Nem csak Columbóként emlékezhetünk Peter Falkra

Pontosan tíz éve, 2011. június 23-án hunyt el mindenki kedvenc Columbója, aki azonban a habókos ballonkabátos hadnagy mellett is számos kiemelkedő alakítást nyújtott. Mutatjuk is, többek közt mely filmekben.

Férjek (1970)

Falk a híres színész és függetlenfilmes rendező, John Cassavetes négy filmjében is szerepelt – ezek közül a Férjek volt időben az első. A direktor jellegzetes módszerének köszönhetően (színészeit minimális irányítással mindig hagyta szabadon improvizálni, a cinema verité elveit alkalmazva szinte már dokumentumfilmes realizmust hozott létre, kamerája pedig lazán barangol a szereplők között) elképesztő hitelességgel fogalmazta meg három, életközepi válságba kerülő, házasságába beleunó középkorú férfi drámáját (dramedyjét). A Férjek ezenkívül azért is jelentős filmtörténelmileg, mivel a hitelességhez az is hozzátartozott, hogy egy hosszú próbafolyamat előzte meg a forgatást, és ennek során Cassavetes mély barátságot kötött a két másik főszereplővel, azaz Ben Gazzarával és Peter Falkkal.


Berlin felett az ég (1987)

Amellett, hogy folyamatosan szerepet vállalt olyan népszerű alkotásokban, mint a Columbo című sorozat, az arra erősen hajazó Meghívás egy gyilkos vacsorára és Bohókás nyomozás című krimivígjátékok vagy az Apósok akcióban című akciókomédia, a sztár továbbra is folyamatosan jelen volt a független- és művészfilmes szcénában is. Utóbbinak egyik legjelentősebb lenyomata a német Wim Wendersszel való együttműködése, amelyben kvázi saját magát, a filmsztárt alakítja. A kívülről, beavatkozás nélkül az embereket figyelő angyalok lírai, filozofikus története egyszerre kortalan és számít hiteles korlenyomatnak a még a berlini fal által kettéosztott városról. Falk pedig egykori angyalként ugyanolyan magával ragadó, mint földhözragadt, „emberi” szerepeiben.


A herceg menyasszonya (1987)

Bizonyára sokunk gyerekkori kedvence ez a bájos fantasy, amelyben a szerelméért (Robin Wright) harcba szálló ifjú hős (Cary Elwes) örök érvényű meséje jelenik meg, a nézőt beszippantó fantáziavilág varázslatos elemein és a rengeteg kalandon túl sok-sok humorral feldobva. A filmben Peter Falk játssza azt a bölcs, öreg nagypapát, aki egy nemzedékek óta szájról szájra szálló esti mesét mond beteg kisunokájának. A színész sokoldalúságára a legjobb bizonyíték pedig, hogy A herceg menyasszonyát ugyanabban az évben mutatták be, mint a Berlin felett az ég című alkotást, mégis ég és föld a különbség a sztár által megformált két karakter között mind külsőben, mind kisugárzásban.


A játékos (1992)

Peter Falknak Robert Altman munkájában csak egy apró szerepe van: sok más kollégájához, köztük Gary Busey-hez, Cherhez, James Coburnhöz, John Cusackhez vagy Jeff Goldblumhoz hasonlóan saját magát alakítja. Mégis érdemes megemlíteni az emlékezetes Falk-szerepek között (és akár újra is nézni), mivel A játékos az egyik legsötétebb szatíra a hollywoodi álomgyár működéséről. A paranoiás stúdiófőnök (Tim Robbins) üldöztetése, majd ámokfutása tűpontosan írja le a hatalom működésének mechanizmusát és az alávetettek felé fennálló lelkiismeret-furdalás mibenlétét, így még akkor is hálásak lehetünk érte Falknak, ha ezúttal csak egy picike része volt benne.


Tuti kis öngyilkos buli (2005)

A Tuti kis öngyilkos buli Peter Falk utolsó filmjeinek egyike, s habár egy nem túl sikeres 1976-os Broadway-darab adaptációja, a színész látható élvezettel lubickol a családtagjait a saját öngyilkosságára meginvitáló idős színész szerepében. A 90 éves férfinak hiányzik a felesége, és különben is úgy akarja befejezni az életét, ahogy azt ő maga elképzelte. Habár három gyerekének mind megvan a saját baja, természetesen megpróbálják lebeszélni a dologról – ám a parti egy pontján az „ünnepelt” fogja magát, és lelép. A Tuti kis öngyilkos bulinál talán készült nem egy jobban sikerült fekete komédia, de a színészi alakítások miatt (Falk oldalán a lányát alakító Laura San Giacomo és az egyik fiát megformáló Judge Reinhold is remekel) érdemes a figyelmünkre.