Magyar sci-fibe magyar pálinkát!

Baranyi Benő Zanox – Kockázatok és mellékhatások című bemutatkozó nagyjátékfilmje kellemes meglepetés lesz azok számára, akikben zsigerből előítélet támad a magyar (műfaji) film szókapcsolat hallatán.

Az elsőfilmes Baranyi Benő alkotásának titka biztosan nem az eredetiségében keresendő, hiszen az időutazós sci-fiknek az a válfaja, amelyben a hős vagy hősök időhurokba keverednek (azaz újból és újból és újból és újból – a sor a végtelenségig folytatható – ugyanazt a napot kell átélniük),

rendkívül népszerű lett az utóbbi években.

Míg sokáig szinte csak az Idétlen időkig című romkomra tudtunk hivatkozni a szub(szub)zsáner alapműveként, addig csak az elmúlt évtizedben több tucat ilyen alkotás született – a teljesség igénye nélkül: A holnap határa, a Looper – A jövő gyilkosa és a Boss Level – Játszd újra című akciófilmek, a Boldog halálnapot! című horrorkomédia (és folytatása), a Mielőtt elmegyek és az Időhurok című filmdrámák, a Palm Springs című romkom, a Doctor Strange című szuperhősfilm vagy a Végtelen matrjoska és a Loki című sorozatok; de az al(al)műfajnak már a magyar filmben is van előzménye, lásd Madarász Isti Hurok című, méltatlanul alulértékelt alkotását.

Forrás: Mozinet


A nagy kérdés tehát, hogy egyrészt hogyan tudja használni, másrészt hogyan tudja a maga képére formálni ezt a jól bevált sémát a fiatal alkotó. A Zanox főhőse egy Misi nevű 18 éves srác, aki egy meg nem nevezett vidéki kisvárosban él, szorongással és pánikrohamokkal küzd, ezért részt vesz egy kísérleti gyógyszer tesztelésében (ez a címbeli rejtélyes Zanox). Míg sokáig kellemetlen mellékhatások nélkül használja a pirulákat, egy ponton azt a döbbenetes felfedezést teszi, hogy ha megiszik rájuk egy bizonyos fajta pálinkát, újraéli az adott napját – ami történetesen pont az érettségije.

Baranyi filmje – ahogy a legtöbb időhurkos alkotás – egy darabig „csupán” ennek a kétségtelenül ütős alaphelyzetnek az eleve magában rejlő humorában tobzódik:

nyilván eljátszik például azzal a mozzanattal, hogy a fiú a második „újraéléstől” kezdve kvázi a jövőbe lát, tehát már tudja nemcsak azt, hogy melyik tételt fogja húzni a legnagyobb nehézséget jelentő töriből, de azt is, hogy mi vár az angolt megszenvedő osztálytársnőjére.

Forrás: Mozinet


De az alkotó egyrészt már ezen a ponton be tudja lopni művébe az egyéni ízeket (zseniális az a momentum, milyen különféle módokon próbál meg [ugyanaz]napról [ugyanaz]napra megszabadulni Misi a nagymamája által rásózott nejlonszatyornyi bundás kenyértől, vagy még inkább elejét venni a támadásnak), másrészt a főhős által átélt időhuroknak a kezdeti repetitív ismétlések után szép lassan kialakul a saját belső logikája és szabályrendszere (talán nem olyan hatalmas SPOILER elárulni, hiszen az előzetesben is szerepel, hogy kiderül: a fiú mindig arra a pillanatra ugrik vissza, amikor legutóbb bevette a Zanoxot).

A Zanox – Kockázatok és mellékhatások további különlegessége, hogy az időhurkos sci-fi mellett

felhasználja a romantikus komédia (Misinek nagyon tetszik az említett „angol érettségis” osztálytársnője, de nem mer közeledni hozzá) és a bűnügyi film (al)műfaját is,

sőt utóbbiból egyszerre vegyíti a nyomozós krimi és a thriller elemeit (a főhősnek meg kell akadályoznia egy gyilkosságot, miközben neki magának is menekülnie kell a rendőrök elől).

Forrás: Mozinet


És mindez csak leírva tűnik kaotikus zagyvaságnak, hiszen a vásznon ez a dilis és burjánzó zsánerkoktél egyáltalán nem érződik soknak, és nem is esik szét elemeire, olyan tehetséggel dolgozta egybe a forgatókönyvíró-rendező. Hihetetlen módon ez a rengeteg különféle motívum és műfaj egységes egésszé áll össze,

és a fő szervezőelvet nemcsak az ügyes dramaturgia teremti meg, hanem a teljes cselekményt átszövő humor.

