Majd egy modellel feljebb...

Honda Rebel - 2020.

2020.09.19. 07:12

Nekem ez egyszerűen fura. Ez nem motor. Ez teve, szénbányász kamuflázsban. Nem értem a kormányt, miért nem mélyebb, vagy magasabb, chopperesebb, vagy dirt track-esebb, vagy valamilyenebb. Nem értem a tankot, miért ennyire púpos. Vagy nem is púpos, csak ez valaminek a tankja, ami ezen a vázon ilyen hülyén néz ki?

Már-már azt gondoltam, a Honda nagyon benézett valamit, de egyik kedvenc műhelyem, a thai Zeus Custom a minap posztolt elég hasonló, meredek vázú, magas tankú építményt. Az én szemem egyszerűen nem érti, de attól még nyilván menő. És a Honda szépen csinálta meg: ha fejben levesszük róla a hátsó ülést, ami nagyjából ugyanarra jó, mint a Swift középső fejtámlája, szóval ha az nincs, jól néz ez ki. Jó a blokk szöge, ahogy előredől, jól fut össze a váz és a villanyak, oké a sárhányók hossza, még a kipufogót se raknám máshová.

Hívjuk bobbernek - rövid sárhányó, kicsi, majdhogynem bicikli stílusú ülés, viszonylag nagy, ballonos gumik, a 16-os felniken elöl /90-es, hátul /80-as. Ez az a faktor, ami jót tesz a megjelenésnek, olyan jó kis 80-as évek hangulata lesz, bár igazából az évtized vége felé kezdtek bejönni a sportos, alacsony profilú gumik, tehát nem is annyira 80-as évek, inkább szinte bármi, ami a 80-asok előtt volt. Kinézni konzekvensen néz ki, tehát nincsenek rajta bénaságok, meg ízléstelenségek, de az én fejemben nagyon nem áll ez össze. Akárhogy is nézem, a kormány bánt itt engemet.

A Rebel 1995-ben egyfajta alternatív Yamaha Viragónak indult, akár 125 köbcentivel az operettchopperek kedvelőinek, vagy az A2-es jogsinál megállóknak. Nagy dolog, hogy egyáltalán nem próbál Harleyra hasonlítani, pedig a kortárs Sportsterek végeláthatatlan bőségben adnák magukat, meg hát ott a Street 750 is, csak ugye azt minek koppintani. Az eredeti Rebelről, a CMX 500 kódnevű motorról három éve azt írtuk, nem rossz, csak be kell fejezni - mostanra nagyjából sikerült. Jó lett a négyszemű lámpa, a hátsó lámpa sem úgy néz ki, mintha rossz dobozba nyúlt volna az unixos csávó, meg az angyalszem helyzetjelző-indexek. A modellfrissítéssel ledes lett az összes világító dolog, kapott továbbá az ülés egy steppelést, a villa meg két gumiharmonikát.

A műszer is új lett, de sajnos ezen sincs fordulatszámmérő. A pillanatnyi meg az átlagfogyasztás nagyszerű új fícsörök, de a 46 ló megtalálásában nem sokat segítenek. Mivel a Rebel kicsi, meg retró, valahogy lassan állt össze a fejemben, hogy lehet ezt még pörgetni, és úgy 10 ezres fordulatszám körül valahol meglesz az a teljesítménycsúcs. Így viszont, hogy nem látjuk a műszeren a redline-t, az egyes fokozatok elfogyásához tartozó sebességet kell memorizálni. Vagy venni egy utólagos fordulatszámmérőt. A slusszkulcs helye jó kis chopperes stílusban baloldalt, valahol a motor első harmadában található - a található azt jelenti, hogy keresni kell, valahogy nem sikerült nemhogy rutinból beletalálni a lukba, de plusz-mínusz 20 centis ráhagyással egyáltalán lokalizálni, hol keressem.

A kormány az egyik bajom, a másik, hogy nem értem az üléspozíciót; ilyen alakú motoron én előre szeretném rakni a lábamat, ha már amúgy is olyan alacsonyan ülök, mint egy weimari vizsla marmagassága. Ha alattam van a lábam, nekem valami café raceresen támadóbb üléspozíció kéne, akkor is, ha kényelmetlen. Főleg, hogy ez az ülés nekem annyira kényelmetlen, hogy fél óra után kegyetlenül megfájdul rajta a seggem, tehát ennyi erővel tök mindegy. A Fat Bob se fotel, de azon elvagyok tíz órát, ezen 40 perc is fájt.

Úgy éreztem, drámaian idiótán nézek ki rajta, hordozója vagyok a cirkuszi-medve-a-gyerekbiciklin stílus valamennyi tünetének, de ahogy a rólam készült képeket nézegettem, közel sem olyan riasztó a helyzet, mint a Harley-Davidson Street 750-en volt. Érezni mondjuk nem éreztem magam rajta annyira szarul, inkább csak hülyén - így jár, aki 1750 köbcentis motorral meg a 471 köbcentisért. Aztán hazafelé a tesztmotoron azon gondolkozik, van-e ebben egyáltalán 46 ló, mert érzésre nem megy jobban, mint egy 28 lovas, 300-as robogó. Az indiai Harleyra visszatérve az félmillióval drágább, és tele van gagyi apróságokkal, a kapcsolóktól a lámpákig, a Rebelen bezzeg semmi szégyenteljes nincs.

