És ha már gyors haladás: 100-as tempónál, hatodikban a motor mindössze 2000-et forog, és úgy általában jól hangolták a váltót a motorhoz, többnyire városban használva 6-6,5 liter közti fogyasztás jött össze.

Adja magát a kérdés, hogy akkor most 208-ast, vagy Corsát kell venni? Erre egy tesztekben tiltott mondattal lehet válaszolni: amelyik tetszik. A Corsa kicsit feszesebb, ennél fogva jobban autózható, konzervatívabb belterű autó, a Peugeot viszont úgy néz ki, hogy még az X5-ös BMW is lehúzódik, ha megjelenik a tükörben, a belseje pedig tele van érdekes megoldásokkal, viszont valamivel puhábban fut, nem is lehet úgy taposni. A hagyományos értelemben vett vezetési élmény, valamint az ergonomikus beltér miatt nekem a Corsa kéne a párosból. Ezért a GS Line modellért 5,69 millió forintot kérnek, tekintve, hogy elszálltak az autóárak, ez teljesen túlélhető, főleg úgy, hogy idő közben a kisautók akkorák lettek, hogy egy kisgyerekes családot egyetlen autóként is kiszolgálnak. Vannak hibái, hogyne, de ezeket többnyire akkor veszi észre az ember, ha végigpróbálja a riválisokat is, ráadásul egyik sem megszokhatatlan. Meg aztán, aki eddig opeles volt, az ezután is az lesz, nem mindegy, milyen matricák vannak a motortérben?