Ez nem mese, ez a valóság: eddig sosem hallott titkok kerültek napvilágra a Fekete István filmből

Vörös szőnyeg várt minket az Uránia Nemzeti Filmszínház ajtajában, odabent már a tömeg izgatottan duruzsolt, nem csoda: egy sokak által kedvelt író életébe kaphatunk betekintést, méghozzá olyan mélységekben, amire eddig nem volt példa. A bereki ember - ez a ma esti film címe, ami amellett, hogy bemutatja az író vadászathoz, természethez való szoros kapcsolatát, olyan titkokat is felfed az alkotó életéről, melyeket eddig nem ismerhettünk. Fókuszba állítja az embert a sorok mögött, megvilágít megrázó pillanatokat annak életéből és kedvet ad az olvasáshoz annak is, aki eddig elzárkózott a vadásztörténetektől, természet közeli regényektől.

Ki is volt valójában a Vuk, a Tüskevár és a Bogáncs írója?

Fekete István 1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született, édesapja Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó volt, édesanyja Sipos Anna. Szülei keményen nevelték, bár az elemi iskola első négy évét szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron kezdte el, ahová egy év múlva a család is elköltözött. Első „vadászélményeit” már nagyon fiatalon, körülbelül 3 éves korában szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi. Ez meghatározó volt a számára. Épp úgy, ahogy az is, amikor 1917 végén önként bevonult katonának, mivel így tudott csak tovább koncentrálni tanulmányaira, viszont ennek meg is lett az eredménye, 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett, majd 1919-ig káplárként szolgált.

1924 januárjában a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett. A város és az Akadémia emléke nem múlt el nyomtalanul életében. A Szigetköz és a Hanság, valamint Magyaróvár belvárosa a tanintézetnek helyet adó Vár épületével, a Lajta több ágával, a hatalmas kiterjedésű gyönyörű park, amelynek közepén a kollégium található, Fekete Istvánt is megihlették. Korabeli leírások szerint tanulmányai végeztével egy kis csomag kézirattal hagyta el Magyaróvárt. A Szigetköz pedig később is kedvenc területei közé tartozott, illetve az 1968-ban megjelent Barangolások c. könyvét az akkor fennállásának 150. évfordulóját ünneplő egykori iskolájának ajánlotta. A mű elején olvashatjuk:

A 150 éves Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolának szeretettel ajánlja ezt a könyvet öreg diákja.

Tanulmányai befejeztével Bakócára került, gróf Mailáth György birtokán kapott segédtiszti állást. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel 1929. december 12-én házasságot kötött. A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, első közös otthonukba. Itt kapott állást vezető gazdatisztként a holland származású, disznókereskedőből lett földbirtokos, Nirnsee Pál birtokán. Munkája alatt fellendült a birtok, hírnevet szerezve neki és gazdájának egyaránt.

Bár gazdatisztként sikeres pálya állt mögötte és előtte, többre, kreatívabb tevékenységgel töltöttebb életre vágyott. Kezdetben a Nimród c. vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait, azonban a szerkesztő és vadászíró Kittenberger Kálmán néhány líraibb elbeszélését is elfogadta, és bátorította a kezdő írót. Fekete István nagyjából 1934 körül ébredt rá, hogy irodalmi pálya áll előtte és hogy vágyik is rá, hogy komolyan foglalkozhasson írói terveivel. Kittenberger 1935-ben bemutatta a kezdő írót a már befutott, népszerű Csathó Kálmánnak, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy legyen, aki a szépirodalmi pályáját egyengetni tudja. A találkozásból életre szóló barátság lett, Csathó pedig valóban mindent megtett, amit egy mentor tehet: tanácsokkal látta el Feketét, bátorító kritikákat írt róla, és még műveivel is kilincselt különböző kiadóknál. A feltörekvő író több, később életmeghatározónak bizonyuló irodalmi pályázaton is sikerrel indult ekkoriban. Így születtek jelentős korai regényei, a Koppányi aga és a Zsellérek.

Amellett, hogy számos lapban publikálta novelláit, voltak mély pontok is az életében. 1946 tavaszán tiltó listára került egyes művei miatt. A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg. Ezután az 1949. tavaszi „tisztogatásig” Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett. Ezt követően politikai okokból könyveit nem adták ki, állandó állást sehol sem kapott, alkalmi munkából tartotta el családját 1951 őszéig, amikor tanári álláshoz jutott.

Miután kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, már csupán az Új Ember és a Vigilia fogadta szívesen írásait, ekkoriban ez nagy egzisztenciális segítséget is jelentett, hogy rendszeresen közölték apróbb, tárcaszerű novelláit. Az irodalmi életben sem nagyságának megfelelően kezelték. Könyveit ugyan kiadták és az olvasók között ezek népszerűek is voltak, de politikai okokból például több lexikonban hiányosan vagy egyáltalán nem szerepelt. Fekete István nem szerepel az úgynevezett irodalmi kánonban még halála után 50 évvel sem. Elégtétel viszont, hogy Jókai után ő számít ma is a legolvasottabb magyar írónak.

