Az előző blogom végén ígértem, hogy a Why Me? - Európai zarándoklat Mercedes-Benzzel-utamról folytatom a történetem, ma azzal, miért éppen a Mercit választottam útitársamul.

Így is lesz most, de előtte megköszönöm nektek a sok visszajelzést, amit kaptam, és hogy ilyen sokan olvastatok. Köszönöm.

Másrészt az indulásom dátuma: 2019 március. Még itt vagyok ám! 

Öt Mercim volt az elmúlt 8 év alatt, mind 124-es, ebből kettő még megvan, és sokáig maradnak is velem.

Kerültem a dízeleket abbéli félelmemből, hogy már nagyon leharcolhatták őket. Később kiderült, alaptalanul aggódtam. Első hallásra dőzsölésnek tűnik, hogy két autóm van, pláne egy roki srácnak (rocky hi-hi), de az nem köztudott, hogy az együttes piaci értékük 1,5 millió forint, ami közel annyi, mint egy kb. 7 éves, automataváltós Suzukié, ami 9 liter körül fogyaszt. A 25 éves, 200-as Merci dízelem, bő 1 milliós futásteljesítmény után 7 litert fogyaszt, és a rezsiköltsége nem magassabb egy Swiftnél. Mivel vidéken élek, erdő szélén, 1 km-re a buszmegállótól, nem akadálymentes járművek pontjától, ezért biztonságot ad, ha két autóm van. Mert Mercialábam...

Családom férfiága genetikus Merci betegségben szenvedett, így nem meglepő, hogy engem is ledöntött lábamról a kór. Dédapám Maybachja, apám meg nem valósult álma, nagybátyám amerikai kiadású állólámpása, bátyám állólámpása után én is vágytam csillagos cirkálóra. Nézegettem eladó Benz 115-ösöket, olyanokat, mint a tesómé volt, de nem mertem bevállalni, hiszen őket már nem szabad használni a sós, téli utakon.

Sokat vártam az elsőre. 42 évesen vettem meg, akkor ő már a kilencedik autóm volt, egy világoszöld, Merci 124-es. Hihetetlenül elegáns, csomagtartója lökhárítóig nyílik. Akko még ódzkodtam a hathengerestől, így a legnagyobb négyhengeresre, a 230-asra esett a választásom, hogy legyen benne kakaó…

Neve: Lajos bácsi, a kép alapján kitalálható, miért. 120 ezer km-t éltünk meg együtt, volt, hogy elhúzott egy tonnát, ha kértem tőle. Ő tanított meg utánfutózni. És volt egy olyan extrája, ami a versenyvérű emberek vágyainak tárgya: a sperr-differenciálmű. Semmilyen hóban, mocsárban nem akadt el.

A következő volt a nagy szerelem: Gika, 320-as, sorhat benzines. 220 „lovacskával”. Ma már belátom, hiba volt akkor, nem megtermelt pénzem rá költenem, nem lett volna szabad bevállalnom, mert egy ilyen projektautóhoz erős bevételi oldallal kell rendelkeznie a tulajnak, ami nekem nem volt. Ez predesztinálta a közel hároméves kapcsolatunk végkifejletét.

Ha Lajos bácsi volt a hű feleség, Gika volt a csábos szerető; anélkül mondom ezt, hogy genderelméleti fejtegetésbe kezdenék. Rendkívül elegáns, feketetéllő kék-metál, szinte full extrás. Szép, megbízható állapotra hoztam fel, de a démont nem akartam látni magam előtt, amely a rozsda rémképében okozott álmatlan éjszakákat.

Vele estem át a tűzkeresztségen; vele voltam először igazi autóversenyen, nemcsak szabad edzésen. Felejthetetlen élmény a mai napig. Nagyon fontos tapasztalat volt vele pályaversenyeznem, olyan aszfalton, aminek a leggyorsabb pontján mentünk 130-cal. Volt, hogy ízig-vérig verseny-Ladától tíz másodpercre voltam egy körben, volt, hogy egy Z3-as BMW-ét megvertem – egy kézzel kormányozva, mert a jobb kezem a fék-gázkaron, automataváltóval, ami rajtnál időveszteség, nem pontos fékkel, utcai futóművel és utcai gumival.

Lengett szegény, mint a babakocsi… Igen, „örök fájdalom”; ha kaphatott volna ültetett, stabil futóművet és pályagumit, mint a mostani dízelem, bő 15 másodpercet gyorsult volna körönként.

Sokat használtam utcán, ott megmutatkoztak a nyilvánvaló hátrányai, gurulva fogyasztott 11-et, vegyesen tizennégy litert, padlógázon tizenhatot és bőven fölötte. De akkor is, „full gáznál” nyújtotta azt az igazi élményt, amire ő született. 90-nel közlekedni olyan gyötrő létezés volt kettőnk számára, mint Madách Ember tragédiájában Michelangelónak széklábat faragni a falanszter-színben. Persze, megnéztem mennyi a vége: 210 km/óra Hamburg felé… az autópályán.

A hétfői blogban írok végre zarándoklatom főszereplőjéről, a vadonatúj-30 éves, frissen felújított - dicsérve Merci-doktorom, Gyula gondos keze munkáját -, OT- (oldtimer-)közeli állapotban lévő, olívazöld, 124-es 230 benzines PIXWI-ről.