Miért falnak a rosszfiúk almát a filmekben?

Vámpírok, sötét varázslók és elátkozott kapitányok mind előszeretettel fogyasztják ezt a gyümölcsöt, de vajon miért?

Akár mozgó- , akár állóképen jelenik meg, az alma gyakran hordoz valamilyen szimbolikus jelentést. Bármilyen környezetben is legyen, egy biztos: szinte sosem jelent jót. A zsidó-keresztény kultúrkörben egyértelműen a bűn jelképe, hiszen Ádám és Éva ebből ettek a kígyó képében megjelenő Sátán sugallatára, aminek következtében kiűzettek a Paradicsomból. De várjunk csak! Mit is ír a Teremtés könyve ennek kapcsán?

„Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

A Bibliában tehát szó szó sincs almáról, ezt a későbbi, vizuális ábrázolások tették hozzá, és lett belőle a bűnös gyümölcs.

A mesékben is veszedelmes az alma, hiszen Hófehérke épp attól lesz tetszhalott, hogy a torkán akad a gonosz mostoha által megmérgezett gyümölcs. Amúgy az megvan, hogy nem is kellett volna mérgezettnek lennie, hiszen simán megfulladt tőle? Aztán persze, mivel mese, feltámadt a csóktól.

Ám az idők során egyéb jelentésrétegekkel is gazdagodott az alma metaforikája, de a negatív előjelet továbbra sem tudta lerázni magáról.

 

Az alma arroganciája

Bár a címben az szerepel, hogy a rosszfiúk kedvenc eledele az alma, ennél egyetemesebb jelképpé nőtte ki magát, és nem csak a gonosztevők privilégiuma.

Ha valaki egy filmben eszik, tulajdonképpen bármit, azzal azt üzeni, hogy "itt vagyok, de nem érdekel".

Nem érdekli a többi ember, nem érdekli, miről beszélnek, és az sem érdekli, hogy neki milyen szerepe lenne ebben a pillanatban: csakis magával törődik. Az Egy becsületbeli ügy elején, mikor Daniel Kaffee hadnagy (Tom Cruise) először találkozik JoAnne Galloway korvettkapitánnyal (Demi Moore) épp egy almát majszol. Beül a nála magasabb rangú, női felettese irodájába, és teli szájjal beszél, szörcsög, cuppog, olykor még a csumára is ráharap, ha szüksége van mindkét kezére. Sőt, fogalma sincs a nő nevéről, amikor pedig megnézi a zsebéből előkotort, összegyűrt cetlin, még harap is egyet az almából, hogy a legordenárébb módon, teli szájjal mondja ki a nevét. Galloway azonban meg se rezzen: egy kicsit megpiszkálja Kaffee szakmai múltját, aki erre természetesen a sértett bunkó elnéző gesztusával reagál („Nem kapom fel a vizet, bár joggal tehetném.”), majd a korvettkapitány odanyújtja neki a szemetest, jelezve, lesz szíves kihajítani az almát. Ez a rövid jelenet esszenciálisan tartalmazza mindazt, ami miatt kifejezetten arrogáns és irritáló egy almát evő ember a filmekben, legyen pozitív vagy negatív figura.

Jó példa még az ...és megint dühbe jövünk végső póker-játszmája a hajón, mikor Johnny Firpo (Terence Hill) azzal a felkiáltással, hogy „Minden nap egy alma, és a doktor alma”, előránt egy almát és elkezdi ropogtatni. Ez esetben a jófiú használja az almát a rosszfiúk „ellen”, hiszen a Görög és csatlósai

összerándulnak az almaharapással járó irritáló zajtól, és kevésbé tudnak koncentrálni a játékra.

Sőt, a Firpo-tesó még vacak szóviccekkel is hergeli a társaságot. Aztán a dramaturgia még egyet csavar az alma-motívumon, hiszen kiderül, hogy az egyik gyümölcs valójában egy jeladó, ami a delfineknek sugároz üzenetet.

 

Herseg, lédús, kézre áll

De mégis, mitől olyan irritáló, ha valaki almát eszik? Azt már említettük, hogy maga az evés a távolságtartás jelzése a filmekben: egyértelműen pimasz dolog, és azt üzeni, hogy aki eszik, az jelen van, de igazából nem ott jár. Hogy a számtalan táplálék közül miért épp az alma lett az, ami a pofátlanság csúcsa, azt a gyümölcs több tulajdonsága is magyarázza.

Az alma az egyik – ha nem a – leghangosabb gyümölcs: minden egyes harapást kísér egy jellegzetes ropogás, ami nem csak irritáló, de remekül alkalmas arra is, hogy elnyomja a többi karakter hangját.

Ezért kifejezetten nagy bunkóság olyankor enni, amikor valaki másnál van a szó.

Gondoljunk csak a Harry Potter és az azkabani fogoly azon jelentére, amikor Hagrid (Robbie Coltrane) órát tart, és bemutatja Csikócsőrt, a hippogriffet, ám a mindig fölényeskedő Draco Malfoy (Tom Felton) almát zabál közben. Hogy mennyire összeforrt az alma a gonosz figurával, arra szintén Draco a remek példa, hiszen a karakter a franchise során többször is kontaktusba kerül a gyümölccsel: van, amikor csak nézi, fogja, és persze többször eszik is belőle. Sőt, amikor a Volt-nincs szekrényt próbálgatja, az egyik „kísérleti alany” is egy alma. Ez olyannyira jellemző rá, hogy a rajongók külön nevet is adtak jelenségnek: Drapple.

