Gyülekeznek a viharfelhők: pontosan így indult itthon a 2008-as válság is

Ha a mezőgazdaságból élők egyik legnagyobb ellenségét kellene megnevezni, elsők között említhetjük a világviszonylatban mind inkább szélsőségessé fokozódó időjárási körülményeket. Ha azonban a befolyásolhatatlan tényezőkön túlra tekintünk, előtérbe kerülnek a saját magunk által előidézett politikai és gazdasági folyamatok, amelyek ugyanúgy, ha nem jobban nyomják rá a bélyegüket egy-egy vállalkozás profitabilitására vagy éppen hosszú távú fennmaradására.

A 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozás sokak számára egy ilyen döntő pillanat volt, mert amíg a kis kertészetek úgy érezték, hogy elkezdődött számukra a visszaszámlálás, addig sokak számára a vég helyett az unió új lehetőségek egész tárházát vonultatta fel. Becsey Zoltán is pozitívan emlékszik vissza erre az időszakra: kihasználván az uniós tagországok közti vámmentes értékesítést, rögtön a csatlakozást követő napokban indították el első csehországi exportjukat.

Szerintem nagyon sok jól prosperáló kertészet ezt nem élte meg negatívumként, hiszen rengeteg versenyelőnyünk volt: kifogyhatatlan volt a hazai és az olcsó külföldi munkaerő, ráadásul az energiaköltségek is alacsonyak voltak. Sokkal inkább a sok kényszervállalkozó félt a váltástól, akinek se tőkéje, se tapasztalata, se szaktudása nem volt, és akik közül a csatlakozást követő években sokan tönkre is mentek. Ami valóban újdonságként és negatívumként érintette a hazai kertészeteket, az a nagy mennyiségű, vám nélkül érkező téli import, ami eltörölte a primőr áru fogalmát. Eltűntek a kiemelkedően jó tavaszi árak, a nyári időszakban pedig nagy mértékű volt a túltermelés, ami piaci zavarokat okozott, ezért bezuhantak a zöldség- és gyümölcsárak. Vevőt csak úgy lehetett találni, ha jó minőségű árut kínált valaki, amely tendencia a mai napig igaz. Hogyha értékesítési probléma merül föl, akkor az alacsonyabb osztályozottságú áru kerül nehéz helyzetbe, mint történt például a léalma esetében is a 2018-as évben

– beszélt az uniós csatlakozás hozta változásokról Becsey Zoltán.

A környékbeli kertészeteknek ennél jóval nagyobb problémát jelentett a Mórakert Szövetkezet bedőlése, amely sok Csongrád megyei termelő számára biztosított fix értékesítési csatornát. Bár a 2000-es évektől a szövetkezet dinamikus fejlődésnek indult, 2008-ban kiderült, hogy milliárdos gazdálkodási hiányt halmoztak fel, a tagok pedig remélni sem merték, hogy milliós adósságukat valaha megtérítik. A bejelentés a Becsey Kertészetet is érzékenyen érintette, mivel a megtermelt fürtös és koktélparadicsom több mint felét a szövetkezeten keresztül értékesítették, ezért kénytelenek voltak egy év alatt a termelés mennyiségét a felére csökkenteni, majd bizalmukat az addig kisebb szerepet kapó salátákba fektetni.

Piros és zöld lollo, radicchio (más néven cikória), római és jégsaláta került a fókuszba, amelyekből 2010 környékén még csak évi 300-400 ezret termeltek, 2014-re viszont ez a szám egészen 3,5 millióig kúszott fel. „Sok növénnyel nem lehet egyszerre foglalkozni. Ha szétmorzsolódik a termelés, ott előbb vagy utóbb baj lesz. A legtöbb kertészet ezt már felismerte, specializálódtak paradicsomra, paprikára vagy éppen káposztára, amire a volumen miatt szükség is van, mert nagyobb mennyiségben könnyebb értékesíteni egy adott terméket a piacon” – magyarázta Becsey Zoltán specializálódott termelés fontosságát.

