10 dolog, amit tudni érdemes A nagy kékségről

Talán a legszebb filmnek, amely a tengerről szól, majdnem a saját rendezője lett a főszereplője, aki maga is profi búvár volt, és akinek akkoriban nagyon is volt oka a pesszimizmusra - vagy pont a reménykedésre.

 

  • A nagy kékség (1988) a nyolcvanas évek legsikeresebb francia filmje volt, mind pénzügyi értelemben, mind a népszerűségét illetően, noha a kritikusok elsőre nagyon lehúzták: hosszúnak és túl lassúnak tartották. A franciák annyira szerették Luc Besson harmadik rendezését – az első kettő az Élethalálharc (1983) és a Metró (1985) volt -, hogy a mozik több mint egy évig tartották műsoron, ami elképesztő teljesítménynek számított.
  • Luc Besson sokáig bizonytalan volt abban, hogy melyik színészt adja a főszerepre. Christopher Lambertnek ajánlotta a szerepet (akivel a Metróban dolgozott), találkozott Mickey Rourke-kal, szóba került Mel Gibson is, sőt, még azt is javasolták neki, hogy ő vállalja el a szerepet, ha már annyira kötődik a karakterhez. Nem sokkal a forgatás megkezdése előtt javasolta valaki a teljesen ismeretlen Jean-Marc Barr nevét, akinek ez lett az első főszerepe.

  • Abból a tervből, hogy Besson maga játssza el a főszerepet végül annyi marad meg, hogy végül az egyik búvárt ő alakította.
  • Bár a történet kitaláció, a filmet Jacques Mayol és Enzo Maiorca búvárok élete ihlette. Jacques Mayol nevét meg is tartották – őt alakítja Jean-Marc Barr -, míg a víz alatti kincseket Rossana nevű lányával felkutató Enzo Maiorca nevét Enzo Molinarira változtatták, őt játssza Jean Reno.
  • Mivel elég könnyű volt Molinari karakterében ráismerni Enzo Maiorcára, a filmet Olaszországban nem vetíthették, mivel a nemzeti hősnek számító Maiorca jogi lépéseket tett – csak akkor járult hozzá a forgalmazáshoz, amikor végül 2001-ben visszavonult a versenyzéstől.

  • A delfinekkel készült víz alatti felvételeket a Virgin-szigeteken vették fel, egy jókora elkerített területen, a delfineket pedig a floridai Delfinkutató Központból repítették oda. A filmben leggyakrabban felbukkanó delfin egy Natua nevű hím, aki intelligenciája miatt különböző nyelvészeti kísérletekben is részt vett.
  • Vigyázat, szpoilerveszély: bár nincs kimondva, a film végén Jacques lemerül a mélybe, és nem jön fel újra, vagyis öngyilkosságot követ el. Ezzel előrevetítették a valódi Jacques Mayol sorsát, aki 2001-ben felakasztotta magát olaszországi otthonában. Enzo Maiorca 2016-ban hunyt el természetes halállal.
  • Vicenzo „Enzo” Maiorca nevéhez egy vicces tévétörténeti esemény kötődik: 1974. szeptember 22-én a Salernói-öbölben megkísérelte felállítani a szabadtüdős merülés új világrekordját 90 méteres mélységgel. Az eseményt az olasz nemzeti műsorszolgáltató RAI televízió történetében először élőben közvetítette. Enzo alig merült 6 métert, amikor beleütközött egy, ott lábatlankodó Enzo Bottesini nevű búvároktatóba, ezért kénytelen volt felúszni a felszínre, ahol, elfeledkezve a tévésekről, elkezdett úgy káromkodni, mint egy kocsis – amit egy egész ország hallhatott. Az eredmény hosszú évekre szóló televíziós eltiltás volt, és a versenytől való visszavonulás több mint egy évtizedre.
  • Míg Franciaországban a film óriási siker lett – akárcsak Európa nagy részében -, Amerikában megbukott. Nem magától, hanem a helyi forgalmazó aktív segítségével, aki gyakorlatilag újravágta a filmet, az eredeti, 132 perces verziót 118 percre kurtította, kidobta Besson „házi zeneszerzője”, Eric Serra zenéjét, és új zenét írattak Bill Contival. Azonban nem ez volt a legfontosabb változtatás, azon túl, hogy kivágták az összes meztelen jelenetet, hogy jobb korhatár besorolást érjenek el: az amerikaiak happy endet akartak, így itt a végén, amikor Jacques már olyan mélységre ér le, ahonnan élve nem juthatna vissza, a delfinek megmentik és felviszik a felszínre.

  • Az egyébként fényben ragyogó film sötét hangulata két tényezőre is visszavezethető: a fiatalon sokáig búvárkodó Bessont súlyos búvárbaleset érte, majdnem bele is halt, ezért örökre eltiltották a merüléstől – amit nem tartott be, de a mélytengeri halál gondolata örökre benne maradt. A másik tényező Anne Parillaud színésznőtől született kislánya, Juliette sorsa volt, aki a forgatás alatt látta meg a napvilágot, de olyan súlyos szívproblémái voltak, hogy azonnal meg kellett operálni – sokáig nem lehetett tudni, hogy életben marad-e. Három hétig lebegett élet és halál között, de életben maradt. Besson neki ajánlotta a filmet.

 

Döbrösi Laura a SZESSÖN vendégeként elárulta, hogy karmesternek lenni a világ legmenőbb dolga és azt is, mit jelent noisemakernek lenni, de beszélt a női zenészekről is.