A vérfertőzés, azaz a rokonok közötti szexuális kapcsolat az egyik legnagyobb tabu, amelyet ennek ellenére – vagy éppen ezért – imádnak áthágni a filmesek. Sőt, a Trónok harcának, illetve a jelenleg is futó előzménysorozatának, a Sárkányok házának köszönhetően már a tévében is gyakran előkerül a téma, a Targaryen családban ugyanis elfogadott és néha el is várt a testvérek és unokatestvérek közötti házasság.

Összeállításunkban most olyan filmeket mutatunk be, amelyek konszenzuális kapcsolatokról szólnak, neves rendezők alkotásai és/vagy ismert színészek a főszereplői.

Szívzörej (1971)

Bár hivatalos statisztika nem készült, több mint valószínű, hogy a francia filmesek nyúltak legtöbbször a vérfertőzés témájához, és az sem meglepő, hogy pont itt készült el a műfaj egyik „legromantikusabb” darabja, amely egyébként számos kortárs rendezőre, köztük Wes Andersonra és Noah Baumbachra is hatással volt.

Louis Malle humorral teli felnövéstörténetének a tizennégy éves Laurent a főhőse, aki a népes családja ellenére egyre magányosabbnak érzi magát. Orvos édesapja folytonos időhiányban szenved, édesanyja viszont különböző szerelmi kapcsolatokba menekül. A fiú vágyik a testi szerelemre, ezért fivére elviszi egy prostituálthoz. Amikor Laurent megbetegedik, édesanyja szanatóriumba viszi, ahol egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

A hold (1979)

Bernardo Bertolucci drámája egy anya és fia zavaros viszonyát vizsgálja. A tinédzser Joe-nak problémás a kapcsolata híres operaénekesnő anyjával, és miután a nő férje öngyilkosságot követ el, a fiú vele együtt Rómába költözik. A magányos srác azonban nehezen tudja feldolgozni a változást, és a drogokba menekül. Hogy kiszabadítsa a függőség hálójából, az anyja egyre közelebb kerül hozzá, és a viszonyuk végül szexuális kapcsolattá alakul.

Mesélőkedv, mélylélektani alapozású karakterek, erős szimbólumhasználat teszik egyénivé Bertolucci filmjét, amelyre a hetvenes évek feminizmusa és a freudizmus nyomja rá a bélyegét.

A kék lagúna (1980)

Randal Kleiser kalandfilmje annak idején komoly felhördülést okozott, mivel a pikáns jelenetekben bővelkedő alkotás főszereplője, Brooke Shields a forgatáskor még csak 14 éves volt. Az ügy miatt még egy kongresszusi vizsgálóbizottságot is létrehoztak, de nem ez volt az egyetlen tabusértés, a történet szerint ugyanis két unokatestvér - Richard és Emmeline – hajótörést szenvednek, és együtt nőnek fel a lakatlan szigeten mindenféle társadalmi korlát nélkül, amiből először szex és szerelem, majd egy gyerek is lesz.

A kék lagúna végül nem került indexre, sőt 1991-ben készült egy másik verzió is belőle Milla Jovovich főszereplésével, amit 2012-ben egy tévés adaptáció követett.

Angyalszív (1987)

A vérfertőzés témájához nyúló filmek közt külön kategóriát képeznek azok, ahol a film végi csavar részeként derül ki, hogy a két szerelmes / szexpartner valójában rokon. Erre az egyik legjobb példa Alan Parker 50-es években játszódó klasszikusa, amelyben Mickey Rourke egy Harry Angel nevű magándetektívet alakít, akit egy bizonyos Louis Cyphre egy eltűnt énekes felkutatásával bíz meg. Utólag derül csak ki, hogy egy sátánista szekta áll a háttérben, Louis Cyphre (vagyis Lucifer) pedig végig az orránál fogva vezette hősünket, és a fiatal Epiphany (Lisa Bonet), akivel lefekszik, valójában a saját lánya, akinek a létezéséről sem tudott.

Takard el, a szemem (1991)

Az Alan Rickman és Clive Owen főszereplésével készült film két féltestvér, Richard és Natalie vérfertőző kapcsolatáról szól. Bár a testvérek gyermekkoruk óta külön élnek, és szüleik válása, majd újraházasodása miatt különböző családokban nőttek fel, amikor hosszú idő után újra találkoznak, egymás karjaiba kötnek ki. Natalie ekkor már egy gazdag tőzsdeügynök felesége, ő maga pedig egy HR-es cégnél dolgozik. A Rickman által alakított férj sejti, hogy a feleségének viszonya van, kérdőre vonja Richardot, abban a reményben, hogy megtudhatja tőle, hogy ki a szerető. Amikor kiderül, hogy a házaspár Amerikába akar költözni, Richard érzelmileg teljesen összezuhan, és öngyilkosságot kísérel meg.

