Ha erotikus thriller, akkor Elemi ösztön

Az Elemi ösztön létrehozta és ki is végezte az erotikus thriller műfaját. De mitől ilyen különleges Verhoeven filmje?

Jövőre lesz harmincéves az Elemi ösztön, amelynek sokan próbálták már megfejteni a titkát. Nem mindenki rajong érte, maga Sharon Stone szinte már el is határolódott tőle, amikor a film készülő, bővített, 4K-s verziója kapcsán újra elpanaszolta, hogy Verhoeven (állítólag) trükkel vette rá arra a bizonyos kihallgatási jelenetre.

Azt azonban még a film kritikusai is elismerik, hogy az Elemi ösztönhöz fogható erotikus thriller nem készült a 90-es években, és azóta sem. Matthew Turner, aki külön podcastet szentelt a műfajnak, úgy látja, hogy ez a film

a zsáner non plus ultrája. Kizárt, hogy az Elemi ösztön nélkül az erotikus thriller akkora karriert futott volna be a 90-es években, vagy hogy máig beszélnénk róla.”

A BBC filmrovata megpróbálta kielemezni a sikert, és ezeket a megfejtéseket találta.

Stabil alapokra építettek az alkotók

A szex és az erőszak már a 80-as években beszivárgott a mainstream filmekbe, aki korhatáros izgalmakra vágyott, az beülhetett az Alibi testre, A szerelem tengerére vagy a Michael Douglas főszereplésével készült Végzetes vonzerőre. Ezek a filmek még elsősorban a noir műfajából merítettek, de magukban hordozták azt az ígéretet, hogy a színészek a történet bármely pontján ledobhatják magukról a ruhát. Nem lehetett azonban még erotikus thrillereknek nevezni őket – azt a műfajt az Elemi ösztön definiálja majd és teszi népszerűvé.

Joe Eszterhasnak támadt egy jó ötlete

A magyar származású Eszterhas az Ö.K.Ö.L. és a Flashdance után már 1985-ben írt egy hasonló sztorit Kicsorbult tőr címen, de az igazi inspiráció még hiányzott. Az írót részben az is motiválta, hogy miután Shane Blacknek 1,75 millió dollárért sikerült eladnia Az utolsó cserkész (1991) forgatókönyvét, ezzel átvette tőle a Hollywood legjobban fizetett forgatókönyvírója címet, amit Eszterhas mindenképpen vissza akart szerezni. Arra gondolt, hogy „jó móka lenne csinálni egy filmet egy olyan férfiről, akit manipulál egy szexuálisan (mindenre) nyitott és zseniálisan gonosz nőszemély.” Ezután bármiféle előzetes vázlat nélkül, 13 nap alatt összedobta a szkriptet, amit aztán az Andy Vajnához köthető Carolco 4 millió dollárért megvásárolt 1990-ben. Eredetileg a Szerelem fáj (Love Hurts) címet adta neki, de mielőtt elküldte volna az ügynökéhez, szerencsére átnevezte Elemi ösztönre.

Jött egy felforgató európai

Joe Eszterhas forgatókönyvíró és Irwin Winkler producer először Milos Formannal akarták megrendeztetni a filmet, aki el is olvasta a scriptet, és igent mondott a felkérésre, csak közben kiderült, hogy addigra már megbízták Paul Verhoevent. A holland rendező otthon volt a tömegszórakoztatásban, de közben volt – és most is van – valami felforgató a filmjeiben. Elmegy a jó ízlés határáig és néha tovább is, a nézők pedig nem tudják eldönteni, hogy szörnyülködjenek vagy nevessenek. Verhoeven ráadásul abból a holland filmiparból jött, ahol a teljes alakos meztelenség és a merész szexjelenetek teljesen elfogadottak voltak.

A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy amit Eszterhas csak sejtetett a forgatókönyvben, azt Verhoeven gátlás nélkül meg is mutatta. Eszterhas az önéletrajzi könyvében úgy fogalmaz, hogy minden meztelenkedős jelenethez odaírta, hogy „Sötét van, nem látunk tisztán.”

Azt akartam, hogy azok a jelenetek sejtelmes árnyékokról, művészi beállításokról szóljanak, ne a húsról és a meztelenkedésről.”

Eszterhast annyira fel is háborította a holland rendező megközelítése, hogy megpróbálta visszavásárolni a szkriptet a Carolcótól, majd egy sajtóközleményben határolódott el a filmtől.

Verhoevenen, ha rajta múlik, még tovább is ment volna, ő ugyanis kevesellte a meztelenkedést a filmben, és azt szerette volna, ha

az Elemi ösztön az első mainstream hollywoodi film, amelyben egy erektált pénisz látható.

Végül meg kellett elégednie azzal, hogy Michael Douglas pucér hátsóját megmutathatta.

A rendező a Robotzsaruhoz vagy Az emlékmáshoz hasonlóan a nyílt erőszakkal sem spórolt, a Psychót idéző nyitójelenetben premier plánban láthatjuk, ahogy a penge belehatol az áldozat testébe.

Korát megelőző női antihős

Amíg a film noirok végzet asszonyai pénzért, szerelemért vagy a házasságból való menekvésért követik el a bűneiket, addig a szingli és gazdag Catherine-t sokkal jobban izgatja a szex. Azért gyilkol csak, hogy lássa, képes-e megúszni. Bármennyire is gonosz, van benne valami inspiráló. Ahogy Anna Smith filmkritikus írja, a karakterének vannak olyan tulajdonságai, amelyek frissnek hatottak akkor, és részben most is. Egy mainstream film központi nőalakjaként sikeres a karrierjében, teljesen kontrollálja az életét, okosabb, mint az őt körülvevő férfiak, szexuálisan felszabadult és semmi anyai nincs benne.

Trendindítás

Az Elemi ösztön sikerének hála a producerek ráébredtek, hogy mennyi pénz van a műfajban, és az A-kategóriás sztárok is láthatták, hogy nyugodtan levetkőzhetnek, nem fogja megsínyleni a karrierjük. Jöttek is sorban az epigonok a Madonna-féle A tanú testétől az Éj színén át a Zaklatásig, de még Eszterhas és Stone is megpróbálta megismételni a sikert a Sliverrel.

De mindhiába.

Erotikus thrillert készíteni az Elemi ösztön után olyan, mint előállni egy űroperával rögtön a Csillagok háborúja bemutatója után.

Lehet, hogy jól szerepel a mozipénztáraknál, de úgysem lesz több gyenge imitációnál. Hacsak nem paródiáról van szó, hogy lehetnének egy filmben a Hitchcock-utalások még nyíltabbak, vagy a szex még fülledtebb, az erőszak még sokkolóbb, vagy a végzet asszonya még szőkébb, szebb és ördögibb?

via: BBC