Az 1973-as Pillangó az akaraterő, a kitartás és a küzdeni akarás elképesztő példameséje, de jó eséllyel tényleg mese, mert bár hősét valóban elítélték, de a történet legijesztőbb helyszínére egész biztosan be sem tette a lábát.
„A francia kultúra hanyatlását a miniszoknyák okozzák és a Pillangó!” – nyilatkozta egy konzervatív politikus Henri Charriere önéletrajzi bestsellerének megjelenése után 1969-ben, nyilván arra célozva, hogy Charriere könyve számos sikertelen, majd végül sikeres szökéséről szól egy tengerentúli francia büntetőkolóniáról, ezzel a nevetségessé téve az ítélet végrehajtás rendszerét. Vagy ilyesmi, mert konzervatív politikusok hajlamosak mindenféle hangzatos dolgokat mondani, de a lényeg, hogy a mára elképesztően népszerű lett világszerte, és megjelenése után egy évvel már le is folyt a filmtörténet első igazi licitháborúja a megfilmesítési jogokért, a film, vagyis a Pillangó pedig 1973-ban került a mozikba. De mi is a „megtörtént események” alapján íródott történet?
Főhősünk, Pillangó (Steve McQueen) – a mellére tetovált pillangóról kapta gúnynevét - kisstílű tolvaj, ám elítélik egy strici meggyilkolásáért, amit váltig tagad. A távoli Francia Guyana egy büntetőkolóniára kerül, amely hírhedt a szörnyű körülményekről és az embertelen kényszermunkáról, ezért a férfi hamarosan úgy dönt, megszökik. Mit veszíthet, hiszen életfogytiglanra ítélték, csakhogy a szökéshez – és még inkább ahhoz, hogy utána eljusson egy másik országba – pénz kell, és ekkor jön kapóra egy másik rab, Louis Dega (Dustin Hoffman) segítsége. Dega sikkasztó, van pénze, ám szüksége van védelemre, így gyorsan szövetségesek lesznek, ám az első szökési kísérlet nem sikerült, a második sem – bár majdnem -, a büntetés viszont súlyos, és végül mindkét férfi a lehető legkíméletlenebb helyre kerül, a sziklás, kopár Ördög-szigetre, mely 20 mérföldnyire fekszik a szárazföldtől, és ahonnan nincs menekvés. Ám Pillangó a kényszermunka közben is a szökésen töri a fejét…
Franklin J. Schaffner is nyilván abban a tudatban rendezte meg filmjét, hogy annak minden sora igaz, de a későbbi kutatások során kiderült, Charriere sosem járt az Ördög-szigeten, büntetésének nagy részét kisegítőként töltötte a börtöntelep gyengélkedőjén, és jó eséllyel az itt hallott történeteket használta fel könyvéhez – és még az is lehet, hogy a gyilkosságot, amelyért elítélték, valóban elkövette. A valóság és a film persze nem kell, hogy teljes átfedésben legyen, Schaffner pedig minden idők egyik legjobb és legizgalmasabb börtöndrámáját készítette el, részben Jamaicán forgatva. Amihez kellett Steve McQueen szokás szerint rendkívül intenzív alakítása – McQueennél nem nagyon volt menőbb színész akkoriban – és Dustin Hoffman szokás szerint remek játéka, amit még az sem tudott tönkretenni, hogy egy olyan szódásüveg szemüveget adtak rá, amiben semmit sem látott. És kellett Jerry Goldsmith nagyszerű filmzenéje is, amiért a mester Oscar-jelölésig jutott.
A filmnek 2017-ben készült egy, az eredetileg jóval véresebb, mégis teljesen érdektelen remake, szintén Pillangó címmel, amelyben Charlie Hunnam volt a főszereplő és Rami Malek a segítője – szerintem nem sokan nézték meg.
A Port.hu zenés sorozatának első évadának utolsó részében Király Attila színész és szinkronszínész ült be a dobok mögé.
