Vert-a-Pac: autószállítás függőlegesen
Európában kevéssé ismert modell a Chevrolet Vega, ez volt az a modell, amivel a GM a hetvenes években nagyobb szeletet akart vágni magának a kisautók piacából. A soros négyhengeresekkel szerelt, 4,3 méter hosszú autót a Ford Pinto, a AMC Gremlin és a Toyota Corolla ellenfelének szánták, ám a kezdeti elismerések után hamar fény derült a hibáira, manapság a legrosszabb autókat összegző listákon is fel-feltűnik.
Hogy az autó árát csökkentsék, egyben versenyképesebbé tegyék a Vegát, a General Motors és a Southern Pacific Railroad közösen kifejlesztett egy új autószállítási módszert, ami bevált ugyan, mégis magával vitte a sírba a Vega. Ez volt az úgynevezett Vert-a-Pac: az autókat nem a hagyományos módon, a menetiránynak megfelelően, három szinten helyezték el a standard, 27 méteres autószállító vagonokban, hanem az orrukra állítva, függőlegesen, egymás mellett.
A normál metódus szerint tizenöt autó fért el kocsinként, a Vegához hasonló kisautókból összesen akár tizennyolc is, ám a Vert-a-Pac vagonokban ez a szám harmincra emelkedett, ami jelentősen, 40 százalékkal csökkentette a szállítás költségeit autónként. Az átalakított vagonok oldalfala lenyitható panelekből állt, amelyek egyben rámpaként is szolgáltak, az autók ezekre hajtottak fel, ezen rögzítették a Vegákat. A paneleket egy targonca csukta fel. Ezzel nem csak a szállítható autók számát tudták növelni, de a korai, nyitott autószállító kocsik nagy hátrányát is áthidalták: a zárt térben az autók védve voltak a vandalizmus, az elemek és a felcsapódó kavicsok/törmelék ellen is.
A GM a szállítás utáni munkát és költségeket is minimalizálni akarta, ehhez az autókat is átadásra készen kellett leszállítani. Ez azt jelentette, hogy a szükséges folyadékokkal (olaj, üzemanyag, hűtőfolyadék) feltöltve kerültek a vonatra az autók, amelyeket - mivel nem a függőleges pozícióra voltak tervezve - át kellett alakítani: terelőlemezeket tettek az olajteknőbe, hogy az olaj ne gyűljön fel az első (alsó) hengerben, átalakították a karburátor úszóját, az akkumulátor kupakok a tok hátuljára kerültek, az ablakmosó tartálya pedig 45 fokos szögben lett beépítve.
A Vert-a-Pac bevált, de a Vega sajnos nem. A gyártási hibák utolérték a típust, így miután az autó és a Pontiac-féle klónja, az Astre is megszűnt 1976-ban, a módszer használatával is felhagytak. A későbbi modellek magasabbak voltak, és a motorjaikat sem lehetett költséghatékonyan átalakítani a függőleges szállításnak megfelelően, így a különleges vagonoknak is búcsút intett a GM.
Via MotorTrend