A gazdasági válság már vitathatatlanul nehéz éveket hozott nemcsak a hazai zöldség- és gyümölcstermesztők, hanem minden értékesítéssel foglalkozó cég számára. A hirtelen és nagy méreteket öltött leépítések következtében sok ember elvesztette a munkáját, ezért jelentősen csökkent a fogyasztási kedv, nőttek a felvásárlási árak, a termelőknek pedig egyre nehezebben nyitották ki pénztárcájukat a fogyasztók, ami sokakat arra késztetett, hogy végleg lehúzzák a rolót.

Ugyanezt a túlpörgetett gazdasági helyzetet látom jelen pillanatban is, mint a 2008-as gazdasági világválság előtt: a korábban kimeríthetetlennek tűnő munkaerő eltűnt, nincs ki elvégezze a munkát, és borzasztó nagy a fluktuáció. Már most látszanak a közelgő potenciális válság jelei, néhány multi, főként a járműipari szektorban, elkezdte leépíteni a munkaerő-állományát. Ezért nem meglepő, hogy egyre többen keresnek bennünket, mert jönnének hozzánk dolgozni, ami az utóbbi 3-4 évben egyáltalán nem volt jellemző

– reagált Becsey Zoltán a közelgő gazdasági válság gondolatára.

A kertészetek igazi kihívásai

Kétségkívül a kimeríthetetlennek tűnő munkaerő hozta magával a szektor egyik legsúlyosabb problémáját, a váratlanul fellépő munkaerőhiányt, amely már nemcsak a keleti, hanem a nyugat-európai régiót is ugyanúgy sújtja. „Egy külföldi állampolgár számára, legyen az ukrán, szerb vagy román származású, Magyarország csak egy állomás, és amint tudnak, továbbállnak Nyugat-Európába. De már az ottani kertészetek sincsenek biztonságban, ott is nagy a fluktuáció, és míg korában egy termelő egy évet végig tudott vinni egy csoporttal, most kettőt-hármat kell betanítson, ami óriási költségekkel jár és hatalmas a rizikója. És hogy mi történik azokkal, akik eltűnnek az ottani kertészetekből?" - mondta a HelloVidéknek Becsey.

Egyszerűen továbbmennek az építőiparba, esetleg pizzafutárok lesznek, a lényeg, hogy olyasmit vállalnak, amiért vagy több pénzt kapnak, vagy kevesebbet kell dolgozniuk. Gazdasági konjunktúra van, ezért minden cégnek szüksége van az új munkaerőre, amit egymástól szívnak el, ennek a folyamatnak pedig mi a végén vagyunk, ahová évek óta képzetlen, tanulatlan, erkölcsileg is sokszor megkérdőjelezhető egyének jönnek, és nem kis mértékben hasznosítjuk a kisebbséget. Jelen pillanatban a dolgozóink 90%-a írástudatlan, a maradék pedig jórészt funkcionális analfabéta, ezekkel az emberekkel pedig nem könnyű várat építeni

– reflektált a Becsey Kertészet tulajdonosa a globálisan jelentkező munkaerőhiány problémájára.

Becsey Zoltán felhívta rá a figyelmet, hogy a túlpörgetett gazdaság elkerülhetetlen velejárója a töretlen növekedés valamikori tetőzése, azt viszont senki sem tudja előre megjósolni, hogy ez a lejtmenet, ami hangsúlyozandó, soha senkinek nem áll érdekében, milyen mélységekbe fogja rántani a világpiacot. Jelen pillanatban azonban, amíg a közelgő válság gondolata inkább még csak rémálom, amiből fel lehet ébredni, addig az időjárás viszontagságai évek óta valós problémát jelentenek.

A nyugat-európai termelők kevésbé vagy egyáltalán nincsenek felkészülve az időjárási szélsőségekre, ezt jól példázzák az elmúlt két év eseményei. Nekünk Magyarországon nem nagy meglepetés a tartós szárazság vagy a rengeteg csapadék, mert ezekre volt már precedens, ahogy a márciusi mínuszokra és a februári 15 fokra is, ami Nyugat-Európában váratlanul csap le a termelőkre

– emelte ki a kelet-európai termelők egyik érdemét a Csongrád megyei kertészet tulajdonosa.