Szóval 46 lóerő. De hol?! Hol, hol, valahol 8 ezres fordulatszám körül, ahová sokáig nem pörgettem, mert ha egyszer nem látom a fordulatszámmérőn a redline-t, nem is próbálgatom, hol húz a legjobban. A 8 ezer is úgy jön ki, hogy megnézzük a Cycleworld vonatkozó mérését. Ilyen retró bájkot forgatni elég furcsa, hiába szereti a motor. Ebben a testhelyzetben, vagy tán inkább élethelyzetben az ember inkább eléri úgy 2000 táján a 43 newtonméteres nyomatékot, és csetteg, mint egy robogóval, de 43 newtonméterrel motorozni sokkal-sokkal-sokkal rosszabb, mint 46 lóerővel. Ez egy café raceresen pörgő motor.

Ebbe egy V2-es illene, ami van is a Hondának, vagy legalábbis volt, mert most nem látom a magyar Honda-oldalon a Shadow-t, de mondjuk a Shadow régi 500-asa illene bele tökéletesen. Hogy az nem Euro 5-ös, nem lehet akadály, hiszen egy vízhűtéses blokkal, aminek még csak erősnek se kell lennie, gyakorlatilag azt csinálsz, amit akarsz. Nagyszerű dolog, hogy Euro5, főleg, hogy bármennyire hihetetlen is, jó hangja van. Hogy lehet ennek ilyen jó hangja?! Rendesen ordít, halknak se mondanám - a Honda elbarterezhetne a Harleyval egy hangtervezőt egy lábtartóelhelyező szakemberért.

Jó tehát a hang, és ezzel a teljesítménnyel is szívesen elmotorozgatnék, csak vagy a lábamat raknám előbbre, vagy a felsőtestemet. Előbbi esetben persze inkább egy V2-essel venném - lehet, hogy a Honda nem fejlesztette tovább a Shadow 500-asát, de egy vízhűtéses motorból - ha nem kell, hogy erős legyen - szerintem még én is kihozom az Euro 5-ös emissziót. Csak hát a Rebel világ életében a Shadow alatti belépőmodell volt. És most, hogy eltűnt fölüle a Shadow, megmaradt a maga sor kettes világában.

Feszesebb lett az első rugó lágy csillapítással, de én nem próbáltam az elődöt, úgyhogy csak azt tudom, lehet döntögetni, de nem igazán örömteli. Hogy a lágy csillapítás az oka, vagy hogy el vagyok már kurvulva a fordított telók adta vezetési élménytől, nem tudom; belépőmodellhez nyilván nem járhat csúcstechnika. Csak akkor meg mi a vásárlási impulzus? Leszolgálom az inaséveket a Rebelen, aztán a következővel majd motorozni is jó lesz? A 500-as Hondákról származó fékekkel meg lehet állni; elöl-hátul egy-egy tárcsa, elöl két dugattyúval, ABS-szel. A 11 literes tank meg sokkal több motorozást tesz ehetővé, mint amennyit én ebben az ülésben elviselek.

190 kiló nem sok, de nem is kevés. 200 körül elég sok 600-as igazi motor van, de akár háromhengeres, 900-as Yamaha MT-09 is, szóval a súlycsökkentésre nem költöttek milliárdokat. Nem vagyok empatikus, az az én nagy bajom. Ha lenne bennem egy Rebel-hengerűrtartalomnyi empátia, arról zengedeznék, hogy - nem is tudom, polkorrektül hogy mondják a kisnövésű embert -, aki nem született hegyomlásnak, nagyra tudja értékelni, ha egy motorról leér a lába. És a Rebel pont olyan motor. Engem kevésbé zavar, ha nem ér le, például az XMax 300 nevezetű nagyrobogómon szívesen spiccelek, mert egyrészt tudom, hogy a magas ülés a nagy csomagtartó kiadási oldala, másrészt a magas ülésről jól átlátom a forgalmat, harmadrészt az XMax 300 húsz kilóval könnyebb.

2,2 millió forint. Nem mondom, hogy sok, csak hogy hengerűrtartalom arányában a Harley Fat Bob nagyjából ugyanennyibe kerül. Nem mondom, hogy rossz motor, csak hát városban jobb robogózni, országúton meg... hát ott is jobb. Egy 300-as robogó katalógus szerint 15-20 lóval gyengébb, de mivel nyomatékosabb, illetve a variátor miatt jobban gazdálkodunk a nyomatékkal, könnyebb vele a közlekedés. A 300-as robogók persze elég magas tornyok, de akkor meg ott vannak a jó kis 125-ösök, Honda-házon belül a PCX. Persze aki többre becsüli a custom-kultúrát, azt nem tudom meggyőzni. És nem is akarom.