Mókás dolog az élet. Az ember az egyik pillanatban még könnyekkel küszködve adja el a kedvenc játékautóját, a piros kis AE86-ot, egy évre rá pedig már ismét driftelhet vele. Meg még egy másik példánnyal is, ráadásul nem is akármelyikkel, hanem azzal, amiről tizenévvel évvel ezelőtt elolvasott minden cikket és bejegyzést, együtt izgulva Bandival és Pistával. Most pedig nehogy benne ülök a Pisztolyban, de még közöm is lett a feltámasztásához. Őrület ez, el is mesélem az egészet, tartson bár akármeddig.

2021 júniusában lemondtam az egyik hobbimról, a driftről, mert a gerincem az egyik reggel úgy döntött, hogy járni is alig enged. A pánik egy elég erős tanácsadó, és sosem tudjuk, hogy velünk van, vagy ellenünk. Elsősorban az volt a cél, hogy valamennyire visszakapjam az életminőségem, egyéb kehék miatt soha nem a tökéletes egészség a cél, visszafordíthatatlan bajokban profi iparos vagyok, de legalább az ember tudjon mozogni, ezáltal autózni. Szóval azt találtam ki, hogy megvigasztalom magam egy Porschéval, mert a driftet inkább kizártam. Ha szabad, akkor most tisztáznék valamit, mert sokan félreértették a dolgot, de ez nem az ő hibájuk, hisz csak azt értik félre, aki félreérthető.

A kezdeti pánikban nyilván eltökélten úgy álltam hozzá, hogy most aztán buborékban élem le az életet, csakhogy kiderült, hogy ennyire azért nem eszik forrón a kínt. Ami a legfontosabb, hogy nem emelhetek nehezet. Mármint nehéznek számít minden, ami tíz kilónál több, így egy kicsit körülményesebb lett az élet, de ezt valójában már régóta szajkózzák nekem a dokik, ugyanis ahogy legutóbb is írtam, 14 éves koromban már kiderült, hogy a gerincoszlopom egy politikuséval vetekszik. De az ember már csak akkor kapcsol, amikor baj van. Szóval tulajdonképpen ahogy a dokinőm mondotta volt, nem állt meg az élet, csak kicsit vissza kell tekerni a potmétert.

Októberben mentem utoljára keresztben pár kört, akkor AE86 Zoli autójával

Az emberek kedvesek, és tök sokan vontak kérdőre aggodalmukat kifejezve, amikor kitudódott, hogy újra közöm van a drifthez, de valójában felesleges az aggodalmuk, nem hülyültem meg teljesen. Tehát a lényeg, hogy a driftet azért akartam abbahagyni, mert a drift nálam azt jelenti, hogy lábon odazötyögök az autóval, csereberélem a kerekeket, majd lábon hazabattyogok. Ebből a kiváló hazai utakon való zötykölődés betonfutóművel az, ami elég ártalmas a gerincnek, plusz a pakolás, kerékcsere az, ami számomra már tilos, mert még a Hacsihoz való kis gombkerekek is megütik a 15 kilót, azokat fel és bepakolni az autóba, gumishoz járni, ott is pakolgatni elég megterhelő lenne. Persze lehetett volna egy rendszámos, műszakis autót tréleren, vagy bérelt autószállítón hurcolni, de az elég nagy luxus szerintem. Meg az a kevés rendszámos Hacsi maradjon csak az úton. És akkor ugye ki fog helyettem pakolni? Tehát emiatt lett kuka a drift, nem azért, mert egy tükörsima flaszteron ne ülhetnék bele egy ilyen autóba évente 2-3 alkalommal. Ám hogy ilyenem lehessen újra az életben, az nagyjából képtelenség, itthon az összes AE86 jó helyen van.

És bár az életet mindennek lehet nevezni, csak igazságosnak nem, de ha elvesz, akkor időnként ad is. Néha ugyan egy újabb lófaszt passzíroz be ilyenkor a meglévő mellé, de megesik, hogy inkább megölelgeti az embert, és bohókásan még barackot is nyom a fejünkre! Mint ahogy itt is történt.