Spanking the Monkey (1994)

David O. Russell debütáló filmjének főhőse, Raymond kénytelen lemondani egy orvosi ösztöndíjról, mert otthon kell maradnia, hogy a lábsérülést szenvedett édesanyját ápolja az apja távollétében. Szokatlan kapcsolatuk egy idő után vérfertőzővé válik, miközben Raymond egyre rosszabb mentális állapotba kerül.

A provokatív téma ellenére Russell filmje elég könnyed, köszönhetően annak a humornak és energiának, amellyel a rendező a történetet elmeséli. A kritikusok is szerették, 92%-on áll a RottenTomatoes-on, a mozipénztáraknál pedig a költségvetése ötszörösét hozta. (A fekete komédia címe egyébként egy szlengkifejezés a maszturbálásra.)

Anyámat! (2004)

Christophe Honoré rendezése jó eséllyel a legbotrányosabb film a listán. A Kanári-szigeteken játszódó történetben Isabelle Huppert alakítja szexmániás anyát, a 43 éves Helene-t, aki vad bulikat rendez, és fokozatosan magával rántja a 17 éves fiát is ezekbe a drogtól és alkoholtól fűtött kalandokba. Az egyik jelenetben szex közben arra kéri fiát, hogy bánjon vele erőszakosan, és vágja fel a hasát, majd abban a pillanatban, amikor a fiú maszturbáció közben elér a csúcsra, Helene elvágja a saját torkát…  

A film 16%-on áll a Rotten Tomatoeson, és a kritikai konszenzus szerint „sznob, túlzottan perverz és unalmas”, de Isabelle Huppert karrierje egyik legjobb alakítását nyújtja benne.

Oldboy (2003)

Az Angyalszívhez hasonlóan Park Chan-wook talán legjobb filmje is az utolsó csavarral forgatja meg a kést a nézőben. A sztori szerint Oh Dae-soo az elmúlt 15 évet egy privát cellában töltötte, de fogalma sincs arról, ki és miért zárta be. Odabent egyetlen kapcsolata a külvilággal egy televízió volt, így szerzett tudomást róla, hogy feleségét megölték és a rendőrség őt gyanúsítja. Amikor másfél évtizeddel később mindenféle magyarázat nélkül kiszabadul, megpróbálja kinyomozni, hogy ki és miért tette tönkre az életét. Megismerkedik egy fiatal lánnyal, aki segít a nyomozásban, és egymásba is szeretnek, és le is fekszenek.

És aztán kiderül, hogy a nő valójában a lánya, és az elrablói intézték úgy, hogy találkozzanak…

Kutyafog (2009)

Az Oscar-díjas Yorgos Lanthimos második filmjében egy háromgyerekes család a világtól távol él egy magas fallal védett, erődítményszerű házban. Az apa mindennap elmegy dolgozni, de a felesége és három tizenéves gyerekük soha nem hagyhatják el az otthonukat: a szülők szerint a külvilágban ugyanis hatalmas veszélyek fenyegetik az embert, aki csak a „kutyafoga” elvesztésekor válik késszé a világgal való találkozásra.

A teljes elzártságban élő gyerekek saját maguk által kitalált játékokkal szórakoztatják egymást, egy nap pedig a fiúnak a szülei kérésére ki kell választania, hogy melyik testvérével akar szexelni…

Eszmélet (2014)

Az 1960-as években játszódó történetben nem a vérfertőzés a fő szál, az csak mindegy mellékesen kerül napvilágra, de attól még nem kevésbé felkavaró. Florence Pugh és a Trónok harcából ismert Maisie Williams karakterei a legjobb barátnők, akik egy szigorú angol leányiskolába járnak az 1960-as évek végén. Az iskolában hátborzongató és titokzatos ájulási sorozat veszi kezdetét. Miközben az ájulások fokozódnak, Lydia egyre több emberrel konfrontálódik, majd vérfertőző kapcsolatot alakít ki testvérével, Kenneth-tel (Joe Cole). Amikor először szexelnek, az anyjuk rajtakapja őket. A fiút kidobja a házból, Lydiának pedig elárulja, hogy Kenneth „csak” a féltestvére, mert a lány egy nemi erőszakból született.

via: The Cinemaholic