Elhunyt A hét mesterlövész írója és A Jó, a Rossz és a Csúf producere

Walter Bernstein és Alberto Grimaldi ugyanazon a napon haltak meg. Ebből a szomorú apropóból ajánlunk néhány megunhatatlan westernklasszikust, amit bármikor újra lehet nézni.

Január 23-án meghalt Alberto Grimaldi és Walter Bernstein – mindkettejüknek legendás westerneket köszönhetünk. Az 1925. március 28-án, Nápolyban született Grimaldi producerként olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Martin Scorsese (New York bandái), Bernardo Bertolucci (Az utolsó tangó Párizsban, Huszadik század), Pier Paolo Pasolini (Salo, avagy Szodoma 120 napja, Canterbury mesék, Az ezeregyéjszaka virágai, Dekameron), Federico Fellini (Fellini - Satyricon) és Sergio Leone (Pár dollárral többért, A Jó, a Rossz és a Csúf), de utóbbi filmjei mellett egyéb westerneken is dolgozott (Isten veled, Sabata, Vigyázat, Vadnyugat!, A zsoldos).

Walter Bernstein 101 évesen hunyt el. Az ötvenes években baloldali nézetei miatt feketelistára került, így forgatókönyvei rendre más neve alatt futottak, ezért nem szerepel A hét mesterlövész stáblistáján, noha ő írta Akira Kuroszava Hét szamurájának amerikai remake-jét. Élettörténetéből film is készült, Woody Allen főszereplésével: A jónevű senkit maga Bernstein írta, immár a saját neve alatt.

A jó westernek felett nem jár el az idő – e szomorú apropóból ajánlunk néhány megunhatatlan klasszikust, amit bármikor újra lehet nézni.

 

Sergio Leone Dollár-trilógiája

Leone az Egy maréknyi dollárért című filmjével Akira Kuroszava A testőrjét ültette át az (olasz) Vadnyugatra, egyúttal megalapozta a spagettiwesternt és Clint Eastwood hallgatag, szivarvéget rágcsáló poncsót viselő, névtelen hősének legendáját. Az Egy maréknyi dollárért, a Pár dollárral többért és a A Jó, a Rossz és a Csúf laza trilógiát alkot, noha Eastwood megjelenésén kívül semmi sem kapcsolja össze őket.

 

A hét mesterlövész

Kuroszava két western alapvetésnek is forrása volt, ezúttal hét szamurájból csináltak hét mesterlövészt. És mindkét film zseniális. Valahogy így kell remake-t csinálni. Ha valaki netán e remake remake-jére vágyik, szombaton megnézheti a tévében.

 

Volt egyszer egy Vadnyugat

Ha westernről van szó, mindenki Leone mesterművét nevezi meg kapásból. Nincs is ezzel semmi baj, ez egy zseniális film a Vadnyugat (vélt) dicsőségének elmúlásáról, Morricone fantasztikus dallamaival, és a korábban gonosztevőt még nem játszott Henry Fonda gyönyörű, kék szemeivel.  

 

Django

Kevés ennél menőbb filmkezdés akad: egy lestrapált fickó, vállára vetett nyereggel egy koporsót vonszol maga után a végtelen sártengerben. Franco Nero afféle zord Terence Hillként remekel ebben a klasszikusban, és amikor kiderül, mit rejt a koporsó, kő kövön nem marad.

 

Nincs bocsánat

Clint Eastwood íróként, rendezőként és színészként ezzel a kiváló darabbal búcsúzott a westerntől, amiben öregedő, visszavonult, egykori gyilkos törvényen kívülit alakít, aki prostituáltak megbízásából egy rabszolgából lett földművessel együtt elindulnak, hogy elégtételt vegyenek a kegyetlen seriffen. A film négy Oscart kapott (legjobb film, rendezés, mellékszereplő és vágás), Eastwood ezzel diadalmasan akaszthatta szögre hatlövetűjét.

 

Az ördög jobb és bal keze

Bud Spencer és Terence Hill klasszikusa a bemutató idején necces vállalkozás volt, hiszen a westernt addig soha nem ötvözték a humorral. De bejött: óriási siker lett, és nem mellesleg sztárt csinált kedvenc pofonosztó párosunkból.

 

Vad banda

Sam Peckinpah stílusos vérfürdője kegyetlen és nyers. Ha valaki jobban szereti a hordószámra ömlő vért, mint mondjuk Leone melankóliáját, annak a Vad banda kötelező.