Négy esküvő és egy temetés – Olyan, mint a film, csak nagyon híg!

A 90-es évek klasszikus angol romkomja sorozatként tér vissza, egy kis multikulti beütéssel és egy nagyon furcsa idővonallal, amitől rögtön szét is esik.

Egy sorozatban sosem sietnek, nem ritka, hogy két, vagy akár három epizódot is felölel egyetlen nap történése, mert az írók minden szituációból, konfliktusból vagy bimbódzó kapcsolatból igyekeznek a legtöbbet kihozni, pláne, ha több szereplőt követünk több szálon is. Mike Newell 1994-es, Hugh Grant és Andie MacDowell szereplésével készült kultvígjátékának sorozatverzióját nem így csináltak, a készítőket talán ösztönösen is hajtotta a címbeli Négy esküvő és egy temetés szigorú számszerűsége. Az első részben például rögtön kaptunk egy születésnapot és egy esküvőt, és átugrottunk egy évet, pedig összesen tíz rész van – hová ez a sietség?

Az elvileg nagyon is brit történet meglepő módon New Yorkban kezdődik: itt él és dolgozik a csinos félvér Maya (Nathalie Emmanuel - Trónok harca, Halálos iramban 7), aki valamikor rég Londonban járt egyetemre egy szemesztert, és ez a rövid idő elég volt ahhoz, hogy életre szóló barátságokat szőjön. Mégpedig a szőke Ainsley-vel (Rebecca Rittenhouse), a csajozógép Craiggel és a lúzer Duffy-val, aki szerelmes belé, csak nem merte elmondani. Maya, aki odahaza egy nős szenátorjelölttel kavar – aki egyben a főnöke is - Ainsley születésnapjára érkezik Londonba, és véletlenül ismerkedik meg a jóképű pakisztáni Kash-sel (Nikesh Patel), aki sikeres pénzügyi tanácsadó, de az apukája még a reptér csomagkiadójában dolgozik, így azt is tudjuk, hogy önerőből érte el azt, amit elért. És most tessék megkapaszkodni: a rém szimpi Kash-ról 15 perccel később kiderül, Ainsley pasija! A szülinap csak arra jó, hogy mindenkit megismerjünk, illetve egy, a Koszorúslányokból kölcsönként rivalizálást indít el Maya és egy karót nyelt angol csaj (Zoe Boyle) között, aki a sorozat talán legrosszabbul felépített karaktere. Aztán jön az esküvő, és tessék kitalálni, ki a vőlegény és ki a tanú!

No, nem mintha a többiekkel sokat bíbelődtek volna, a legtöbben csak egydimenziós vígjátéki figurák, és pont ezért kellett volna elég idő ahhoz, hogy kicsit megszokjuk és netán megszeressük őket. Igaz, az átlag romkomban sem kapunk ennél sokkal többet, de ott egy végtelenül egyszerű képlet alapján egymás képébe lökdösik a fotogén menyecskét és a jóvágású úriembert, hogy először ne bírják egymást, aztán viszont nagyon, annyira, hogy valami nagy akadályt is leküzdjenek, és az egyikük kiszalad a másik után a reptérre. A sorozat, ami mellesleg úgy fél éve ott lapul a fizetős RTL Most+ kínálatban, most pedig az RTL kezdte el –, és amit a komikusként ismert Mindy Kaling és Matt Warburton készített a Hulunak, ennél többet vállal be, de kevesebbet teljesít. Bevállal egy tényleg szimpatikus főhősnőt – és nyilván üzenete van, hogy 1994-ben még egy pasinak izgultunk, és annak is, hogy a vágy tárgya egy pakisztáni srác -, és bevállal egy sitcom formulát, miközben egyes fontos mellékszereplőkről hosszú időre meg-megfeledkezik. Az érlelődő központi szerelmi szálon túl nem sokan kapnak hangot, az egykori nőcsábász fekete srác életében lesz némi bonyodalom, más, legalábbis az elején, nem nagyon.

Az egyébként angol Nathalie Emmanuel tényleg szerethető. Kicsit többet forgatja a szemét, mint kéne, de ez egy angol vígjátéknál alapvetés – és Hugh Grant kényszeres grimaszaihoz képest ez kismiska -, de ahhoz képest, hogy eddig a vérgőzős Trónok harcában és a tesztoszterontól sikamlós Halálos iramban filmekben láthattuk, meglepően jó komika. És meglepően jók a párbeszédek is, amiket kap – és jól tudja őket használni -, ami azért meglepő, mert maga a rendezés és a dramaturgia nincs ezen a szinten. Gyanítom, Kaling és a többiek arra bazíroztak, hogy nyert ügyük van, ha sikerült behúzniuk az eredeti Négy esküvő és egy temetés rajongóit, és nem igazán erőltették meg magukat, csak kasztingoltak féltucat csinos ismeretlent és hozták a Kötelező Szereplőt a Trónok Harcából – tényleg, milyen ciki ma már, ha senki sincsen a stábban ilyen pedigré nélkül! Pedig  lenne igény egy jó kis új sitcomra, én vagyok rá az élő tanú!

Értékelés: 6/10