Tömegével lépnek le magyar szerelők az országból: csúcsfizetés várja őket

A HelloVidék előző cikkében három autószerelő mester a szakma utánpótlásáról mondta el véleményét, miért nincs elég utánpótlás, ha a képzésen sokszoros a túljelentkezés, és alapvetően mi változott meg a szakmát illetően pár évtizedes viszonylatban. A képzési rendszeren tátongó, betömésre váró lyukak és az alulmotiváltság azonban nem általánosítható, mert még mindig vannak olyan, az iskolapadból kikerülő diákok, akik kellő ambíciót és tettvágyat éreznek magukban ahhoz, hogy a szakmában igenis helyt tudjanak állni, idővel pedig saját céget alapíthassanak.

Korábbi cikkünkben már idéztük a téma kapcsán a kisteleki Belányi Gyula mondatait, miszerint a képzést elvégzőkről még koránt sem mondható el, hogy pályakezdőként rögtön saját műhelyet nyithatnak, ezért a kellő tapasztalat híján legtöbbször egy már régi motoros mellett tanulják ki a szakma csínját-bínját, ami számukra egyértelműen a kihívásokkal telibb, nehezebb út. Tasi László, a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Kézműves Tagozatának alelnöke viszont felhívta ennek kapcsán a figyelmet a multik jelentőségére, amit ő előbbivel ellentétben egy könnyebb lehetőségként írt le.

A kecskeméti autószerelő hangsúlyozta, hogy a gyárban dolgozók hétvégente dupla bért kapnak, több a szabadidejük, és lévén, hogy sokszor egy begyakorolt munkafolyamatot végeznek, kisebb a felelősségük is. A döntés a fiatalok kezében van, engednek-e a nyugat vagy a multi csábító szavának, avagy mégis belevágnak a saját vállalkozásba, ahol saját maguk előtt törik az utat. Mielőtt azonban áttekintenénk a saját céggel járó nehézségeket, vegyük át röviden, miért is olyan vonzó más tagországokban a munka!

Belányi Gyula, Csongrád megyei szakember úgy látja, tízéves viszonylatban mára jobban kinyílt a világ, ezért a fiatalok inkább bele mernek vágni a külföldi munka ígérte kihívásokba, amiben szerinte az is szerepet játszik, hogy a már kint dolgozók azt a képet festik le, mintha máshol kolbászból lenne a kerítés. Szerinte viszont az álomélet sokszor hitelből finanszírozott autót, nehezen fönntartott lakást és hó végi kuporgatást takar, mert hiába nem rúg labdába a hazai fizetés más európai országokban kapott bérekhez képest, ha kint az élet is sokkal költségesebb.

A szakember elárulta, Lakitelken belül is három autószerelőről tud, aki külföldön próbált szerencsét, egyikőjük nála is dolgozott alkalmazottként egy rövidebb ideig, de a magasabb fizetés miatt végül ő úgy döntött, hogy Németországban keresi meg a kenyérrevalót. A mester szerint viszont a család miatt nem éri meg külföldön gyökeret verni, mert a szülőföldön hátrahagyott mély emberi kapcsolatok pótolhatatlanok, emellett úgy látja, hogy egy idegen kultúrába való beilleszkedés is egy sokéves, hosszú folyamat, amiről már sokkal kevesebb szó esik, amikor valaki arról beszél, mennyire bejött neki a kinti élet. De mennyire mehet jól a szekér itthon egy kezdő autószerelőnek?

A Békés megyei mester, Kertész János szerint a fiatal kezdőknek legtöbbször nincs meg az a fix kezdő tőkéjük, amihez nyúlhatnának a komoly műszerek megvásárlásakor, így elsőként rögtön a bankhoz kell fordulniuk, hogy hitelből fedezni tudják a felmerülő költségeket. Jó esetben a család támogatásával és a kölcsönnel kapott kezdő lökéssel beindulhat egy vállalkozás, azonban mint már korábban is utalt rá mindhárom szakember, az ágazat folyamatos fejlesztéseket kíván meg a műhelyektől, amelyek szintén nem kevés profitot emésztenek fel, ezért elengedhetetlen, hogy a véges bevételi források mellett pályázatok segítségével fejlődjenek a vállalkozások.

A kamara kamatmentes hitel formájában tudja támogatni a vállalkozókat, amit értelemszerűen vissza is kell majd fizetni. Vissza nem térítendő támogatást a kamara nem tud biztosítani, ezekre különböző pályázatok útján lehet szert tenni, amiknek a feltételei évről évre szigorodnak. Tekintve, hogy ez a cég elég régóta dolgozik, ezeknek a feltételeknek mi általában megfelelünk, de nehéz összehozni a jogszabályalkotó elképzelését a mi elképzelésünkkel meg a lehetőségekkel, hogy optimálisan ki lehessen használni a kisvállalkozói körben ezeket támogatásokat

– részletezte Belányi Gyula a kkv szektor számára kiírt lehetőségeket.

Tasi László kecskeméti szakember megerősítette a kisteleki mester szavait, miszerint a támogatások rendszere valóban nem sok biztatót tartogat az induló mikro- és kisvállalkozások számára. „A kkv szektort nem tisztázták a köztudatban, mert ide tartoznak az egyéni vállalkozók, mikrovállalkozások, kis- és középvállalkozások, ezeket pedig mind egy kalap alá veszik, pedig óriási különbségek vannak a működési költségekben, az eredményekben és az egész volumenben" - jelentette ki Tasi László.

