Egész jó lett a szegény ember Aranyélete

Az RTL új krimisorozata, az Alvilág kevés pénzből is szépen felvonultatja a maffiafilmes kelléktárat.

Amikor először hallottam arról, hogy a Liza, a rókatündér és az X – A rendszerből törölve veterán filmes stábja (azaz Ujj Mészáros Károly, Balsai Móni és Schmied Zoltán) összeáll a modern magyar tévéfilmgyártás nagyágyújával, Köbli Norberttel, rögtön tudtam, hogy az Alvilág nekem való sorozat lesz! És persze azt is rögtön tudtam, hogy három évadnyi Aranyélet után lehet bármilyen jó az RTL Klub új krimisorozata, mindenki az HBO körülujjongott produkciójához fogja hasonlítani, vagyis elkerülhetetlen lesz a blőd hasonlat:

Alvilág = a szegény ember Aranyélete!

Amit ráadásul csak megerősít a fél internetet megjárt, túlszerkesztett promóciós fotó, amin a háttal álló alak pont úgy néz ki, mintha csak Endre bá, azaz Anger Zsolt lenne! De persze nem ő az.

Viszont ha már mindenáron előképet akarunk keresni az Alvilághoz, akkor nem is annyira az Aranyélet környékén kell kutakodni. A sorozat eredetije ugyanis az idehaza Fű és fehér por címmel vetített, 2010-es holland krimisorozat, a Penoza, amiből 2013-ban egy amerikai verzió is készült, Vörös özvegy címmel. Az alapsztori a magyar változatban is ugyanaz maradt: van egy szép, fiatal nő (Balsai Móni), aki boldog feleségként és családanyaként él egy csöndes, kertvárosi álomházban, és próbál nem tudomást venni arról, hogy az összes családtagja gátlástalan bűnöző. A testvére (Hevér Gábor), a férje (Schmied Zoltán) és az apja (Bezerédi Zoltán) is droggal üzletelnek, de a gyilkosságtól sem riadnak vissza – innen van hát a pénz a szép otthonra és a látszólag gondtalan életre. Csakhogy amikor a férjét lelövik, a maffiózófeleség kénytelen igazi gengszterként viselkedni, és bármennyire is irtózik a dologtól, ő maga is a bűn útjára lép, hogy alvilági módszerekkel derítse ki, ki volt a férje gyilkosa.

Izgalmas szinopszis, ugye? Nagy kár, hogy a fentiekből szinte semmit sem mutatott meg a héten adásba került első rész... Holott az Alvilág pont azzal tudta volna berántani a nézőket, hogy ez most nem a szokásos, tizenkettő egy tucat maffiasztori, hiszen itt

a keresztapa nem más, mint egy erős és elszánt nő!

Azért persze így sem lehet okunk a panaszra, mert az Alvilág első része olyan, mint egy izgalmas krimi kifejezetten ügyesen összerakott nyitófejezete. Az messziről látszik, hogy a mozi- és tévéfilmeken edződött alkotógárda a tévésorozat formanyelvi eszköztárát is profin használja. Minden fontos karaktert bemutatnak, de egyiket sem a másik kárára, van dráma, van feszültség, van akció, van epizódvégi cliffhanger és egy rakás épp hogy csak megvillantott dolog, amit majd később ki lehet szépen bontani. A forgatókönyv ráadásul abból a szempontból is profin lett összerakva, hogy nem hajszolta bele extrém költségekbe a produkciót: a cselekmény szinte végig csak meghitt szobabelsőkben, elhagyott raktárépületekben és elegáns éttermekben bonyolódik.

A színészi alakítások szintén nagyon meggyőzőek. Valószínűleg nem véletlen, hogy Ujj Mészáros Károly a Rókatündér óta minden produkciójában a feleségének, Balsai Móninak adja a főszerepet, és mindig beveszi a buliba Schmied Zoltánt – akinek már a markáns fizimiskája miatt is jól áll minden zsaru- és maffiózószerep, úgyhogy nem is értem, miért nem ő lett a Budapest Noir főhőse.

A szereplőgárda egyébként szerintem direkt úgy lett összeválogatva, hogy jól ismert szinkronszínészek is legyenek benne, ezzel is erősítve a maffiafilm-feelinget. A testvért alakító Hevér Gábor ugye Leonardo DiCaprio állandó magyar hangja, ezért néha tisztára olyan érzésem volt, mintha A téglát néztem volna. Vagy ott van Rajkai Zoltán, akiről bizonyára sokaknak a Maffiózók Christopher Moltisantija jut eszébe – naná, hogy itt is egy vékony, fekete hajú fickó lett, aki egy szórakozóhelyen ücsörgő, kopasz gengszter jobbkeze.

Valószínűleg nem az Alvilág lesz a Köbli-életmű legfényesebben ragyogó gyémántja (ezen a címen nálam még mindig A vizsga, A berni követ és a Félvilág osztozik). A magyar sorozatok között viszont már egy rész után is elég jónak számít, és szinte biztos vagyok benne, hogy évek múlva nem a rossz emlékű blődlik, hanem a tisztességesen összerakott hazai szériák közt fogjuk emlegetni.

Kiknek ajánljuk? Leginkább azoknak, akiknek bejött a Maffiózók, az Aranyélet valamint Köbli Norbert összes korábbi munkája, és már nagyon kíváncsiak arra, milyen krimisorozat sül ki abból, ha a Liza, a rókatündér rendezője összeáll A vizsga írójával!

Ítélet: 7/10