Stewart az új Ripley, legalábbis ami a színésznő kinézetét az Underwater című film alapszoriját illeti, ami ugyan a címnek megfelelően a víz alatt játszódik, de mégis olyan, mint egy sci-fi.
Kristen Stewart fogat mos. Mondjuk melltartóban, hogy a nézőnek is jusson valami, majd felfigyel valamire. Kimegy a folyosóra, és azt veszi észre, hogy a plafonról csöpög a víz, Ami egy 7 mérföldre a tenger fenekén és ötezer mérföldre a szárazföldtől található tengeralatti kutatóbázison nem jó hír, és ezt Kristen is tudja. Majd repedni kezd minden, jön a víz és a lassított felvétel, törik minden, hősnőnk pedig repül a levegőben, amiből nyilván hamarosan elég kevés lesz. Ezt pedig a parancsnoka, Vincent Cassel is tudja, és a bázis legénysége a hatásos nyitójelenet után úgy dönt, hogy szkafanderben gyalogol át a közeli, biztonságosabb mentőbázisra, és itt kezdődnek a bajok a nemes egyszerűséggel csak Underwater címen futó filmben.
Mármint a még nagyobb bajok, mert odakint van valami, amit a próbafúrások kiszabadítottak a kéreg fogságából, valami, ami nem túl barátságos. És innentől a sci-fihez és a horrorhoz is értő, ráadásul az erős vizualitásban is jártas író-rendező, William Eubank (The Signal) filmje egyrészt rendesen bevadul, bár azt szerencsére nem mutatják meg, milyen lény vagy lények támadnak a mélység sötétjében a kutatókra, másrészt kezd sok minden másra hasonlítani. Leginkább az Alien-filmekre, már csak Stewart badass katona-kutató-túlélő lényege miatt is, és tényleg azt várjuk, mikor bukkan fel pár úszóhártyás xenomorf vagy arctámadó – az utóbbiakat amúgy is tengeri lényekről mintázták. De más is eszünkbe juthat a történetről, elsősorban James Cameron 1989-es klasszikusa, A mélység titka, még úgy is, hogy ott volt egy hidegháborús háttérsztori is.
Persze Eubank tehetséges, saját vízióval rendelkező rendező - ha némileg kiforratlan is a formanyelv, amit használ -, a mostanában főleg művészfilmekben szereplő Stewart pedig csakis veretes nevű alkotók filmjeiben szerepel. Szóval ebből bármi lehet még, egy új kultfilm, félresikerült, de nemes próbálkozás vagy artfilmbe oltott trashmozi, a fene tudja, akármerre elbillenhet a mérleg. Az például nem túl biztató, hogy a legénység vicces figuráját az a T.J. Miller (Szilícium-völgy) alakítja, aki mostanában csakis botrányairól ismert, a többi szereplő, John Gallagher Jr., Mamoudou Athie vagy Jessica Henwick pedig nem különösen ismertek, így a túlélési esélyeik sem túl magasak. A filmet Amerikában a jövő év legelején, vagyis 2020. január 10-én mutatják be, és valami azt súgja nekünk, hogy hozzánk is elhozza majd valaki.
