Mindenki más csak akkor vágjon bele az HBO új sorozatába, ha szívügye a fantasy, és nem riad meg az egy szívdobbanás alatt rázúduló egzotikus nevek áradatától.
(TÖBBÉ-KEVÉSBÉ) SPOILERMENTES KRITIKA
Korán jön idén a karácsony a Trónok harca-rajongóknak. Augusztus 22-én, hétfőn a magyar HBO-n (valamint az HBO Max hazai streaming platformján) is hódító útjára indul a 8 évadot megélt, kultikus fantasy széria előzménysorozata, a Sárkányok háza.
No persze direkt nem azt írtam az imént, hogy várva várt előzménysorozata, hiszen annyira hitvány lett a Trónok harca fináléja, hogy sokan valószínűleg örökre kiábrándultak mindenből, amihez köze van az utolsó regényével még mindig adós (és azt talán soha be nem fejező) George R. R. Martinnak. De az is elég rossz ómen ennek az új előzménysorozatnak, hogy a másik spin off szériát, ami eleinte The Long Night, majd Bloodmoon munkacímen futott (és Naomi Watts lett volna az egyik főszereplője), elkaszálta az HBO, állítólag azért, mert drága volt és nem repítette el a nézőket egzotikus tájakra. Ennek tükrében több mint furcsa, hogy a csatorna most ennyire bízik egy olyan produktumban, amiről túlzás nélkül kijelenthető, hogy nincs benne az égvilágon semmi újdonság: szinte mindenben az alapsorozatot másolja, csak szerényebb kiadásban.
Mert azért valljuk be, a Sárkányok háza hivatalos előzetese nem szántotta fel az internetet – minden volt, csak épp látványos és izgalmas nem...
Vastrón, sárkány, Hét Királyság, intrikus tanácstagok, rokonok trónviszálya, uralkodni készülő, fiatal, szőke Targaryen-leány... Nem láttuk már ezt valahol?
De bizony! Közhely, de igaz: a Sárkányok háza a Trónok harca kicsi, savanyú, lengyel piacos változata. Első pillantásra ugyanis tényleg az ég adta világon semmiben sem különbözik a spin off és az anyasorozat. És másodikra is csak az a feltűnő, hogy ezúttal kicsit több az egy jelenetre jutó denevérszárnyas gyíkpofa, no meg a szőke parókás színész. A rossz nyelvek ezt a fajta újrahasznosítást hívják (teljesen jogosan) dollárszagú biztonsági játéknak, és bizony egy Star Wars nevezetű, alig ismert franchise-ocska számszerűen is kimutatható rajongóbázist veszített el egy hasonlóan pofátlan önismétlés miatt (lásd: a Star Wars IV. és VII. részét összevető mémeket). Nem kevés előítélettel ültem tehát be a Sárkányok háza pilot epizódjának díszbemutatójára, amit az HBO Magyarország az Etele Pláza mozijába szervezett meg a napokban. Itt csapott aztán arcul a felismerés:
a sorozat nyitóepizódja látványban bizony eszelősen jó, mozifilmnek is simán megállná a helyét!
A készítők nem spóroltak a CGI-vel ott, ahol az égbolton mennydörögve cikázó sárkányokat kellett bitekből és kódsorokból életre kelteni. De az összes díszletes, kellékes, fegyvermester és kaszkadőr is legalább annyira odatette magát a várbelsők, a páncélok és a lovagi tornák tekintetében, mintha minimum egy újabb Gyűrűk Ura-filmen, vagy a Rettenthetetlen 2-n dolgoztak volna.
Márpedig kastélyokból és vasvértekből nincs hiány az első részben. Elvégre maga George R. R. Martin kotyogta el az idei San Diego-i Comic Conon azt, hogy amíg a Trónok harca alapsztorija nagyjából a rózsák háborúját regélte el (csak nála a Yorkokból Starkok, a Lancasterekből meg Lannisterek lettek), addig a Sárkányok háza a brit középkori történelem egyik másik vérzivataros időszakából, az anarchia korából táplálkozik, amikor is Hódító Vilmos negyedik fia, I. Henrik halála után a lánya, Matild, és Hódító Vilmos másik unokája, István, évtizedeken át marakodtak a trónért, véres háborúba taszítva Angliát és Normandiát.
