Martin McDonagh ír-angol drámaíró-rendező a 2017-es Három óriásplakát… óta nem jelentkezett nagyjátékfilmmel. A jó hír viszont, hogy most legalább ezt újranézhetjük a tévében. Ennek örömére tudj meg mindent McDonagh gyönyörű mocsokságáról!
1. Martin McDonagh elmesélte, hogy a filmet három valódi óriásplakát ihlette, amelyek egy megoldatlan bűnügyre hívták fel a figyelmet, és amiket valahol a Georgia–Florida–Alabama háromszögben látott, amikor a kilencvenes évek végén arrafelé utazgatott. Újságíróknak sikerült rekonstruálniuk, hogy a posztereket McDonagh valójában a texasi Vidorban láthatta az út mentén.
A film premierje környékén megszólaltatták az érintett családot is. Fultonék 1991-ben meggyilkolt lányuk, Kathy Page megoldatlan gyilkossági ügyét kérik számon azóta is folyamatosan (legalábbis a cikk születéséig) a hatóságokon. A feliratokat rendszeresen cserélgetik a plakátokon (az egyiken például azt is megnevezték, szerintük ki a tettes), és 2018-ig több mint 200 ezer dollárt költöttek az akcióra.
2. Martin McDonagh már a forgatókönyvet is úgy írta, hogy a főszerepet Frances McDormandnek szánta. Ehhez képest elég nagy csalódás lehetett, hogy a színésznő eleinte nem akarta vállalni a feladatot (úgy érezte, 58 évesen túl idős ahhoz, hogy eljátssza egy húszéves lány édesanyját, mert szerinte ezzel a társadalmi háttérrel a főhős nem várt volna 38 éves koráig a szüléssel). McDormandet végül férje, Joel Coen forgatókönyvíró-rendező beszélte rá a dologra.
3. A színésznő utóbb minden bizonnyal igen hálás volt a férjének, hiszen Mildred Hayes megformálásáért nyerte el második Oscar-díját. Az ehhez kapcsolódó leghíresebb és legviccesebb sztori pedig (amiről annak idején mi is beszámoltunk), hogy a gála éjszakáján egy férfi ellopta a sztár asztaláról a trófeát, majd egy saját maga által készített videón pózolt vele (azt állítva, hogy a legjobb filmzenéért kapta). Az volt a terve, hogy a szobrocskával több afterpartira is belóg, ám az eseményről tudósító újságírók hajtóvadászatot indítottak ellene, és sikerült is feltartóztatniuk, így az Oscar pár óra múlva már vissza is került McDormandhez.
4. A Mildred által a homlokára kötve viselt kendő tisztelgés A szarvasvadász című film előtt, amelynek mind Martin McDonagh, mind Sam Rockwell, a Három óriásplakát… egyik szereplője nagy rajongója. Ők ketten McDonagh korábbi műve, A hét pszichopata és a si-cu forgatásán (amelyben Rockwell szintén szerepelt) a szünetekben folyamatosan a Cimino-filmről értekeztek – méghozzá nem mással, mint Christopher Walkennel, aki mind A szarvasvadászban, mind A hét pszichopatában játszott.
5. Azt a jelenetet, amelyben a Rockwell által játszott Dixon közrendőr csúnyán helybenhagyja, majd kidobja az ablakon Vörös Welbyt (Caleb Landry Jones), egyetlen snittben, azaz vágás nélkül vették fel. A rendező elmesélte, hogy a jelenetnek összesen ötször futottak neki, és végül a negyedik felvétel került be a filmbe.
6. Sam Rockwell kitüntetett figyelmet fordított az általa megformált karakter akcentusára. Elizabeth Himelstein beszédtanárral együtt felkutattak egy springfieldi, Missouri állambeli rendőrt (ebben az államban játszódik ugyanis a film) a Zsaruk című reality műsor egyik epizódja alapján, akivel nemcsak több órát beszélgettek (ezért Rockwell be tudott építeni pár ízes kifejezést a filmbeli szövegébe), de a készséges férfi magnóra is mondta a színész sorait, így az tanulmányozhatta az akcentusát. A közös fáradozás nem volt hiábavaló: Frances McDormand főszereplői Oscarja mellett Sam Rockwell a legjobb mellékszereplőnek járó díjat vihette haza.
7. A film, amit a Három óriásplakát...-ban Dixon anyukája néz, a Ne nézz vissza!, Nicolas Roeg rendezése Donald Sutherlanddel és Julie Christie-vel a főszerepben, amit McDonagh már bemutatkozó nagyjátékfilmjében, az Erőszakikban is megidézett. A Három óriásplakát...-ban ezenkívül is számos utalás található Roeg alkotására: a főhős például ugyanúgy a lányát gyászolja, és bűntudat gyötri, a vörös szín kiemelt fontosságra tesz szert (itt az óriásplakátok égővörös színűek, ezenkívül van egy Vörös csúfnevű, fentebb már említett karakter), felbukkan egy törpe növésű ember, egy hasznavehetetlen pap, több reménytelen rendőr, egy nagy kés, és egy csúnya zuhanásnak is szemtanúi lehetünk.
8. A szarvasos jelenetet egy Becca nevű fehérfarkú szarvassal vették fel, aki a Western North Carolina Nature Center lakója, és egy Ben Wilson nevű énekes-dalszerző (egyúttal a nemzeti park alkalmazottja és ebben a minőségében Becca gondozója) tanította be.
9. Missouri államban valójában nincs Ebbing nevű város, a filmet pedig egy Sylva nevű észak-karolinai kis hegyi városkában forgatták. A forgatócsoport jókora szenzációnak számított a helyiek körében, és a stábtagok arra bátorították őket, hogy nyugodtan figyeljék a forgatást – ennek köszönhetően volt olyan nap, amikor vagy száz bámészkodó is összegyűlt. Hálából, amiért megzavarhatták békés kis városuk mindennapjait, a színészek a forgatási szünetekben örömmel osztottak autogramot és fotózkodtak a sylvaiakkal. Woody Harrelson egyszer még rögtönzött koncertet is adott nekik a film fontos helyszínéül szolgáló rendőrségi épület közelében található zeneboltban.
10. Martin McDonagh arról ismert, hogy elég erőszakosak a művei (mind a filmjei, mind pedig a drámái) – nagyjátékfilmjei közül viszont ebben halnak meg a legkevesebben („mindössze” ketten).
(via IMDb)
