Kevés olyan designer akad, akinek a szakma vitán felül elismeri tehetségét, egyedi karakterét, de ennek ellenére a nagyközönség visszafojtott sziszegéssel hátrál szinte minden alkotását látva.
Ilyen, illetve ilyen volt a szeptember 16-án Karlsruhéban elhunyt Luigi Colani.
Mutatom:
Nyergesvontató, ahogy Colani megálmodta (kép: Wikipedia)
Abarth-Alfa Romeo 1300 Berlinetta, Colani karosszériával, 1959-ből (kép: Wikipedia)
Ugye, elsőre alig felfogható, szinte Photoshopot kiáltanánk - de mégis, ezek valódi, kézzel fogható, elkészült, néha gyártásba került dolgok.
Tudom fokozni, itt egy Trabant, Colani-orral és a büszke tervezővel:
Egy Colani-design bizarr, életszerű, egyben idegen, mégis vonzza a tekintetet. A legtöbb kortárs szerint Luigi Colani egyszerűen csak megelőzte a korát - de vajon mennyit kell még várnunk, hogy egy ilyen design beérjen? Az ötvenes években született tervei és elképzelései máig nem hódították meg sem a többi designer-irodát, sem a tömeggyártást. Kissé UFO-szerűen hatottak akkor is, amikor elkészültek, és ma is inkább tudnánk elképzelni egy Disney-rajzfilmben vagy egy sci-fi filmben, mint tömegével a Mammut parkolóházában.
Ezzel a poszttal Lutz/Luigi Colani munkáiról szeretnék korántsem teljes áttekintést nyújtani. Az talán lehetetlen is volna, kevés nála termékenyebb designert hordott hátán a Föld. Alább tehát önkényes válogatást találtok a Colani-életműből és az ő pályájáról.
A fiatal Lutz
Colani 1928-ban született, Svájcban élő kurd apától és lengyel anyától. A szülei kreativitásra nevelték, így nem kapott játékokat, berendeztek azonban neki egy kreatív barkács-játszószobát azzal, hogy készítsen magának játékokat, a saját ötletei alapján. Négy-öt éves korára már egyedül dolgozgatott a miniműhelyben, ügyesen bánt a fémekkel, fával, agyaggal.
1946-tól egy berlini képzőművészeti főiskolán szobrászatot tanult, de hamar abbahagyta, mert mint mondta, a mesterei már nem tudtak neki újat mutatni. 1949-től areodinamikát, majd analitikus filozófiát tanult Párizsban. 1953-tól az amerikai Douglas Aircraft Company anyagkutatási igazgatója lett, de alig egy év után visszatért Franciaországba, és a Simca műanyag-karosszériát kutató részlegét vezette. Ez sem tartott sokáig, a következő év újra Berlinben találta, hogy kézműves autóépítést tanuljon. Ekkor már ostromolta a formaterveivel a kisebb-nagyobb autógyárakat és karosszériatervezőket, de azok többsége egyszerűen lerázta őt. Nem így az Alfa Romeo és a Lancia, akik fantáziát láttak a terveiben, és néhányat meg is építettek belőlük (lásd fent a piros Alfát!). Valószínűleg az őt tárt karokkal fogadó olaszok tiszteletére változtatta meg nevét 1957-ben Lutzról Lugire.
A Colani-hitvallás
Luigi Colani egészen korai éveitől kezdve általa biodinamikusnak nevezett, az élő, természetes elemekből táplálkozó formákat kedvelte és használta fel. Saját maga ezt így fogalmazta meg:
The earth is round, all the heavenly bodies are round; they all move on round or elliptical orbits. This same image of circular globe-shaped mini worlds orbiting around each other follows us right down to the micro-cosmos. We are even aroused by round forms in species propagation related eroticism. Why should I join the straying mass who want to make everything angular? I am going to pursue Galileo Galilei's philosophy: my world is also round.
A Föld kerek, minden test az égen kerek, kör vagy elliptikus pályán mozognak. Ugyanilyen Föld-alakú, kerek minivilágokat találunk egymás körül keringve, ahogy a mikrokozmoszunkba nézünk. Még a fajfenntartással és az erotikával kapcsolatban is ilyen formákra figyelhetünk fel. Miért kellene csatlakoznom a megtévedt tömeghez, akik minden szögletesre akarnak alakítani? Inkább követem Galileo Galilei filozófiáját: az én világom is kerek.