Stump Andrást aki ismeri, az szerencsés, én pedig 2016 óta közéjük tartozom. Idestova hat éve váltunk időnként íméleket, és egyszer szóba került a Shitgun, melynek legutolsó bevetésén én is jelen voltam. Konkrétan ez a vacak adta meg nekem a lökést, melynek köszönhetően megvettem annak idején a sajátomat. Az első mindig emlékezetes, ezért természetesen soha nem merült feledésbe ez a fehér vacak, kiderült, hogy azóta is dologtalanul hever csak a járgány, bevetésen nem járt, feltámasztását várja. Nem volt ennek különösebb háttere, csak Bandinak is megannyi kötelezettsége merült fel a bővülő családja kapcsán, Pista is nagyon elfoglalt volt a Speedzone teendőivel, és egyéb hobbiautóival, így ez az autó háttérbe került. Viszont a Hacsi az olyan, mint az egyszeri haraszt. Teljes az élet úgy, ha nagyritkán fújsz egyet, és megzörren, de fájó tud lenni az, ha hiába fújkálsz tiszta erőből folyamatosan, semmi sem történik. Így hát odafújtam egy kicsit, és már a nagyon enyhe fuvallattól is megzörrent a Shitgun. Tényleg nem voltam rámenős, a kereslet és a kínálat találkozott. Bandi egyedül nem érezte az erőt a projekthez, én meg egyedül szánalmasan kevés vagyok egy rendszám nélküli autó tutujgatásához, mint az legutóbb is kiderült.

Ketten viszont elvileg pont kiteszünk egy egészet.

Bár néha azt képzelem, hogy én sem fordítva fogom meg a csavarhúzót, Bandi egy őrületesen ügyes berhelő, minden eszköze és tudása megvan egy autó akár nulláról való talpraállításához is, ami roppant fontos. Én pedig sok ismerőst szereztem toyotás körökből, némelyikükkel különösen jó viszonyt ápolok, így az alkatrészek ügyében sem a sötétben fogunk tapogatózni. Bandinál van a bázis, ahol tudunk alkotni, én megpróbálom felhajtani a szükséges cuccokat, és közösen szerelünk, a költségeket pedig elosztjuk. A nehéz dolgokat Bandi emelgeti, pakolja az autóba a kerekeket, meg cseréli őket, én pedig amennyire tudok, segítek, és feladataim közé tartozik, hogy basztatnom kell őt, hogy mikor menjünk autózni, mert neki meg ez az igénye. Kissé szánalmas helyzet ez rám nézve, de sajnos ez van, már nem élhetek úgy, mint eddig, és bár ez fáj, az a fő, hogy ez a helyzet így talán kiegyenlítettnek érződik mindkét fél részéről. Pistának természetesen jeleztük ebbéli szándékunkat, aki nem talált kivetnivalót az őrületben. Karotta is elemi erővel drukkol az autó újbóli üzemszerű tönkretételéhez. Innen már tényleg nem volt visszaút!

Megdumáltuk, hogy mikre volna szükség az autó újbóli talpraállításához, és nekiveselkedtünk. Összes folyadék cseréje, vezérműszíj cseréje (mert még soha nem volt ez meg, mióta kiásták a földből, előtte ki tudja, mikor történt ilyesmi), meg egy általános felmérés. Ja, és a jelenlegi futómű Russel Crow és TAZ szerelemgyereke, úgyhogy érdemes volna valami kiszámíthatóbbra cserélni. Itt jöttem képbe én, és az ekkor még felfedezetlen tarhálási tudományom.

A felső az én exfutóművem, alul pedig ami kikerült az autóból

A hátsó rugók közt is volt bőven különbség

Felkerestem Dávidot, aki megvette az én autómat, és ezáltal tudtam, hogy nála milyen cuccok hevernek. A gyári futóművet annak idején először lecseréltem egy valamilyen rugó, és valamilyen gátló keverékére, ami meglepően jó lett. Majd később persze nem bírtam magammal, és megvettem hozzá a BC coilovereket. Vagyis tudtam jól, hogy ott van nála dologtalanul a valamilyen futómű, ami mindenképp jobb, mint a jelenlegi.

Mikor találkoztunk, megbeszéltük a világ dolgait, majd jeleztem, hogy ugyan mégis minek neki az a pár rugó, meg gátló, amik még a BC Racing előtt voltak az autómban? Tök sok pénzbe kerül a tartásuk, ennyi éhes száj hever ott a raktárban, elképesztő teher ez bárkinek, nemhogy egy rendes embernek. Na majd én segítek rajta, elvégre mire valók a cimbik, akik ráadásul földik, nem igaz? Esztergáltattam egy hiányzó csészét a gátlóhoz és már meg is volt a futóművünk. AE86 Zolinál pedig felizzott véletlenül a Messenger, aztán egy berúgás alkalmával a kezembe akadt egy nívópálca, meg pár lengőkar. Ki érti ezt? Nagy királynak éreztem magam, miközben bizony ők a királyok, akik megszántak cuccokkal, én meg csak az udvari bohóc vagyok maximum. De mindez mit sem számít, ha mindenki jól érzi magát, úgyhogy csakhamar Bandinál találtam magam a Shitgun társaságában, amit én már csak Rokkantkocsinak hívok az egyik levelezésünk kapcsán.

