Kedvenc véres középkori filmjeink

Ridley Scott új munkája, a véres és rendkívül hiteles Az utolsó párbaj kapcsán szedtük össze a középkorban játszódó kedvenc filmjeinket, amelyekben recseg a páncél, és megcsillan a kard.

Mennyei Királyság (2005)

A Gladiátor (2000) elképesztő sikere után mindenki egy újabb látványos, de érzelemgazdag történelmi eposzt várt Ridley Scott-tól, aki ezt le is szállította, de az ókori Róma után a középkori Szentföldet választotta a keresztes hadjáratok idejéből. És lehet, hogy nem Orlando Bloom volt a legjobb választás az amúgy valóban élt Balian de Ibelin szerepére, aki egyszerű kovácsból lett Jeruzsálem védelmezője, egyszerűen azért, mert túl cingár ahhoz, hogy elhiggyük neki, hogy könnyedén bánik egy hatalmas kétkezes pallóssal és vígan szaladgál a nehéz páncélban, szerintünk Bloom felnőtt a feladathoz. A Marokkóban forgatott film hatalmas siker lett a Közel-Keleten, mert méltó ellenfelekként ábrázolja a muszlimokat, akik ekkor sok szempontból magasabb kultúrát képviseltek. Scott valóban törekedett arra, hogy árnyalt képet mutasson a korról, de figyelt a kalandra, és kapunk egy szerelmi szálat is a gyönyörű Eva Greennel.

A film megnézhető az HBO GO-n

Jeanne d'Arc - Az Orléans-i szűz (1999)

A XV. századi Franciaországban a káosz az úr: a legnagyobb várakat és városokat elfoglalták az angolok, az országnak nincs királya. Csak a csoda segíthet, ami el is jön: Jeanne-nak hívják, 16 éves, gyönyörű és víziók vezetik. A semmiből bukkan elő, és pillanatok alatt megfordítja a történelmet, és visszafoglalja az angoloktól Orléans-t. Rövid hajjal, páncélban, lóháton harcol - a harcedzett lovagok egyenrangú társa a véres férfivilágban. Ám sikerei csak a katonák körében teszik népszerűvé: Jeanne téved, ha azt hiszi, látomásai mindig, minden ellenfelével szemben jó tanácsot adnak neki. Luc Besson az akkori feleségének, Milla Jovovichnak csinálta a filmet, ami jól is működne, ha nem lenne helyenként feleslegesen brutális és túlzottan angolgyűlölő: Jeanne nővérét például egy karddal átdöfve a falhoz szögezik, majd úgy erőszakolják meg a vérnősző angolok…

Arn, a templomos lovag (2007)

A kolostorban nevelkedő fiatal Arn Magnusson (Joakim Nätterqvist) a gyönyörű Cecilia miatt megszegi az önmegtartóztatási fogadalmat, ezért 20 évre a száműzik a Szentföldre, ahol a keresztes háborúban kell küzdenie a szaracén Szaladin serege ellen. Arnból messze földön híres keresztes lovag válik, tiszta hitével még Saladin megbecsülését is kivívja. Hazájában azonban dúl a harc a koronáért, amit végül a dán király megszerez magának. Arn leghűségesebb emberét küldi Eric, a fiatal trónörökös védelmére. Amikor a király megpróbálja megöletni a fiút, a svédek összefognak, és Arn vezetésével szembeszállnak a dánokkal. A Jan Guillou regénytrilógiája alapján készült film svéd mércével iszonyú drága produkció volt, és a mai napig bármikor újranézhető.

El Cid (1961)

A Krisztus születése utáni 1080. esztendőben a kisebb nagyobb királyságokra osztott spanyolföld felét keresztények, felét mórok lakták. Ekkortájt élt itt Rodrigo Diaz de Bivar (Charlton Heston), akinek nevét a történelem és a legenda úgy jegyezte fel: El Cid. Valójában mindennapi ember volt ő, mégis a legnépszerűbb spanyol hős lett, aki nem tekintve a vallási különbségeket, e föld minden lakóját, keresztényeket és mórokat is felszólította, hogy szálljanak szembe a közös ellenséggel, az afrikai emírrel, Ben Yussuffal. El Cid szembeszáll a veszéllyel, ám győzelmei ellenségeskedést szülnek saját táborában, így árulással vádolva, száműzetéssel is fenyegetve kell vezetnie seregét a spanyolhonra törők ellen. Anthony Mann nagyszabású történelmi eposza nem csak az egzotikusnak számító helyszín, de meglepő vallási toleranciája miatt is feltűnést keltett.