Ekkor már nem csak autótervezéssel foglalkozott, hiszen az aerodinamikai tanulmányai során szerzett áramlástani ismereteit a hajótervezésben is kamatoztatta. Tervezett olyan katamarán hajótestet, amellyel több versenyen sikerült dobogós helyezéseket nyerni - valószínűleg a nézők komoly hüledezése közepette. Bele-belenyúlt persze emellett minden másba, ami épp eszébe jutott - a hatvanas hetvenes évekre komoly céggé nőtte ki magát vesztfáliai tervezőstúdiója, ahonnan ömlöttek a bútor- és edénytervek a legnagyobb német gyártóknak.
1972-től 1981-ig a Harkotten-kastélyban afféle tervező-neveldét működtetett, amelyben a tanulmányaikat frissen befejező designereket fogadott szárnyai alá. Az ide érkező fiatalok 3-6 hónapot töltöttek itt, majd már meglévő szakmai gyakorlattal távoztak. Az intézmény világraszóló hírneve miatt igen kapósak voltak az innen kikerülő pályakezdők (összességében több ezren!), Colani pedig igen keményen keresett a világ minden részéről (még a keleti blokkból, sőt, a Szovjetunióból is) érkező megrendelésekből.
A feldolgozhatatlan: GŐZmozdony terve a Szovjetuniónak, 1979-ből
Konfrontatív tárgyalási stílusa (bármit bárhol szívesen leszarozott, ha úgy látta jónak), és az, hogy az alkotói szabadsághoz mindenekfelett ragaszkodott (akár a gazdasági szempontok ellenében is) azonban azt vetítette előre, hogy Németországban, és különösen a német autógyártásban nincs igazán jövője. Miután szinte minden belföldi autógyártóval összeveszett, már a hetvenes évek elején Ázsia, főleg Japán felé nézelődött. Az 1973-ban létrehozott tokiói Colani Design Center a nyolcvanas évekre komoly tényezővé érett, így 1982-ben Luigi elengedte az európai üzleteit, és Japánba költözött. Az ott töltött évek alatt lenyűgözte, mennyivel fogékonyabb az ázsiai közönség a biodinamikus formákra és az azt létrehozó filozófiájára.
Gyümölcsöző együttműködésbe fogott a Canon, a Sony és a Mazda mellett jó néhány kisebb-nagyobb gyártó céggel, amellyel japán designerek több generációjában hagyott olyan nyomot, amely alapján Colani máig hivatkozási pontnak számít a japán formatervezésben.
Az autók
Jó, mégiscsak az autók miatt jött ide az olvasók többsége, hát legyen itt egy - mint említettem, korántsem teljes - lista Colani autós munkáiról:
1957: Abarth Alfa Romeo 1300 Berlinetta az Alfa-Abarth 1000 alapjain, üvegszálas, aerodinamikailag optimalizált, a biodinamikus elvek alapján újratervezett formában. Az első GT volt, amely 10 perc alatt teljesítette a Nordschleifét
1964-68: a berlini Canadur cég kapacitását felhasználva Colani márkanéven számtalan KitCar építőkészlet készült, elsősorban Bogár alapokra, az Alfa-Abarth mintájára üvegszálas karosszériával.
1970: ugyanitt egy elektromotorral felszerelt készletet dobtak piacra, amely iránt akkor (az olajválságok előtt) igen mérsékelt volt az érdeklődés.
1972: Colani átöltöztette az Eifelland Caravans F1-es csapat autóját egy meglehetősen futurisztikus külsőbe. Sajnos nem túl sikeresen - az idény végére szép lassan visszaalakult a karosszéria a hagyományos formára, elsősorban hűtési problémák miatt.
1976-ban a Volkswagen számára elkészítette az akkor friss modellként futó Polo alapjaira a Turbo Polot aerodinamikaliag erősen optimalizált karosszériával, majd miután ezt mindenki erős túlzásnak gondolta, a következő évben a Polo I számára tervezett egy némileg lekerekített, kisebb új formát. Mondjuk az sem volt kevésbé túlzás.
1979: a Thyssen felkérésére megtervezte a Sea Ranger nevű multifunkcionális kétéltű járművet, Unimog alapokra. Sok más tervéhez hasonlóan ebből is egyetlen darab készült el.
Bár nem autó, de mégis jármű, így itt a helye: ugyanebben az évben, szintén a Thyssen számára megrajzolta a HM-1 (Hamburg-München 1 Stunde) maglev-vasút tervét is.
1981: egy Citroën Kacsa szerkezetére épített áramvonalas karosszériával 1,7l/100km fogyasztási világrekordot állított fel
1989: a Colani által újraálmodott Ferrari Testarossa, a Testa d'Oro 351 km/h-s kategória-sebességrekordot állít fel.