Megjeleníteni az embert a sorok mögött

Fekete István többször hangoztatta életében, hogy őt a sorok mögött keresse az olvasó, őt onnan lehet megismerni. A film viszont nem csak a felszínt kapargatta, sokkal mélyebbre ásott! Az alkotók igyekeztek nem csak a családtagokat és közeli ismerősöket, de szakértőket is megszólaltatni, hogy ezáltal is pontosabb képet kapjunk a szerző személyéről: a kissé zárkózott, természetben önmagára lelő, szerény alkotóról.

A film forgatókönyvét a József Attila-díjas író, Ugron Zsolna készítette, akivel a premier előtt beszélgettetünk arról, mennyiben volt más ez a feladat, mint egy regény megírása. Mint mondta, teljesen más élmény volt elkezdeni összerakni a forgatókönyvet, hiszen az alkotónak másfajta kötöttségei vannak. Sokkal inkább a képben kell gondolkodni, viszont egy regény írása során, a gyártási folyamat alatt ilyen korlát nincs.

Azért volt egészen más a folyamat, mert Feket Istvánnak az utolsó önéletrajzi írásán túl is nagyon sok írása van, ahol egészen egyértelműen visszafejthető szerintem az életrajzi szál. Ezért én nagyon tudatosan törekedtem arra, hogy ahol csak lehet, eredeti Fekete István szövegeket használjak, az ő mondatai hangozzanak el a filmben. Ezt nem feltétlenül mindig az önéletrajzi írásaiból emeltem ki, hiszen a történethez kapcsolódóan nem mindig voltak olyan részek. Így ezeket a regényeiből, elbeszéléseiből vettem át

- mesélte Ugron Zsolna, aki kitért arra is, hogy a természet szeretete volt a kapocs számára az íróval.

Azt gondolom, hogy a mi közös pontunk, az a természetben való létezés megélése. Én ebben ismertem magamra az írásaiban. Számomra az volt nagyon közelálló élmény, ahogy ő a természetben létezett, ahogy ő a természetben megtalálta azt a nyugalmat, harmóniát, amit én is keresek. Amit én is a természetben találok meg

- magyarázta az írónő. Hozzátette, gyerekként, iskolás korában találkozott először a szerző ifjúsági könyveivel, később aztán más írásaival is találkozott, de bevallása szerint most lett elég érett ahhoz, hogy átlássa ezt az egészen összetett párhuzamot, ahogy Fekete István ábrázolja a világot. Úgy véli, felnőtt fejjel ért meg arra, hogy megismerje és megszeresse a szerző műveit.

Filmvászonra vitt természet

Az este során Bertha Líviával, a film rendezőjével is beszélgettünk, így betekintést nyertünk a kulisszák mögé, emellett számos érdekességet is megtudhattunk a pandémia alatt végzett kutatómunkáról, alkotási folyamatokról. Első körben arról kérdeztük a rendezőt, hogy mennyire volt nehéz belehelyezkedni a film témájába, hiszen az írás mellett nagy hangsúlyt kapott Fekete István életében a természetjárás, vadászat is.

Talán könnyebb lett volna ezt a filmet megrendezni, ha mondjuk én is vadászom. Nyilván ez egy része a történetnek, ez az ismerteanyag nem volt meg számomra. Viszont volt valami más, ami megvolt, amiből meríteni tudtam: ez pedig az, hogy én is egy vidéki kis faluban születtem, egy olyanban, aminek egy utcája van. Paraszti családban nőttem fel, az én édesapám is mezőőr volt és a hetvenes években együtt jártuk az erdőket, mezőket. Ezáltal volt kapcsolódási pontom. Ő is a vidéki, egyszerű "kisemberek" életéből merített ihletet a munkáihoz, de ezt most én is meg tudtam tenni. Tudtam azonosulni mindazzal az értékrenddel, ahonnan ő jött

- emlékezett vissza a rendező.

Persze nagyon fontos, hogy próbáltam azokat a pontokat megkeresni az egész életében, amik valamerre mozdították. Nyílván ezt én, mint filmrendező nagyon fontosnak tartom, hogy amikor egy pontot megmutatok egy ember életéből, akkor mind az érzelmi, mind a racionális oldalát megmutassam. Én azt gondolom, Fekete István egy rettenetesen érzékeny író volt, ezt a fia is megerősítette. Vele Amerikában nagyon hosszú interjút készítettünk, és az jött le, hogy nagyon érzékenyen írt. Igazából az írás, az írás készsége onnan indult, hogy szerelmes leveleket kezdett írni a jövendőbeli feleségének. Ezek a szerelmes levelek pedig olyan jól sikerültek, olyan szentimentálisak lettek, tele voltak természeti képekkel, hasonlatokkal, és valahogy ebből bontakoztak ki a későbbi írásai is. Ez a szelídlelkűség, természetközeliség pedig később a védjegyévé is vált

- emelte ki Bertha Lívia, majd kitért arra is, a legnagyobb feladat talán az volt, hogy találjon egy olyan pontot, a filmben, ami egyensúlyt teremt.

