Szabó Győző első díja, de főzni és hibázni is szeret

Bukósisakkal a hóna alatt érkezik a beszélgetésre – nem zavarja a téli hideggel viccelő március. „Mindig motorral járok” – szögezi le a friss Jászai-díjas Szabó Győző. A beszélgetésen elején elmeséli, hogy bár a színpad, a film, a szinkron meg minden, ami ehhez a hivatáshoz tartozik, egyszerre munkája, hobbija, megélhetése és szerelme, nincs papírja arról, hogy színész. Arról van, hogy elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. Diplomája szerint reklámgrafikus, ahogy a Rolling Stones néhai dobosa, Charlie Watts is az volt eredetileg. Utóbbi egy igen korai interjújában rezzenéstelen arccal közölte az újságíróval, hogy azért lett inkább dobos, mert baromi rossz grafikus volt, de Győzőnek más a válasza.

Büszkén sorolja, hogy főszerepet játszott a tíz legnézettebb magyar film közül négyben, és a Kontrollban sem volt mellékszereplő. Rengeteg színházi alakítását is bizonyítja, hogy szeretik a nézők és a rendezők, de elismerő „dokumentje” eddig nem volt minderről. Még rajzversenyen se díjazták.

Határozottan kellemesen érinti, hogy váratlanul „bekopogott az ajtaján” egy szakmai, sőt állami elismerés:

Pircurka kifejezés az öröm szó ahhoz képest, amit ebben a pillanatban érzek.

Beszél még arról, hogy színészként nincsenek gátlásai és előítéletei. Nem fél a hibáktól, bátran kísérletezik a próbákon. Büszke rá, hogy az általa ma is a legfontosabb magyar színművészeti műhelynek tartott Katona József Színház volt a szakmai iskolája, és szereti, hogy igényes, szórakoztató darabokban játszik a Thália társulatának tagjaként. Nem érzi zavarban magát amiatt sem, hogy tizenkét éve egy bulvárlap arca,  és mosolyog, amikor az idegenek Stokinak szólítják. Vendéglői ma már nincsenek, de a konyhában továbbra is sikeres. 

A beszélgetésből kiderül még,

• hogyan dolgozza fel, amikor „lesüvíti a fejéről a jelmezt” a siker,

• milyen viszonyt ápol a jégrevüvel,

• miért fontos, számára a Toxikoma könyves és filmes népszerűsége,

• mi a legnehezebb egy hosszú párkapcsolatban,

• milyen függőségei maradtak, mióta nem „cuccol”,

• mihez kezd élete napos oldalával.

Az arútluK előző adásában Ugron Zsolna íróval beszélgettünk. Ha kimaradt, itt pótolható.