Az aprócska, bántalmazott árva kislány, Csöre története szívfájdítóan tragikus, ráadásul az 1976-ban bemutatott film alapjául szolgáló Móricz Zsigmond regény egy ugyanilyen lány életét feldolgozva készült.
A 1936 szeptemberében Móricz Zsigmond a Ferenc József hídon átsétálva megmentette egy alulfejlett, végsőkig elkeseredett húszéves lány életét, aki a Dunába akart ugrani. Littkey Erzsébetet, akit csak Csibének becézett, később lányává fogadta, annyira meghatotta az egykori lelencgyerek története, aki
iszonyatos körülmények között nőtt fel.
Róla mintázta Árvácskát azonos című regényében, és a lány gyerekkori történeteiből 28 novellát írt. A döbbenetesen őszinte, sokszor brutálisan naturalista könyvet aztán az irodalmi feldolgozásokban amúgy is jeleskedő Ranódy László (Lúdas Matyi, Légy jó mindhalálig, Pacsirta) vitte vászonra, megdöbbentő erővel.
A kis árvalányt, Csörét (Czinkóczi Zsuzsa) – hivatalos nevén Állami Árvácskát - a szegény Dudásék az árvaházi kihelyezési díjért veszik magukhoz. Jó szót nem kap, viszont halálra dolgoztatják, visszaélnek védtelenségével. A kegyetlen bánásmód elől a kislány megszökik, ismét árvaházba, majd a gazdag, de még embertelenebb Szennyesék portájára kerül. Miután egyetlen támasza, a melegszívű öreg, Vénisten (Bihari József ) meghal, a szerencsétlen gyerek, akit a ház asszonya (Moór Marianna) a kétségbeesésbe kerget, véletlenül felgyújtja kínzatásai színhelyét. És ez csak a nagyja, mert akárcsak az 1940-ben megjelent könyv, a film is részleteiben megmutatja, milyen embertelenül bánnak a kislánnyal, akinek sokszor még egy ruha sem jut, és van, hogy enni sem kap. Ne is tessék hinni az Árvácska (1972) 12-es korhatárkarikájának!
Ami azt illeti, a film borzasztó nehezen nézhető, nem is finomkodtak benne. Érthető okokból sok minden kimaradt a regényből, hogy feszes legyen a történet, nincsen itt a harmadik nevelőcsalád, ahogy az sem kerül be, hogy ha közvetett módon is, de többen is megbűnhődnek azok közül, akik a kislánnyal borzasztóan bánnak. Ranódy
még a happy end morzsáit is elvette a nézőktől,
de minden kegyetlensége ellenére az Árvácska így is katartikus filmélmény. Ennek is köszönhető, hogy nem túl nézőcsalogató témája ellenére a bemutatása után egymillióan látták a mozikban a filmet, ami hihetetlen szám. A siker egyik legfontosabb eleme persze Czinkóczi Zsuzsa hihetetlen alakítása volt, és így belegondolva nehéz felfogni, hogyan érthette meg és élhette át, miken ment át az a kislány, akit el kellett játszania.
És Csöre – vagyis az igazi Csibe – sorsa tényleg szívszorító, ráadásul annak idején több tízezer kisgyerek élt így – egy ideig a költő József Attila is. Ami pedig a lány megható találkozását illeti Móricz Zsigmonddal, talán az egész nem is volt igaz. Az író naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője is volt, ezért utólag feltételezhető, hogy megismerésének története csak egy, a család és a lány jó hírét szolgáló fedőtörténet volt. Azt viszont senki nem vonta kétségbe, hogy mindaz valóban megtörtént, amit Littkey Erzsébet az életéről mesélt az idősödő írónak.