Azt egyelőre inkább nem árulom el, hogy a Sárkányok házában ki feleltethető meg I. Henriknek, ki Matildnak és ki Istvánnak. Legyen elég most csak annyi, hogy az új sorozat egyetlen igazán ismert sztárja, a Doctor Who franchise Tizenegyedik Doktoraként hatalmas rajongótáborral rendelkező Matt Smith meglepően jól teljesít Daemon Targaryen szerepében, és kis szerencsével egymaga el tudja majd vinni a hátán az egész szériát. A sok tanácstag, intéző, nemes, szolga, társalkodónő, kurtizán, udvari léhűtő és királyi sárkányszelídítő között is vannak egészen ígéretes karakterek, de az egyelőre még a jövő zenéje, hogy idővel rájuk is olyan szeretettel (vagy gyűlölettel) gondolunk-e majd, mint annak idején Kisujjra, Varysra vagy az Ördögfiókára.
Van azonban két óriási hibája a sorozatnak, ami mellett nem szabad elmenni szó nélkül. Először is:
aki nincs naprakészen tisztában azzal, ki kinek a kicsodája a Hét Királyságban, csak értetlenül fogja kapkodni a fejét a sok Targaryen-, Velaryon-, Baratheon- és Hightower-rokon láttán...
A másik fájó pontja ennek a sorozatnak az, hogy messziről ordít róla: egyáltalán nincs mögötte egy betonbiztos lábakon álló, népszerű regényfolyamnyi alapanyag. A készítők ezúttal ugyanis nem igazán tudtak honnan átvenni ütős párbeszédeket, sem pedig olyan váratlan fordulatokat, amiket valaki egyszer már sok-sok éves munkával, trükkösen elhelyezett egy mesterien kidolgozott dramaturgiai íven.
George R.R. Marin Tűz & Vér című kötete, ami a sorozat alapjául szolgált, sajnos nem olyan jó, mint a korábbi írásai. Elvégre nem is klasszikus fantasy regény, inkább amolyan „törikönyv sárkányokkal”, melyben hosszú-hosszú oldalakon keresztül taglalja a szerző a különféle királyok ügyes-bajos dolgait és fegyveres purparléit. Martin azonban már ebben a könyvben sem igazán tud kimozdulni a komfortzónájából: csak sorolja, sorolja oldalakon keresztül a ménkű sok lovag nevét és rokonságát, valamint az általuk véghez vitt a töméntelen mennyiségű árulást, ármányt, trónfosztást és háborúzást.
Ez a fajta, „az utolsó Isten háta mögötti földabrosz hétszilvafás nemeséig” kidolgozott, élő és lélegző világ az 1996-ban kiadott Trónok harcában, annak folytatásaiban, valamint a kultikus HBO-tévésorozatban még hallatlanul izgalmas volt. Mostanra azonban már rettentően fárasztó és unalmas...
Ráadásul messziről ordít, hogy G.R.R. Martin a Tűz & Vér -béli egzotikus nevű szereplőket és a teljes pereputtyukat csak alibiből írogatta össze, alighanem amiatt, hogy addig se kelljen a régóta ígérgetett utolsó köteteket, a The Winds of Wintert és A Dream of Springet gépelnie. Ezek után egy eleve félgőzzel megírt könyvből tévésorozatot forgatni szerintem még úgy is nagyon kockázatos vállalkozás, ha a zseniális ötletgazda, azaz Martin maga áll be minden epizód felvételekor a kamerák mögé (ami nyilván nem így volt, még ha execuitve produceri kreditet is kapott a stáblistán).
A Sárkányok háza tehát egy igazi sötét ló: simán benne van a 2022-es év legjobb tévésorozata, de könnyen lehet, hogy ez lesz a legrosszabb.
Értékelés: 6/10
Kiknek ajánljuk? Az összes olyan fanatikus Trónok harca-rajongónak, aki akár egy szakácskönyvet is örömmel elolvas, ha abban westerosi receptek vannak. De persze nyugodtan tegyen vele egy próbát mindenki, aki kedveli a kosztümös történelmi drámákat, vagy régóta szívügye a fantasy zsáner, és már vágja a centit az Amazon Gyűrűk Ura-sorozatának startjáig.
