Alkudni, alkudni, alkudni! A próbaút alatt rángató váltó nem rejtett hiba

Huba nevű olvasónk általánosan tájékozott, ésszerűen körültekintő és figyelmes fogyasztó módjára közelítette meg az aktuális autócserét, mégis lukra futott. A szavatosság jogintézményében bízva kereste meg szerkesztőségünket, sajnos le kellett lomboznom. Tanuljatok az esetéből!

Olvasónk tél végén határozta el magát az autócserére, egy dízel Volvo V70-est nézett ki, Geartronic automata váltóval. A dízelség és az automataság önmagában is veszélyforrás tud lenni, hát még akkor, ha 425 ezres futásteljesítménnyel társul! Huba azonban nem ijedt meg a feladattól, alaposan utánanézett a típusnak és a konkrét autónak is. Kiderítette, hogy a V70-est autópályán használta az előző tulaj egész életútja során, a karbantartásokat és szervizeket pedig márkaképviseletnél intézte (végig vezetett szervizkönyvvel), és nem volt közlekedési balesete sem. Pont, mint a mesében. 

A Volvo a makulátlan előéletének megfelelően átlag feletti, megkímélt állapotnak örvendett, Huba el is ment megnézni. Az sem tántorította el, hogy a kereskedés bizományis konstrukcióban árulta az autót, 2,2 milliós fix áron. 

Olvasónk a próbakör alatt nem tapasztalt semmi égbekiáltót, talán mintha a váltó rángatna néha a váltások során. Á, ez természetes, hónapok óta áll az autó, kell neki pár kilométer, mire összeszedi magát - nyugtatta a kereskedő. És tényleg, a visszaúton mintha alábbhagyott volna a rángatózás két sebességi fokozat között. Huba biztosra ment, felhívta a Volvo karbantartását végző márkaszervizt és rákérdezett a dologra. A szervizvezető jó hírekkel szolgált: a váltót mindig rendben karbantartották, az utolsó olajcseréje 410 ezernél történt, nem lehet baja. 

Érthető, hogy Huba nem akart lemaradni erről az ígéretes vételről, ezért ajánlatot tett a kereskedőnek: elviszi azonnal 2 millió forintért, 10 százalékot alkudott csak, főként a váltó bizonytalanságára alapozván. A kereskedő azonban nem engedett az árból arra hivatkozással, hogy a tulajdonos úgysem adná oda ennyiért, inkább fel sem hívja. Huba így dolgavégezetlen távozott.

A következő két hétben sem talált jobbat, visszatért hát a Volvo V70-eshez. Most már alku nélkül hajlandó volt kifizetni a 2,2 milliós irányárat, mivel az autó az újabb próbakörön nem produkálta a váltási bizonytalanságokat. Tényleg csak egy kis járatás kellett neki, suttogta az önnyugtató belső monológ, amire a kereskedő is rákontrázott. 

A következő kétezer kilométert problémamentesen abszolválta a V70, mostanra viszont újra jelentkezett a rántás visszaváltásoknál, a probléma pedig napról napra érezhetőbb. Mondjuk ki az elkerülhetetlent: ez a váltó hamarosan nagygenerálért kiált, nem lesz elég az olajcsere. 

Huba arról érdeklődött szerkesztőségünknél, hogy mik a jövőbeni lehetőségei, kivel tudná megosztani a közelgő javítás költségeit? Meg úgy általában, kell-e majd szakvélemény, vagy elég lesz egy állapotfelmérő lap is, amin szerepel az első próbakör alkalmával is tapasztalt váltóhiba? Na meg ugye a klasszikus: a kereskedőt kell majd nyúznia, vagy a korábbi tulajt? 

Csupa rossz hír

A valódi kérdés ilyen esetben nem az, hogy a hiba mióta áll fent és ki tudhatott róla hanem az, hogy rejtett volt-e vagy nyílt (szerintem a helyes terminus technicus egyébként a nyilvános/nyilvánvaló hiba, mivel a nyílt ellenpárja a zárt/titkos és nem a rejtett, de ez most édesmindegy).

Minden hiba nyílt, amely egyszerű észleléssel megállapítható, amelyet egy általánosan tájékozott, ésszerűen körültekintő és figyelmes átlagos fogyasztó érzékelni tud az érzékszerveivel. Ilyen például a szabad szemmel is látható rozsdásodás, a látható olajfolyás, a hangos kipufogó, a nyikorgó fék, a csattogó motor, a kemény kuplungpedál vagy éppen a rántva váltó automata sebességváltó.

Amennyiben a váltó rántását-hezitálását már az első próbakör alkalmával is észlelte a vevőjelölt és azt szóvá is tette, majd erre tekintettel alkudni is próbált az irányárból, esélytelen erre a nyilvánvalóan nyílt hibára alapozva szavatossági igénnyel felkeresnie az eladót. Attól függetlenül, hogy az magánszemély volt-e vagy kereskedő.

A bizonyítási terhek kérdésével így nem is érdemes foglalkoznia, egy ilyen igényt/keresetet a bíróság is hezitálás nélkül utasítana vissza. Huba ott hibázott, hogy alku nélkül "ráfanyalodott" erre az autóra a kínálat szűkössége miatt. Ezzel sajnos elvágta magát attól az összegtől, amivel a váltófelújítás folyamatát be tudta volna röffenteni. Másrészt pedig a szavatossági igény lehetőségétől is megfosztotta magát azzal, hogy szóvá tette a váltó érzékelhető hibáját a próbakör és az alkudozás során is. Emiatt utólag nem hivatkozhat arra, hogy rejtett hibával sújtott a V70-es és az előző tulajt sem zaklathatja szavatossági igényével. 

Ha ilyen helyzetbe kerültök és észlelitek a potenciális (nyílt) hibát a tesztvezetésen, mindenképpen alkudjátok le a várható javítási költségek legalább felét a vételárból. Úgy már eleve olyan helyzetben lesztek, mintha egy szavatossági jogvitát követően feleznétek meg a kiadásokat az eladóval. És még valami! A bizományis konstrukcióban árult kereskedői portékát nagyon alaposan nézzétek(nézessétek) át, mert nem ok nélkül való, amikor a kereskedő már előre úgy helyezi el a figurákat a sakktáblán, hogy neki ne legyen köze a jövőbeni kellékszavatossági kérdésekhez. Ezekben a macska-egér játékokban mindig a vevőé az egér szerep.