Az alma mérete is fontos, hiszen pont elfér a kézben, ugyanakkor látványos darabokat lehet belőle kiharapni, így jelképezheti a féktelen étvágyat és mohóságot is. Valószínűleg ezért harap akkorát a 2011-es Frászkarikában Colin Farrell az almából, hogy szinte alig bírja elrágni a falatot. Az általa alakított Jerry Dandrige ugyanis egy vámpír, így ez a harapás egészen mást is jelenthet, és ettől lesz igazán hátborzongató.

Aztán az is lényeges, hogy mennyire lédús, hiszen Barbossa kapitány (Geoffrey Rush), A Karib-tenger kalózai antagonistája (legalábbis kezdetben) szintén közeli kapcsolatot ápol az almával: ha sikerül megtörni az átkot, elmondása szerint az lesz az első dolga, hogy elfogyaszt egy csomót ebből a gyümölcsből. Az egyik jeleneteben pedig, mikor élvezettel harap bele az almába, annak leve ordenáré módon folyik ki a száján. Ez a gesztus egyszerre hedonista és nemtörődöm, ráadásul ő is beszél mindeközben.

Az alma ugyanakkor nem csak metaforaként, de filmes kellékként is elsőosztályú. Azt már említettem, hogy

simán elfér az ember kezében, tehát egyszerű vele bánni, és sok más gyümölccsel ellentétben ez azonnal fogyasztható.

Az almát nem kell meghámozni, és meg se szokták mosni, általában csak megtörlik a ruhájuk ujjával, és már falják is. Ellentétben számtalan étellel, ami hátráltatja a dramaturgiát és a színészi játékot, az alma pont, hogy kiváló kellék, mint ez korábban is kiderült. Kis helyen elfér, bárhol előkapható, és akár a jól végzett munka lezárása is lehet, hogy valaki elégedetten elropogtat egyet: gondoljunk Leonidas-ra (Gerard Butler) a 300-ban, aki a győztes csata után, egy halom holttest felett érzi időszerűnek, hogy betoljon egy almát.

 

A dominancia gyümölcse

Emlékeztek még Tom Cruise-ra az Egy becsületbeli ügyből? Azzal, hogy almát evett egy felettese irodájában, egyértelműen kinyilvánította felsőbbrendűségét. Az persze más kérdés, hogy ettől ellenszenves lett, pedig ő az egyik pozitív karakter a történetben. Viszont, ha az alma-motívumhoz nem tapad semmiféle mitológiai, mesei vagy bibliai tartalom, akkor nem több mint egy nagyon egészséges étel, hiszen gyümölcs. Aki almát eszik, nem lesz jó ember, de látszólag tesz valamit az egészségéért, és fölényesen azt hirdeti: míg ti vacak kajákkal tömitek magatokat, lám, én ezzel is hozzájárulok ahhoz, hogy tovább éljek. Persze, ha gonosz karakterről van szó, az alma nem menti meg a golyótól, vagy attól, hogy lezuhanjon egy épület tetejéről.

Bizonyos filmeken úgy vonul végig az alma, hogy minden karakternek mást és mást jelent. A Disney animációs filmjében, az Aladdinban többször is felbukkan a gyümölcs, de az almaevő itt is gonosz: Jafar, mikor a dzsinn gazdája lesz, és a láncra vert Jázminnal incselkedik, hogy hatalmát fitogtassa, beleharap a hercegnő kezében lévő almába, majd teli szájjal beszél, és alpári módon fröcsögnek a gyümölcs darabkái, egyenest a lány arcába.

A domináns viselkedéssel és az arroganciával együtt jár még egy tulajdonság, ami még ellenszenvesebbé teszi az almát fogyasztó karaktert: nevezetesen a pazarlás.

A legtöbb figura ugyanis, főleg, ha gonosz, pár harapás után eldobja az almát,

jelezve, hogy ezt is megteheti. Az alma a félig szívott cigaretta egészséges változata, amit vagy hanyagságból vagy fölényeskedésből vagy valami hirtelen jött akció miatt dobnak el a karakterek.

még több gonosz karakter

8 komikus, aki gonosznak állt, és jól tette

Van, amikor a vígjátéki színészekből lesznek a legjobb rosszfiúk.

Tovább

 

Végezetül érdemes megjegyezni, hogy az alma feldolgozott formában már egészen más szimbolikát hordoz. Ha meghámozzák, kicsumázzák, összevágják és belesütik egy süteménybe, akkor akár a megváltást is jelentheti. Ennek nyilvánvaló oka, hogy

leszámolnak vele, teljesen elveszik azokat az attribútumait, amiktől irritálóvá válik, és felsőbbrendű viselkedést kölcsönöz fogyasztójának.

Egy csendes, pépes, legyőzött masszává válik, amit megszelídített a sütemény készítője. Anders Thomas Jensen filmjében, az Ádám almáiban éppen ez történik, amikor a neonáci Adam Pedersen (Ulrich Thomsen) elkészíti a pitét. Persze, számtalan egyéb metaforikája is van a gesztusnak, de kétségtelenül ez is benne van: megtörni az alma arroganciáját.

 

(via Screen Rant, Mel Magazine, A hollywoodi giccs támadása)