A nívópálca nagyon kellett, mert valami francia autóból származó került bele tíz éve, és mint kiderült, az azon lévő maximum a valóságban a minimum. A lengőkaroknak majd a jövőben lehet jelentőségük

Bár szinte egyidősek vagyunk, Bandi köztünk a reális bölcs, én meg a rózsaszín felhőkön ugráló, csillámport fingó kölyök. Ő azt tűzte ki első szerelés alkalmával, hogy lecseréljük a motorolajat. Én ugyanakkor reálisnak láttam a hűtővíz, motorolaj, váltóolaj, diffiolaj, vezérműszíj, és a négy rugóstag cseréjét. Végül arra eszméltünk, hogy mindezeken felül még egy precíziós műszer is beépítésre került, ami rendesen méri már a vízhőfokot. Na jó, a vezérműszíjat végül nem cseréltük le, mert ránézésre olyan volt, mint az új, szóval ezen munka helyett került bele a hőfokmérő. Ezt én erőltettem mindenképp, mert mikor meghallottam, hogy ez az autó soha nem melegedett, és mindez a gyári hőfokmérőre volt alapozva, kicsit megborzongtam. Annak a gyári vacaknak ugyanis minden mindegy, akkor is középen áll Buddhaként, ha hideg a motor, meg akkor is, ha már lerepült a hengerfej. Az igazság nem mindig a legkellemesebb társaság, de sokkal jobb a karjaiba rohanni, mint menekülni előle, úgy nem tud bosszút állni.

Itt már bekerült a vízhőfokmérő, ott feketéllik balra az orbitális, fehér olajnyomásmérő mellett

Így hát az első berhelés alkalmával minden a tervek szerint alakult, sőt. Kicseréltem a rugókat, gátlókat, a féktárcsáknak pedig lecsapkodtam a porvédőit, mert már csak rozsdából álltak. A leeresztőcsavarnál szivárgott régóta a lőre, javasoltam olajcserekor a menetjavítás helyett a pacsmagolást, kenőccsel jól meg kell küldeni a csavart a betekerés előtt, aztán jó lesz az. Utána nem is szivárgott. Még arra is maradt idő, hogy ráeszméljünk, az első lámpák már vagyonokat érnek, ebben pedig a helyzetjelzők és a jobb első lámpa még gyári és hibátlan. Nem kéne kockáztatni az épségüket, nekünk úgysincs rájuk szükség, hisz éjszakai futam nem lesz, vegyük ki őket. Én hagytam volna úgy az autó elejét lámpamentesen, ahogy van, de Bandinak a szépérzéke nem a Futrinka utcán érlelődött, de még a Varjúdombi meséken sem. Aszonta majd kitalál valamit legközelebbre.

Már méricskél

Kellett még bele jobb első ülés, mert gáz, ha nem lehet megosztani az élményt. A gyárinak már többször eltört a háttámlája, de gondoltuk azzal próbálunk újra szerencsét, hátha végtelen a magyar igazság, meg hát az ingyen van, hisz már van.
Még ennek a hegesztése is belefért aznapra, belekontárkodtam, hogy szerintem valamivel meg kéne keresztben erősíteni a varratot, elvégre annak híján tört el valószínűleg a múltkor is. Feltételezett szakítószilárdságuk miatt csavarok lett a kiválasztottak, azok lettek megbízva ezzel a nemes feladattal. Ülésünk is lett! Már csak nem volt hova becsavarozni, mert ott a kasztniban a csavar helyén egy lyuk tátongott. És bár nem szabad lebecsülni a semmit, mert a tudomány állása szerint abból lett minden galaxis, minden anyag a sötéttől kezdve Stephen Hawking elméjéig. De hegeszteni nem lehet hozzá. Aszonta Bandi, hogy ezt megoldja legközelebbre.

Felmértük a károkat, a jobb első kerékcsapágy úgy morgott, hogy a széplelkű ember attól rémülten bekucorodik a sarokba, így az felkerült a listára. Javasoltam egy benzinszűrő cserét is, végül kiderült, hogy valószínűleg évtizedek óta nem volt cserélve, de lehet, hogy még a gyárban került bele az egység.

