Érdekes jövőfejtegetés született az insideevs.comon az egyelőre szűk városi villanyautós piac egyik főszereplőjéről. A villanyautókra szakosodott lap azt az amúgy magától értetődő kérdést veszi végig, hogy van-e még értelme egy ennyire drágán és körülményesen gyártható kisautónak vagy ideje lemondania az i3-nak a különcségről.
2013-ban, amikor a BMW kijött első villanyautójával, még szándékosan lőtte erősen az arculat mellé az i3-ast. Nem volt akkoriban még olyan szinten a villanyautózás elfogadottsága, mint manapság, nem tudhatták, hogy ront vagy javít majd a márkaimidzsen, ezért tartották annyira távol tőle. Az elfogadható hatótávot akkor az acél mellőzésével értékél el. Így lett az i3 futóművet és hajtást is tartalmazó alváza alumínium és szénszálas az utaskabinja. Az eredmény egy drága kisautó, amin szinte semmi haszna nincs a gyártónak, és még a gyártása is feleslegesen túlkomplikált.
Az i3 idén hatéves, azaz ha az átlagos, nyolcéves modellciklust vesszük, lassan már jönnie kéne az első infóknak a második generációról. Ez a hat év a villanyautózásban viszont hozott akkora változást, hogy az i3 jövője bizonytalan legyen. Na nem azzal a 150 ezres értékkel van a baj, amennyit a BMW eladott belőle ennyi idő alatt. Az szép szám ebben a műfajban, de mostanra annyit változott a kategória, hogy a feldagadt mezőnyben egyre kevesebb esélye van egy nehezen tömeggyártható, szűk haszonnal értékesíthető modellnek. Ha pedig emellé odatesszük, hogy időközben az akkumulátor is olcsóbb és hatékonyabb lett, szóval pusztán a tömegcsökkentésért semmi értelme túldrágítani az autót, már tényleg nem szól semmi amellett, hogy alumíniumból és karbonból legyen az utóda.
Ha át is térnek az olcsóbb és egyszerűbb acélra, a formát vagy az egy oszlopról nyíló ajtókat még nem kell kidobniuk. Ez az egyedi dobozforma már kellően hozzáégett az i3-hoz, talán érdemes lesz továbbvinni, még ha a konkurencia közben le is tért erről villanyosat csak különcben-elvről. A Nissan például sokkal autószerűbbre csinálta a második Leafet, mint az elsőt.
