24 évvel később is nagyot üt a Truman show

Népszerű Pótvizsga-rovatunkban ezúttal Jim Carrey látnoki erejű, 1998-as sci-fi vígjátékát néztük meg, ami a PORT.hu olvasók egyik kedvenc filmje.

Pótvizsga címmel indult el tavaly a PORT.hu hasábjain egy cikksorozat, amelyben szerkesztőségünk tagjai rendszeresen színt vallanak: éveken keresztül úgy írtunk cikkeket számos kultfilmről, hogy valójában nem is láttuk azokat. Nálam most a Truman show következett, miután letudtam a régi adósságaimat olyan klasszikusokkal kapcsolatban, mint A remény rabjaiA Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a David Lynch-féle Dűne, a FegyvernepperAz ördög ügyvédje, a Csapd le csacsi!A nagy Lebowski, a Szép lányok, ne sírjatok!, a Szamárköhögés,  az Egészséges erotika, a Beetlejuice – Kísértethistória, a Kapj el, ha tudsz!, a HalálsoronA tizedes meg a többiek, a Megáll az idő, a Nincs bocsánat, az Eldorádó és A sebhelyesarcú, a Top Gun és legutóbb az Egy becsületbeli ügy.

Jim Carrey a Truman show-ban (forrás: UIP-Duna Film)

 

A Truman show máig tartó népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jelenleg a 87. helyen áll a PORT.hu TOP100-as listáján, ami az olvasóink filmes adatlapokon leadott szavazatai alapján kialakult, dinamikusan változó rangsor. Véleményem szerint magára valamit is adó, film-színház-muzsika vonalon mozgó újságírónak illik a 100-as listánk mindegyik tételét ismernie (mondjuk én pont nem láttam Az ötödik pecsétet, A szív bajnokait és az Összeomlást, úgyhogy egyhamar még biztosan nem lesz vége a Pótvizsga-cikkeknek). Ellenkező esetben ugyanis könnyen hiteltelenné válunk az olvasóink szemében a legújabb Netflix-produkciók szidásakor, vagy amikor sommás ítéletet mondunk a leghitványabb sci-fikről. Pótvizsga rovat emellett mindig kiváló alkalom egy kis időutazásra. Adódik ugyanis a kínzó kérdés:

nekem vajon miért maradt ki anno a Truman show?

Holott már 16 évesen is éltem-haltam a filmekért, a gumiarcú komikus pedig óriási kedvencemnek számított A maszk, az Ace Ventura 1-2, no meg a Dumb és Dumber miatt (és nekem még a Mindörökké Batman is tetszett a maga zabolázatlanul idétlen bumfordiságával). Az ISZDb szinkronadatbázis szerint a Truman show-t az amerikai premierhez képest hónapokkal később, 1998. október 10-én kezdték el vetíteni a hazai mozik a UIP-Duna Film forgalmazásában.

Csakhogy ugyanezen az őszön olyan kasszarobbantó blockbusterekkel kellett versengenie Jim Carrey-nek a magyar nézők kegyeiért, mint az Armageddon, a Ryan közlegény megmentése vagy épp a Zorro álarca, és szinte biztos, hogy októberben még javában vetítették az augusztus óta műsoron lévő Godzillát is. Ezeket én akkor mind moziban láttam, és utólag kicsit bánom már, hogy a Truman show-ra akkor és ott nem ültem be, mert iszonyúan imádtam volna, határozottan emlékszem ugyanis, hogy

1996-ban, a nyolcadikban megalapított UFO-figyelő Klubunkban ugyanis már téma volt, hogy az életünk valójában egy tévésorozat, amit Isten és/vagy az űrlények néznek, így az alákevert konzervnevetést is egyedül csak ők hallják!

Jim Carrey a Truman show-ban (forrás: UIP-Duna Film)

 

Ezek szerint a '90-es évek második felében valahogy „benne volt a levegőben”, ott motoszkált az egymástól sok ezer kilométeres távolságban élő emberek agyának hátsó traktusaiban, hogy a bennünket körülvevő világ csak a látszat. Egy mesterséges valóság, ami valamiféle sötét összeesküvés részeként elrejti, és jótékony homályban tartja a húsba vágó igazságot – lényegében ugyanerre az alapszituációra épült az 1999-es Mátrix is, nem beszélve annak mostoha sorsú ikerfilmjéről, a szintén '99-es A 13. emeletről.

Az 1998-as Truman show-ban Truman Burbank (Jim Carrey) eleinte nem is sejti, hogy békés szülővárosa, Seaheaven valójában egy gigászi stúdiódíszlet, a rokonai meg a barátai fizetett színészek, és az egészet egy Christof nevű, kissé Isten-komplexusos tévés producer (Ed Harris) ötlötte ki, hogy élete végéig megnyerhesse a nézettségi versenyt a címbéli, 24 órában sugárzott Truman show-val, és borsos áron adhassa el a két élő kapcsolás közti reklámidőt. Az olajozott gépezetként működő, soha le nem álló forgatás azonban néha meg-megdöccen, és ilyenkor a derék Truman is egyre több furcsaságot tapasztal hol egy lezuhanó stúdiólámpa, hol egy semmiből feltűnő forgalmi dugó, hol egy szerepébe belezavarodott statiszta képében.