Nem volt vadi új a benzinszűrő

Meg állítólag a panhard-rúddal kell valamit kezdeni, mert az rendszeresen elgörbül. Elképzeltem egy pici ívet, pláne hogy egy ennyire precíz embertől hallottam mindezt, el is könyveltem magamban, hogy ezzel valószínűleg ráérünk majd foglalkozni. De aláfeküdtem az autónak, és nem akartam hinni a szememnek, a panhard-rúd leginkább egy panhard kurblira kezdett hasonlítani, muszáj is voltam kikacagni magam a szörnyű látványtól.

Nem egyenes

Ezzel tényleg kell kezdenie Bandinak valamit, kiegyengetés helyett újat kell gyártani, de én a hegesztőgépet megszólítani sem merem, márpedig ide kevés lesz a kenőpaszta. De még abban maradtunk, hogy bepróbálkozom a tarhálással, mert tudtam, hogy Dávidnál ott hever egy hibátlan gyári panhard, hisz én azt kicseréltem egy megatuning verzióra, és nálam sosem görbült el az a gyári rudi sem. Sajnos amikor készültem a tarhálásra, kiderült, hogy Dávidéknak beázott az özönvíztől a műhelyük, így pedig nem tűnt ildomosnak elkérni a labdáját, hogy mi attól még tudjunk játszani. Maradt a hegesztőgép, nekem meg a láblógatás.

Következő berhelési szeánszra megvettem a jobb első kerékcsapágyat, abból is a külsőt, mert általában az szokott hisztizni. Kicseréltem, és már nem pitbullként morog, de azért még így is összerezzen tőle az egyszeri polgár. Mindegy, egyelőre marad így, jobb lett valamivel, az ember ne legyen telhetetlen. A motorolaj az előző berhelés óta eltelt időben elkezdett szivárogni a kencén át, de ez csak azért történhetett, mert Bandi túl szerényen állt hozzá, és kevés ganyét használt hozzá. Úgyhogy ezúttal adtam neki rendesen, mármint kencét a csavarnak. Sajnos utólagos kezelés sosem lehet teljesen jó, de hátha.

Az autó orrára tényleg felkerült két lámpautánzat, meg egy maszk, és valami elképesztően jól néz ki… Még arra is vette a fáradtságot ez az őrült csepeli, hogy karbonmintával lássa el a „lámpákat”. Tényleg kegyetlen jól néz ki. Volt rajta egy fordított Toyota jel, ez igazából nem annyira illett oda, mert ekkortájt még felirat volt, jel kevésbé, úgyhogy végül Bandi rárakott egy Diesel feliratot. Nem ismerem magam annyira, hogy tudjam, ez mitől jobb, de érzem, hogy ez így sokkal jobb. Majd valamikor nem felejtem el rárakni az itthon lévő Toyota feliratot, azzal még csecsébb lesz talán, bár már így is úgy kell elhessegetnünk a csajokat mellőle.

Állatul néz ki

A panhardszeletelés megkezdődött, Bandi beszerezte a hozzávalókat. Egy vastagabb cső, ami szinte majdnem olyan belső átmérőjű, mint a gyári panhard külső átmérője. Így a gyári végeket levágva pont be lehet azokat hegeszteni az új csőbe, csodálatos terv, nemhiába nem én találtam ki. Kisvártatva készen is volt az új rudi, Bandi gondolta, hogy még kicsit megpucolja a rozsdától az egyik végét, mielőtt visszarakja bele a perselyt. Én jeleztem, hogy szerintem azt már csak a rozsda tartja egyben, úgyhogy kár nekiesni, mert nem marad belőle semmi. De persze a precizitással nem lehet szembeszállni rendes észérvek nélkül, el is véreztem, a persely pedig úgy járt, mint Jodie Foster a Kapcsolatban, ahova be kellett volna cuppannia, azon akadálytalanul átrepült, aláhullva a porba. Szóval megegyeztünk, hogy kell szereznünk poliuretán szilenteket, az simán jó még bele, meg alapból sem ártana.

Jobbra a gyári, balra a helyére lépő cső

Itt még a hegesztés előtt. Ezen átesett a persely, ezáltal a szilent helyett új poliuretánt kellett bele szerezni. Sajnos a készre hegesztett rudit nem fotóztam le

Több berhelést nem tartottunk, mire eljött az autó bevetésének az ideje, addigra már benne voltak a panhardban az új szilentek, és felkerült helyére az új rudi többszöri módosítás után, a kasztni pedig a helyére került a futómű felett sok év után. Az ülés helye is ki lett lakatolva. Kész az autó.