Ez a nézők miatt volt fontos, hogy a vadászat iránt érdeklődők számára is érdekes legyen, a gyerekek számára is, de korábbi vagy új olvasók számára is az legyen. Cél volt továbbá, hogy olyan információkat mutassunk meg, amit eddig soha senki nem tudhatott az íróról

- tette hozzá.

Sok fontos helyszín és pillanat volt a forgatás során. Az egyik legjelentősebb az volt, hogy a járványhelyzet alatt kijutottunk Amerikába, és így elkészülhetett az interjú Fekete István fiával. Ez a beszélgetés nagyon velős és mély volt, ahol nagyon sok történetet felidézett, miközben többször eleredtek a könnyei is. Nagyon megható volt. Emellett találkozhattunk az író unokájával is, Fekete István Mátyással is, aki nem jól beszél magyarul, de szívesen adott interjút nekünk, hiszen rettenetesen büszke a nagyapjára és boldog volt, hogy ez a film elkészülhet róla. Nem beszélve arról, hogy várja, hogy angol verzióban is elkészüljön a film, mivel erre is volt lehetőségünk

- részletezte Bertha Lívia.

Ami még nagyon érdekes, hogy, amint elkezdtünk kutatni, egyre több levelet kaptunk, mivel sokan jelezték, hogy találkoztak az íróval, volt valamilyen emlékük a szerzővel kapcsolatban, kaptak tőle fotót stb. és ez így mind gyűlt össze. Tehát a film maga generált egy olyan együttműködést, aminek az lett a vége, hogy minden látható, hallható a filmben, amit valahat ismertünk, tudtunk Fekete Istvánról

- összegezte a rendező.

Mit adott nekünk Fekete István?

A filmvetítés végén Vida József, a MTB Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. elnök-vezérigazgatója és egyben a film producere foglalta össze, mit is jelent a magyar olvasók számára az író, mit adott számunkra munkásságával. Illetve mesélt arról is, mi jelentenek számára az író könyvei.

Mint mondta, két évvel ezelőtt ezen a napon mutatták be a Széchenyi Zsigmond életéről szóló filmet, múlthéten a Kittenberger Kálmán életéről szólót, és most kiváló magyar írónkról, Fekete Istvánról is megmutathatták az elkészült alkotást. Kitért arra, hogy a most bemutatott filmből az is kiderült, az előbb említett szereplők egymással szoros barátságot ápoltak, de közös volt bennük az is, hogy mindhármójuk életén átrobogott a történelem, mely életútjukat erősen befolyásolta. Voltak benne közös pontok, ezeket a közös pontokat próbálták összeszőni. Ez volt a vadászat, a természetszeretet, és az az írói munkásság, ami visszaköszön a mai napon is.

Ki is volt valójában Fekete István? Mitől különlegesek a regényei? Két barátjának, gróf Széchenyi Zsigmondnak és Kittenberger Kálmánnak megadatott, hogy bejárják a világot, eljutottak Indiába, Afrikába is. Fekete István csak itthon vadászott, és nem is annyira vadászott, mint inkább írt. Egy interjúban úgy fogalmazott: szívből írtam, őszintén írtam, az igazat írtam

- idézte az író szavait a Takarékbank elnöke.

Sokszor kérdezték arról is: szívesen ír a gyerekeknek? Mint mondta, nem csak gyerekeknek, hanem felnőtteknek is írom a könyveket és ezek nem mesék, ezek megfigyelések, ez a valóság. Igen, én felnőttként is tudom ki volt Csikasz, ki volt a gazdája, és milyen igazságokra tanított meg minket Matula bácsi - vagy rajtuk keresztül Fekete István. Így írt ő, a valóságot elhozta nekünk. Van még valami, ami számomra teljesen egyedivé tette az ő írásait. Az, hogy történetei, amelyek látszólag a természetből és az állatok világáról szólnak, valójában jelképek. Emberi sorsok jelképei, melyek közelebb visznek minket az élet titkainak megismeréséhez. Fekete István az állatokra is úgy tekintett, mint a teremtett világ részeire, nem volt ő soha trófeavadász, ezt megismerhettük a filmből. Isten szemével látta a világot, és így is írta le mindazt, amit megértett belőle. Ezért, amikor őt olvassuk, mi is közelebb kerülhetünk a természethez

- emelte ki Vida József.

Jókai Mór után ő lett a legolvasottabb magyar író. Olyan könyvekkel gazdagította nemzeti kultúránkat, mint a Zsellérek, a Kele, a Bogáncs, a Tüskevár, a Vuk, de figyelmébe ajánlom az olvasni szeretőknek a Tíz szál gyertyát vagy az Öreg magyarok novelláskötetét is

- tette hozzá.