Jim Carrey a Truman show-ban (forrás: UIP-Duna Film)

 

A néha már magát is bolondnak vélő főhős a Truman show filmbéli nézőinek szeme láttára, egy izgalmas nyomozás során ébred rá saját jelenére, és ezáltal az eltitkolt múltjára – mi, a Truman show nézőit is látó nézők pedig ökölbe szorult kézzel látjuk, hogy az ördögien dörzsölt producer-atyaúristen Christof még az elkeseredett Truman ámokfutásából is képes nézettségi rekordot csiholni.

Egészen elképesztő, hogy ez a film évekkel a Big Brother és a Survivor diadalútja előtt megjósolta azt, hogy egy realitynek csúfolt kreált valóság milliókat képes a tévéképernyők elé szegezni!

A forgatókönyvíró, Andrew Niccol (akinek többek között a Gattacát és a Fegyverneppert is köszönhetjük) ráadásul már a '90-es évek elején megírta a Truman show forgatókönyvét, egy olyan korban amikor az emberek még hírből sem ismerték az olyan celebeket, mint az Osbourne család vagy a Kardashian família (de említhetnénk a hazai gyártású produkciók közül a Győzike Show-t is), akik tudatosan vállalták be, természetesen még több pénzért és még nagyobb hírnévért, hogy mindent látó tévékamerák kereszttüzében fogják élni évadról évadra az életüket.

A Truman show ma aktuálisabb, mint valaha!

Egyrészt amiatt, mert tűpontos látleletet ad arról, hogy az internet és a kereskedelmi tévék uralta XXI. században mennyire könnyedén le lehet nyomni az emberek torkán egy megkonstruált, idilli életet, legyen az egy zenei tehetségkutató győztese vagy egy többévados tévésorozat főhőse. Ezekért a mesterséges percemberekért rajongva mi, a hús-vér emberek ideig-óráig elfelejtjük a saját kis nyomorúságos életünket, és zokszó nélkül megvesszük a reklámblokkokban ránk tukmált prémium fogkrémet, menő okostelefont és minőségi kávékapszulát.

Másrészt ki ne ábrándozott volna arról nap mint nap ugyanazon az útvonalon, percre pontosan ugyanakkor a munkahelyére araszolva, majd onnan vissza, hogy gondolni kellene egy merészet, és egy reggel nem bemenni, hanem csak lődörögni egyet? Sőt, akkor már Trumanhoz hasonlóan meg sem állni a Fidzsi-szigetekig, mit sem törődve a holnappal? Csak aztán a végén Trumanon kívül ezt senki más nem meri meglépni. Nem akarjuk a pillanatnyi örömökért sutba dobni a jól fizető (kevésbé szerencséseknek: az éhenhalást pont kibekkelő) állást és a takaros kertes házat (vagy a reményt arra, hogy ha sokat és kitartóan gályázunk, összejön) – épp ezért válik népmesei hőssé a Truman show főszereplője, amikor végül maga mögött hagyja a bizonytalan holnapért azt a békés, idilli életet, ahová rajta kívül mindenki más vágyakozik, ezért is nézik 24 órában a műsorát.

Paul Giamatti és Ed Harris a Truman show-ban (forrás: UIP-Duna Film)

 

A Truman show üt, mint a reggeli kávé. De vajon ütne-e egy Truman show 2?

Talán nincs is más olyan '90-es évekbeli film, ami annyira folytatásért kiáltana a mai túlmediatizált világban, mint Peter Weir látnoki jóslatnak bizonyuló klasszikusa. Elvégre Truman Burbank története pont ott ért véget, ahol igazán elkezdődött volna: vajon mi lett a sorsa 24 évvel később annak a valóságshow-hősnek, aki a fél világ szeme előtt nőtt fel?

Megtalálta-e Sylviát, akivel aztán boldogan élnek, amíg meg nem halnak? Vagy elváltak (pedig már két gyerekük is született!), mert Truman nem tudta feldolgozni, hogy ő a világ legismertebb médiaszemélyisége, és 50 felett hajléktalan kinézetű, paparazzikat verő, masszív alkoholista lett, akiből a médiamogulok kifacsartak minden centet, de ő maga végül nem tudta megvalósítani az álmait? Sikert sikerre halmozó Majka lett belőle vagy BB Évi, aki a Big Brother megnyerése után a pszichiátrián kötött ki? Ha csak abból indulunk ki, hogy mennyire népszerűek a Hová tűntek a régi valóságshow-szereplők?-típusú cikkek, akkor

egy idilli ivilágban Jim Carrey-nek a Sonic 2 helyett a Truman show 2 lenne az utolsó filmje, mielőtt nyugdíjba vonul és hátat fordít a showbiznisznek! 

Kiknek ajánljuk? Azoknak, akik imádják a '90-es évek filmtermését és a társadalomkritikus alkotásokat. De persze azoknak is, akik a mai napig meg vannak győződve valamiért arról, hogy Jim Carrey csak egy idegesítően grimaszoló macskajancsi, akibe fikarcnyi színészi tehetség sem szorult – ebben a filmben ugyanis másodpercenként cáfolja meg ezt a téves prekoncepciót.

Értékelés: 9/10

A film jelenleg a Netflix kínálatában tekinthető meg.