Eljött július 1.
A drift edzés ideje, a feltámadás napja.

Trélert béreltünk, azzal vitte Bandi az autót Tökölre, én követtem a Fikusszal. Nem féltem attól, hogy bármi gond lehet az autóval, a kolléga annál inkább, lelkiekben ő arra rendezkedett be, hogy az első órában vége lesz a dalnak. De én már megszoktam az exautómnál, hogy az AE86 nem döglik meg soha, úgyhogy rutinosan néztem üveges tekintettel előre. Konkrétan az exautómra már a reptéren, hisz az új tulaj, Dávid eljött azzal élete első edzésére, úgyhogy két Hacsi is volt ezen az edzésen. Az az autó tudtam, hogy jó, de erről a fehér veszedelemről nem tudtam semmit, hogy milyen. Vezettem ugyan 2016-ban egyszer, de akkor még annyira sem tudtam vezetni, mint most, úgyhogy az az élmény nem mérvadó, és már nincs is meg.

Két Hacsi 2022-ben egy drift edzésen. Maga a csoda

Előre slickeket raktunk fel, Ágó Béla volt kedves kölcsönadni nekünk egy párat, ezúton is köszönet értük! Bandi szerint kell a tapadás, szerintem annyira nem, de ez egy tökéletes társulás, mindenkinek teret kapnak az elméletei, aztán majd a gyakorlat dönt. Ellenkeztem, hogy az enyém legyen az első kör, elvégre Bandi már öt éve nem vezette, én meg csak jöttmentként toppantam ide. De ő ragaszkoott hozzá, úgyhogy megmutathattam, hogy hogyan kell minden egyes kört búgócsigaként bevenni. Brutálisan tapadt az eleje, képtelenségnek éreztem, hogy ezzel bármilyen kanyart is meg lehessen oldani. Átadtam a volánt, lássuk, és Bandinak egy fél fokkal jobban ment a vad megülése! De sajnos őt is ledobta minduntalan, végül kiderült, hogy nemcsak slick miatt van elöl brutál tapadás, hanem a széttartás miatt is. Úgyhogy kiállás a boxba, összetartás vissza lett véve nullára, de továbbra is estünk és keltünk. Dávid ekkor jelezte, hogy vezessem én az autóját, én pedig kicsit félve ültem bele, hisz a Pisztoly elemi erővel taposta össze a vezetési tudásom minden eddig kikelt csíráját.

Esünk-kelünk

Bandi kínlódik az elemekkel

Beültem az exautómba, feltekertük a töcögést, ha már belekerült a zene. (nem, soha nem fogom megérteni, hogy miért történt ez így, de ez már legyen az én gondom) Odaértünk az első kanyarhoz és…. Tökéletesen végigfűztem. Az egy dolog, hogy ezzel az autóval öt évig össze voltam nőve, de a különbség a két autó között ennek ellenére is égbekiáltó volt. Rendben, tehát a Rokkantkocsi egy nagy adag fos, ez a kiindulási helyzet, ebben egyébként meg is egyeztünk. Próbálkoztunk még egy ideig a sclickekkel, meg hátul más méretű kerekekekkel, de sehogy sem állt össze. Bandi még az utánfutáson is állított, mert a kormány teljesen döglött volt, próbáltuk feléleszteni. Semmi visszajelzést nem adott egyetlen pillanatban sem, kormánylottónak neveztem el a jelenséget, mert csak találomra tekertük, aztán vagy az történt, amit akartunk, vagy nem. Leginkább nem.

Rögtönzött futóműállítás

Na mi a helyzet, szar? Szar hát

Az én exautómban viszont csodálatosan élt a kormány, terhelésváltásoknál eszeveszetten pörgött vissza, kezünkbe adva minden ívet, amit csak be kellett fejezni pár simítással. A Rokkantgépben pedig nekünk kellett minden kormánymozdítást megtennünk, ez így nem állapot, amikor másodpercnyi időd van faltól-falig áttekerni. De legalább volt benne szervó, az sokat segített ebben. Próbálgattam anélkül is a köröket, de úgy sem került több visszajelzés a mancsokba. Levettük a slickeket, én amúgy is azok nélkül mentem évekig, hitvallásom szerint nem kell előre tapadás, jobb, ha adaptív az eleje, itt egyedül az az esélyünk, hogy a hibákat korrigáljuk hibákkal. Előre raktuk az épp hátul szolgáló 14-eseket, hátra pedig felraktunk két széles felnit, amikkel megnőtt a nyomtávunk, és átmérőben is nőttünk, mert 175-ös ballonos 13-asokkal kezdtünk operálni hátul. Mókásan nézett ki így az autó, kicsit drag benyomás lett tőle, de kit érdekel, ha beválik?