A Zanox nemcsak romantikus komédiaként működik tökéletesen, hanem komédiaként is. Szinte percenként érkeznek benne a jobbnál jobb poénok, akár egy vicces beszólás („Hú, de sz*r! Ti ezt isszátok?”) vagy gesztus, akár egy jól felépített helyzet- (a fekete humorba hajló nyitány, a sokadik angol érettségi improvizált monológja, az ágy alatti bujkálás stb.) vagy jellemkomikum formájában (a nagymama figurája úgy, ahogy van, tökéletes).


A bőséggel áradó humor azért is jön jól a Zanox és alkotói számára, mert sok mindenen átlendíti a filmet. Baranyi munkája ugyanis a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának keretében készült, értsd: nagyon kevés pénz volt rá – és ez a pénzhiány időnként meglátszik a végeredményen. Van, amit többször is fel lehetett volna venni, néha kicsit ügyetlen a megvalósítás, de egyrészt fontos, hogy sosem kínos, másrészt a közönségtalálkozókon elhangzottak alapján konkrétan lehet tudni, hogy adott esetben tényleg nem volt pénz arra, hogy többször is megismételjenek egy-egy jelenetet, azaz mindezt akár az alkotókon kívül álló hibának is tekinthetjük.

De a kis ünneprontás után térjünk vissza arra, mi minden jó még a Zanoxban, hiszen nincs vége a sornak. A már felsoroltakon kívül

mindenképpen meg kell említeni a színészi játékot.

Baranyi Benő a színészeit természetes játékra ösztönző színészvezetést kisfilmeken (Csomagtartó, Bújócska, Anja) fejlesztette ki, és érzékenysége abban is megmutatkozik, hogy olyan művészgárdát sorakoztat fel művében, amely csupa friss arcból áll.

Erdős Lili és Bálint Előd között remekül működik a kémia. Forrás: Mozinet


Mindenhol megemlítik, hogy a Zanoxban túlkoros kamaszok helyett végre valóban az adott életkornak megfelelő színészek keltik életre a hősöket – azaz nem huszonévesek vagy harmincasok, hanem tényleg késő tizenévesek játsszák a késő tizenéves karaktereket. A már több helyen is „a magyar Ezra Miller”-ként emlegetett főszereplő, Bálint Előd valójában csak színeiben és néhány vonásában emlékeztet az amerikai sztárra – sokkal lazább és szerethetőbb figura, kellemesebb kisugárzással, aki képes rá, hogy végig elvigye a vállán a filmet (akinek lesz olyan szerencséje, hogy közönségtalálkozóval egybekötve nézi meg a művet, azt is megtapasztalhatja, milyen jópofa fickó az életben is).

A Misi szerelmét, Jankát (az „angol érettségis” lányt) alakító Erdős Lili megjelenésekor nem csak a fiú, a nézők számára is felragyog a vászon; a két színész között pedig kiválóan működik a kémia, tényleg öröm nézni őket együtt – ami egy romkomban nem elhanyagolható tényező. De a friss jelző nem kizárólag a fiatal tehetségekre vonatkozik, hanem arra is, hogy

Baranyi az idősebb szerepekre is olyan színészeket keresett, akik nem számítanak túlhasznált arcnak a magyar filmekben.
Dráfi Mátyás a filmben. Forrás: Mozinet


Több határon túli művész megjelenése mellett (a szlovákiai magyar Dráfi Mátyás a pálinkafőző Józsi bácsit hozza igen nagy jókedvvel, az erdélyi Hatházi András pedig az orvos szerepében a Valan – Az angyalok völgyében látottakhoz képest egy egészen más arcát is meg tudja mutatni) újra örülhetünk a fajsúlyos szerepben nagyon rég látott, a nagymamát alakító Sólyom Katalinnak (a korai Szabó István-filmek fontos szereplőjének), illetve Máhr Ágnesnek is (az orvosasszisztenst megformáló színésznőt ugyan már felfedezték maguknak a magyar filmesek, lásd Az állampolgárt vagy a Legjobb tudomásom szerintet, de nem bírunk betelni vele). De Baranyi

még a legapróbb szerepre is a legjobb embert találta meg,

akár Krisztik Csaba rendőrét, akár Vasvári Emese angoltanárnőjét, akár Danis Lídia pszichológusát vesszük, az amatőrszereplőkről nem is beszélve – tényleg képtelenség mindenkit felsorolni.

Amint látszik tehát, az eredetiség fent említett hiányát Baranyi Benő munkájában sok minden feledteti; az alkotó ráadásul nagyon kreatívan variálja a kölcsönzött elemeket, szóval sikeresen valósítja meg azt a paradoxont, amit például Tarantino, hogy még így is eredeti. A Zanox – Kockázatok és mellékhatások egyenesen leveszi a lábáról a nézőt, olyan üdítő élmény (még azt az apró szemtelenséget is meg lehet neki bocsátani, hogy szinte egy az egyben átemeli a Vissza a jövőbe egyik jelenetét), szóval mindenképpen javasoljuk a szedését – mellékhatásként legfeljebb jól fogunk szórakozni.