2001: valamiért (és erről részleteket sajnos nem tudok) Colani úgy érezte, az akkor már tíz éve nem gyártott Trabanthoz is ideje megálmodnia egy új külsőt. Vagy legalábbis egy orrot. A poszt elején erről már láthattatok képet autón, legyen még egy arról, mekkora is az újragondolt darab:
2002: Colani több kamion- és nyergesvontató-designt készített el, néhányat fizikai valójában is, Mercedes-Benz alvázakra. Néhány darabot forgalomba is helyeztek, ezek jórészt marketingeszközökként jártak az utakon, de egészen konkrét szállítási feladatokat végezve.
Sokáig persze itt sem maradt, 1986-ban visszaköltözött Európába, és egy svájci hangárban gyorsasági rekorder járművek építésébe kezdett. Ebben sajnos nem volt túl sikeres és nem is elégítette ki igazán, szabad kapacitásait szerteágazó munkákkal foglalta le. Sorban kapta az elismeréseket és díjakat, 1985-ben például a tokiói Csukuba Expón az általa megálmodott robotszínház kapott formatervezési első díjat, 1986-ban Arany Kamera díjat kapott az általa tervezett Canon T90 fényképezőgép, 1987-ben kiállította a párizsi Centre Pompidou egy Mazda-tanulmányautóját, 1989-ben a Museum of Modern Art felvette gyűjteményébe a Sony számára tervezett fülhallgatót. 1990-ben Párizsban kiállították a Swissair számára tervezett új egyenruhát a párizsi Car Museumban, 1992-ben pedig együttműködési megállapodást kötött Colainval a német Vobis, a legnagyobb európai számítógép-kereskedelmi hálózat.
Colani-Vobis asztali PC és laptop
1995-ben Kínába költözött, ahol részben formatervezőket tanított, részben pedig a várostervezés felé fordult. Megalkotta azt a filozófiát, miszerint a modern város formájának és funkcióinak az emberi test igényeire és formájára kell épülnie - más kérdés, hogy a modern Kínában ez mennyire megvalósítható. A gyakorlat azt mutatja, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem, a projektet ugyanis villámgyorsan leállították.
2008-ban megnyitotta a kifejezetten szélerőművek aerodinamikai és formatervezésével foglalkozó kínai irodáját is. A következő évtől megkezdődött az által tervezett szélerőművel telepítése.
2018-tól saját lakóautó és elektromos autó tervezésén dolgozott, ezekkel sajnos már nem volt lehetősége végezni. Hosszan tartó, súlyos betegségben halt meg ma, 2019. szeptember 16-án.
A fentiek mellett Colani megszámlálhatatlan tervet készített, ezek jelentős része legalább egy példányban el is készült. Ajánlom a további guglizást zongora, víztorony, golyóstoll keresőszavakkal, de nagy valószínűséggel a Colani + [BÁRMI] kifejezésre is lesz találat.
Személyes vonatkozások - Colani a Házban
Ez mégiscsak egy személyes blog, így meg kell említenem azt is, hogy a saját kezemmel megtapogatott fenti Trabant orrelemen kívül más szálon is belefutottam Colani munkájába. A tavaly télen az Érchegységben vásárolt házat teljes felszereléssel (és mellesleg egy ajándék-autóval, bár az mozdíthatatlan és használhatatlan) kaptam meg. A lomtalanítás közben igazi kincsre bukkantam:
Ez kérem szépen, egy igazi, eredeti, működő RFT Colani katódsugárcsöves TV, a kilencvenes évekből. Újkori ára 3000DM volt, elsősorban persze a design miatt. Eredetileg is irodadísznek szántam, Colani távozásával egyben egyfajta házioltárként is funkcionál majd, hogy emlékeztessen az Emberre, Aki A Legrondább Trabantot Készítette.
Luigi (Lutz) Colani, 1928. augusztus 2. Berlin - 2019. szeptember 16. Karlsruhe
Formatervező, a biodinamikus stílus megteremtője.
Prokee.hu tartalom még:
Kövess, iratkozz fel, mert az neked nagyon jó lesz!
Chaoyang írta kommentben:
Nekem az első PC-m, amivel elkezdtem internetezni 1996 elején, egy Colani design Pentium volt Win95-el:Ez a fotó 99-ben készült, akkor már 3 éve megvolt a Colani egy Pentium procival, viszont ebben megvolt a floppy is.
(merthogy a posztban lécő fotón már nem az eredeti 3,5" floppy van - prokee)
Köszi a képet!