Elöl gagyigumik slick helyett, hátul vödörfelnik. Ez talán beválik?

Nekiugrottunk az első körnek, eddigre egyébként valószínűleg minden résztvevő gyűlölt minket, mert állandóan csak beforogtunk, feltartva a forgalmat, de hát ez van. Minden reményt beleadva vállaltuk el az első köröket, és csodálatosan beváltak a módosítások… Végre összeraktunk kanyarokat, ezzel a kormánnyal nem mertem bevállalni a manjit az egyenesben, de a cél úgyis a kanyarok bevétele volt. És végre, az ebédidő utánra már kezdtünk összebarátkozni az autóval, ami őrületes élmény volt, szerencsére készítettem is erről egy belsőkamerás felvételt, ami úgy hiszem jól visszaadja a hangulatot.

Innentől végre helyreállt a rend, és teljesen átadhattuk magunkat a szórakozásnak. Folyamatosan ment az autó délelőtt tíztől záróráig, 16:30-ig. Mármitn nem túlzok, csak néha állt a gép néhány percre, amíg ettünk, ittunk, kínlódtunk a 40 fokban. Semmi probléma nem volt az autóval, Bandi is újra visszanyerte a hitét, nekem meg soha nem is voltak kétségeim, hogy gond nélkül fog működni egész nap.

Végre van némi szög, végre lehetett valamennyire irányítani!

Időközben Dávid is élvezte élete első edzését, az autója pedig csodás, és nagyon jó látni, hogy már a második embert neveli bele a driftelés világába. A hűtéssel volt csak gond egyszer, de észrevettem, hoyg nem mennek a ventilátorok, Bandi pedig kiszúrta, hogy kiugrott a relé a helyéről, valószínű amikor az akksi egy kicsit elszabadult és kilökte. De vajon gondot okoz -e egy hiányzó relé annak, aki árnyékkal, hűtővel, kompresszorral, aggregátorral érkezik? Na ugye.

Mentem ezzel is egy év után újra, Bandi is kipróbálta. Isteni az autó, ennek a viselkedését elérni a szent célunk

Ilyen sem történik minden nap

A Shitgun most őrületes terhelésnek volt kitéve a pokoli forróságban, de a hűtése tökéletes volt az utólagos műszer szerint is, csak néha kellett elvinni egy-egy hűtőkörre. Ennél valószínűleg már csak könnyebb lehet az élete, mi pedig felkészültünk rá, hogy megcsináljuk a lehetőségekhez képest minél tökéletesebbre. Vannak tervek bőven, sejtjük, hogy mik lehetnek a problémák, így folytatni fogjuk a kísérletezést a kormánymű és a futómű terén. Mi is fejlődünk az autóhoz, az biztos, de az autónak is ugyanezt kell tenni, így fogunk majd félúton találkozni. Akkor lesz minden tökéletes.

De így is az, csak másképp. Őrület, hogy amely autóról 2011-ben olvastam és közösen izgultam végig a fejleményeket Bandival és Pistával, arról most én írok, szereltem nemrég, és vezettem fél napon át üveghangon. Sőt, úgy alakult az élet, hogy itt is van most nálam lerakva. Mégiscsak jól alakult az élet, bár elvesztettem a szerintem egyik legjobb Hacsit, ami a szívemnek örökké kedves marad, de közöm lett egy hőshöz. És nemhogy csalódás nincs, hanem végtelenül örülök, hogy egy új utat fogok vele bejárni, ráadásul nem is egyedül. Így azért minden sokkal könnyebb, és minden sokkal mókásabb.

Dögfáradtan hazafelé indulunk, a játékautó egykedvűen viselte a kínzást

Nemrég meglátogattam az autót, és bár a leeresztőcsavar körüli pacsmagolás ismét feladta egy picit, és a jobb első kerékből minden levegő elszállt, de még így is büszkén áll az immáron másodszorra feltámadt zombi, és várja az újabb próbatételeket.

Azt hiszem, rajtunk nem fog múlni semmi.