A Becsey Kertészet tulajdonosa szerint ma már jellemzően csak olyan magyarországi termelők maradtak a piacon, akik színtiszta hivatásból végzik mindennapos munkájukat. Bár időközben számos versenyelőnyüket elvesztették az európai uniós csatlakozással, így például számottevő szakadék alakult ki a hazai és a nyugat-európai munkabérek között, jelentősen csökkent a termelési volumen, de még így is bőven van potenciál a hazai gazdaságokban, akik erejüket megfeszítve igyekeznek tartani a lépést a nyugati versenytársakkal.

30 éve arról beszélünk, hogy bár Magyarországnak jó a geopolitikai helyzete, mégsem él a lehetőségeivel. Azon kevesek közé tartozunk, akiknél több víz hagyja el az országot, mint amennyi bejön, ezért az öntözés szempontjából is sokkal fejlettebbnek kellene lennünk, viszonylag jó talajaink vannak, és még a nem kifejezetten jó éghajlatunkból is sok mindent ki lehetne hozni, mégsem tesszük. Hogy miért? Van egy nagyon rossz adózási rendszerünk, ami nem segíti a kertészeti vállalkozások fejlődését, ami egy óriási hátrány főként a zöldség- és gyümölcstermesztők számára

– árnyalta a hazai termelők helyzetét a Csongrád megyei termelő. Becsey Zoltán hangot adott többek között annak is, hogy sokan visszaélnek a rendszer nyújtotta kiskapukkal, így az igazi versenyhátrányt éppen azok a vállalkozások szenvedik el, akik mindenben igyekeznek megfelelni az előírásoknak. Úgy fogalmazott:

„Olyan, mintha ugyanazon a focipályán különböző játékszabályok szerint kellene fociznunk, így viszont nem lehet igazságos küzdelmet folytatni.”

A balástyai vállalkozás tulajdonosa többek között kitért arra is, hogy a nemrégiben napvilágot látott jogszabály-tervezet, amely speciális kedvezményeket biztosítana a mezőgazdasági társas vállalkozásoknak, bár alapjában véve jó gondolat, azonban a zöldség-gyümölcstermesztők és a szántóföldi növénytermesztők közti hatalmas szakadékot csak még tovább fogja mélyíteni. A tervezet értelmében a társas vállalkozásban működő mezőgazdasági szereplők az igényelt föld alapú támogatást és a földbérletre kifizetett összeget év végén leírhatnák az adóalapjukból. Így relatív több pénz maradna náluk, ami a nagy földterülettel rendelkező vállalkozások esetében, mint például gabonával, takarmánynövényekkel vagy rét-legelővel foglalkozó üzemek, igaz, viszont a kertészetekre, akik kis földterületen intenzív termelést végeznek, már kevésbé.

A probléma az, hogy ugyanazt az éves árbevételt egy zöldségtermesztő 30 hektáron, egy szántóföldi növénytermesztő viszont 800-1000 hektáron éri el. A támogatást azonban a földterület nagysága, nem pedig a termelési volumen után kapják, ezért míg előbbi csupán 5, utóbbi akár 100 millió forintot is leírhat az adóalapjából. Sajnos ez a tervezett jogszabály a már amúgy is meglévő egyenlőtlenségeket csak még jobban felerősíti. Arról nem is beszélve, hogy egy üvegházi termelőnek a mostani tervezet semmilyen kedvezményt nem ad. Véleményem szerint egy ágazatspecifikusabb adókedvezmény lenne az ideális, ami nem a meglévő és a bérelt földterületek nagyságán, hanem a biológiai növényvédelmen és a szaporítóanyagon alapulna, amivel éves szinten akár több 10 millió forintot spórolhatnának a kertészeti gazdaságok. Ez már szemmel látható változást eredményezne a zöldség- és gyümölcstermesztők körében, akikben ott a potenciál, tudnának volument növelni, technológiailag is megvan a fejlődés lehetősége, csak ehhez több támogatásra van szükség. Úgy gondolom, most egy korszakhatárhoz értünk, a most meghozott döntés pedig nem néhány évre, hanem 5-10 évre fogja meghatározni a magyarországi termelők helyzetét

– adott hangot a folyamatban lévő változtatásokkal kapcsolatos aggodalmának a Csongrád megyei kertészet tulajdonosa.

Címlapkép: Getty Images