V. Henrik (1989)

Ez a film tette ismertté és egy csapásra sztárra mind színészként, mind rendezőként Kenneth Branaghet, aki ekkor kezdte meg Shakespeare feldolgozásainak hosszú sorát. Ma már kissé furcsa, de a filmet, amely 8 nemzetközi díjat nyert, köztük a legjobb jelmeztervezésért járó Oscart, elsősorban történelmi hitelessége és brutalitása miatt dicsérték, pedig most nézve korántsem tűnik kegyetlennek, ami a pedig a történelmi hűséget illeti, a híres agincourt-i csata, a százéves háború egyik legfényesebb angol győzelme egy cseppet sem így zajlott, sőt, ami itt történik, annak nincs sok értelme. Branagh védelmére legyen mondva, őt nyilván sokkal jobban érdekelte az eredeti dráma szellemisége és nyelvezete, mint a hadászati kérdések. A filmben egyébként a nagyon fiatal Christian Bale is játszik, az ő „halott” testét hordozza körbe Henry király, bele is roppant az őt játszó rendező háta.

Jégmezők lovagja (1938)

Monumentális filmvízió Alekszandr Nyevszkij novgorodi herceg a teuton lovagok felett aratott 1242-es győzelméről a Csud-tavi ütközetben, amellyel megállították a germán terjeszkedést. A németellenes, "hazafias" alkotás Sergei M. Eisenstein első hangosfilmje és egyetlen kasszasikere volt - de betiltották a Molotov-Ribbentropp-paktum megkötésekor, majd újra bemutatják a Szovjetunió megtámadása után. A nagyvonalú, operásan stilizált, "elidegenítő" rendezés, Szergej Eisenstein expresszionista képszerkesztése, a fenomenális operatőri munka, valamint Szergej Szergejevics Prokofjev klasszikus harmóniájú zenéje elhomályosítja a film nacionalista üzenetét. Sok helyen ma is tanítják a filmet, amely nemhogy nem öregedik rosszul, hanem minden erénye egyre hangsúlyosabb lesz az idő múltával.

Markéta Lazarová (1965)

A Boleslavba vezető úton két rabló vár áldozatára, Mikolás és Adam, Kozlik rablóvezér fiai. Rajtaütnek két németen, akik közül az egyiket elfogják, a másik megszökik. A fiatal német férfi, Kristian találkozik Kozlik egyik lányával, Alexandrával, akibe azonnal beleszeret. Még nem tudja, hogy a lánynak vérfertőző viszonya volt bátyjával, Adammal. Kozlik másik fiát, Mikolást Markéta Lazarovával (Magda Vásáryová) szeretné összeházasítani, bár a lányt apja apácának szánja. Vladislav Vancura magyarul Rablólovagok címen megjelent regényéből Frantisek Vlácil (A fehér galamb, Méhek völgye) rendezésében készült nagyszabású történelmi film, amely sokszor brutális, de lenyűgöző tabló a középkor világáról, ahol, az erős bármit elvehetett, amíg nem került elő valaki, aki nála is erősebb és kegyetlenebb.

A rettenthetetlen (1995)

Lehet arról vicces és érdekes cikket írni - szoktunk is - hogy hány történelmi pontatlanság és hiba van Mel Gibson rendezésében – a kedvencem az, hogy a skótok a XIII. században NEM hordtak szoknyát -, de a lényeg az, hogy ez a film mindig is közönségkedvenc volt és lesz. Gibson 5 Oscar-díjat nyert vele, beleértve a legjobb filmnek és rendezőnek, illetve operatőri munkának járót is, ami azért elég szép szó, és újra divatba hozta a kék arcfestést. Amit persze hősünk, az angolok ellen harcoló skót felkelő, William Wallace valószínűleg nem használt, az viszont biztos, hogy többször is legyőzte korának egyik legerősebb hadseregét és újfajta hadviselést vezetett be, amely a lovagiasság helyett a taktikát és a megfélemlítést helyezte előtérbe. És mindezt Gibson remekül ábrázolja a maga szokásos nagyzoló és enyhén szadista módján.

Törvényen kívüli király (2018)

Kicsit olyan, mintha ez lenne A rettenthetetlen folytatása, és van is ebben valami, hiszen Mel Gibson filmjének végén látjuk, ahogy az akkor még angolpárti Robert de Bruce lassan öntudatra ébred, ős valóban ő lesz az, aki továbbviszi a harcot. Amit hasonlóan vívott meg, mint Wallace – vagy az angolok követték el ugyanazokat a hibákat, mindenesetre Wallace győzelme Stirling Bridge-nél nagyon hasonló Robertéhoz (Chris Pine) Loudoun Hillnél, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy kapunk egy valós történelmi tényeken alapuló, hihetetlenül izgalmas filmet, ami azt sem titkolja el, hogy nem csak szabadságharcról volt itt szó, hanem polgárháborúról a különböző skót frakciók között, és egy ember személyes ambícióiról, amiért gyilkolni is hajlandó volt. És végre a skótok itt nem hordanak szoknyát, mert ekkor nem volt még szokás.

A film megnézhető a Netflixen