Ez a Škoda Le Mans-ra készült, de a hidegháború miatt nem mehetett

2021.07.24. 14:11
8 hozzászólás

Bizony, volt idő, amikor még a Le Mans-i versenyautók sem hatalmas, lapos, űrtechnikát rejtő tepsik voltak, hanem igazi műalkotások, a szó legnemesebb értelmében. És persze közben az akkori viszonyok között pokoli gyorsak, nagyon fejlettek és ha azt vesszük, mégiscsak űrtechnikának számítottak. Ilyen gyönyörű és különleges versenygépet nemcsak a nagy nyugati gyártók tudtak építeni. A Škoda mérnökei 1956-ban azzal a nem titkolt álommal vágtak bele az 1100 OHC fejlesztésébe, hogy megméressék a kocsit a Le Mans-i huszonnégy óráson – a kor politikai viszonyai azonban sajnos szertefoszlatták ezeket a vágyakat.

A Škoda 1100 OHC azonban 1957-re elkészült. Az 1100 OHC név arra utal, hogy 1,1 literes (egészen pontosan 1089 köbcentis), felül vezérelt, felül szelepelt motort kapott, amelynek alumínium blokkja az utcai Škoda 440-ből származott, de persze 39 lóerővel nem érhették be egy versenyautónál. Így terveztek rá új hengerfejet két vezérműtengellyel, a két karburátor pedig kezdetben Jikov volt, később cserélték Weberekre. Így végül 92 lóerőt csikartak ki a picike motorból, amely akár 8500-at is forgott.

Ne feledjük, az ötvenes években járunk, akkoriban azért nem számított rossznak a 84 lóerős literenkénti teljesítmény, de azt, hogy a 200 km/h-t is képes volt megfutni, nemcsak a motornak köszönhette az 1100 OHC. Az egész autó csupán 550 kilogrammot nyomott, a csővázra üvegszál erősítésű műanyag karosszériát húztak – ezt Jaroslav Kindl tervezte. A 49,7-50,3 százalékos súlyelosztás is parádés, a versenygépnek pedig nemcsak a súlypontja volt alacsonyan: az egész kocsi legmagasabb pontja mindössze 964 milliméterre volt a talajtól. Futóműve elöl-hátul független, tizenöt colos küllős kerekei csodaszépek.

Az 1100 OHC-ből összesen négy darab készült: két kupé és két roadster. A gyári versenyprogram lezárultával a kupékat magánvevők kaparintották meg, de sajnos mindkettő megsemmisült balesetben. Igaz, állítólag a Škoda a maradványokat is felhasználva újraépíti legalább az egyiket. A roadsterek viszont szerencsére fennmaradtak az utókor számára: az egyik a Mladá Boleslav-i Škoda Múzeum tulajdona, a másikat a brit importőr, a Škoda UK őrizgeti, de időről időre előveszik és megmozgatják őket klasszikus autókat felvonultató rendezvényeken.

Tavaly még a sokszoros cseh ralibajnok, az ERC 2013-as és a WRC-2 2018-as győztese, Jan Kopecky is meghajthatta. Őt amúgy idén a magyar rali-gyorsaságikon is láthatjuk, miután elindult a hazai bajnokságban.