A kkv-knak kiírt vissza nem térítendő támogatásokból a mikrovállalkozók rendszerint kimaradnak, pedig a kkv szektoron belül a mikro- és egyéni vállalkozások körülbelül 90%-os arányban vannak jelen. Tehát a fejlődésükhöz, fejlesztéseikhez azt mondhatom, hogy szinte semmi támogatást nem kapnak, ha pedig mégis, mire a mikrovállalkozó előfinanszíroz hozzá mindent, amiből az áfát meg se térítik neki, és valamikor egy év után kifizetik a megnyert összeget, olyan csalódott lesz, hogy soha többet nem akar majd pályázni

– részletezte az induló vállalkozások nehéz helyzetét Tasi László.

Ha pedig el is tud indulni egy vállalkozás pályázati segítséggel vagy anélkül, sem a versenytársak, sem pedig az adott ágazati körülmények nem fogják megkönnyíteni a helyzetét. A kecskeméti szakember kifejtette, hogy a kötelező szakmai minimálbéremelést helyesnek tartja, azonban mindez együtt kellene, hogy járjon a rárakódó járulékterhek csökkentésével is, mert jelen helyzetben az adóterhek agyonnyomják a kisvállalkozásokat.

Működési költségek, járulékterhek, adóterhek, helyi adóterhek, szakmai feltételek biztosítása, környezetvédelem, munkavédelem, ez egy hosszú sor, ami még tovább folytatható. A piciknek ezeket a költségeket sokkal nehezebb kitermelni és mellette még fejlődni is, mint egy nagyvállalkozásnak, ahol ezek feldarabolódnak, mert minden területre van állandó szakemberük. Nekünk ehhez fel kell keresnünk valakit, hogy a dokumentációkat elkészítse, és egy állandó gyomorszorító érzés, hogy megfeleljünk a követelményeknek, mert ha nem, akkor súlyos pénzekkel büntetnek

– világított rá a legkisebb vállalkozások hátrányos helyzetére a kecskeméti autószerelő.

Tasi László mindemellett hangsúlyozta, hogy a környező országokhoz képest a hazai vállalkozásoknak sokkal magasabb hatósági elvárásoknak kell megfelelniük, az adott ellenőrzésekkor pedig rendkívül szigorúak. A különböző hatósági, környezetvédelmi előírásoknak való megfelelések kapcsán a Csongrád megyei Belányi Gyula sokkal elnézőbb, szerinte ezeknek egy autószerelő műhelynek kötelessége megfelelni, hogy minőségi szolgáltatást tudjon biztosítani. Ennél sokkal nagyobb problémának tartja azt, amit Tasi László is kiemelt, lévén bármennyire is jó intézkedés az állam részéről a minimálbér folyamatos emelése, amivel biztosítják a pályakezdő autószerelők számára a jó keresetet, nagy kihívás elé állítja a már működő vállalkozásokat.

Csak úgy maradhat talpon valaki, ha folyamatosan fejleszt és árat emel, amihez pedig olyan munkát kell végezni, amit a megrendelők elfogadnak és ki is fizetnek. Ez egy lépcsősor, mert ha emelik a minimálbért, akkor ezzel együtt a járulékterhek is növekednek, végeredményben pedig többet kell befizetni az államnak, amit csak úgy tudok elérni, ha én is többet fogok kérni. Azt az egyensúlyt kell megtalálni, hogy a változtatások ne járjanak piacvesztéssel, tehát legyen munkánk, viszont profitot is képesek legyünk termelni. Most már 66 éves vagyok, de nem dolgozom kevesebbet, mint 20 évvel ezelőtt, hogy ugyanazt a színvonalat és nyereséget biztosítani tudjuk

– árulta el a kisteleki autószerelő mester.

A békéscsabai Kertész János is osztotta azt a véleményt, miszerint a kormány és a pénzintézetek részéről sokkal nagyobb támogatásra lenne igény mind az induló vállalkozások, mind a már sok éve működő cégek irányába, mivel utóbbiak esetében a növelni kívánt profit előbb-utóbb új szakembert, alkalmazottat kíván, akinek, ha nem tudnak hazai viszonylatban versenyképes fizetést biztosítani, nem csoda, hogy a külföld nagy csáberővel bír. Az európai uniós csúcsfizetések mellett azonban rávilágított egy hazai térfélen jelentkező problémára is, a feketén működő műhelyekre. Egy illegális szoftverrel és némi tapasztalattal sokan már neki tudnak menni a szakmának, ami hátrányosan hat a versenypiacon legálisan működő vállalkozásokra, akik igyekeznek az összes előírásnak megfelelni.

Nem egyenlőek az esélyek, mert a feketén dolgozó autószerelő az összes keresetét arra fordíthatja, hogy fejlődjön. Nálunk nagyon szoros gazdasági mércéket kell alkalmazni, hiszen van konkurencia, tehát az óradíjat sem emelhetjük a csillagos égig, másrészt rezsióradíj alkalmazásával tevékenykedünk, megvan, hogy egy-egy hibára mennyi időt kell szánni, ezeknek mekkora munkadíja van, arról nem is beszélve, hogy az adót be kell fizetni az államnak

– emelte ki a feketepiacot, mint egy nem lebecsülendő hátráltató tényezőt a szakmában Kertész János.

Tasi László és Kertész János is megerősítette, hogy tanulókból saját műhelyükben nem szenvednek hiányt, viszont annál inkább jelentkezik a szorgos kéz hiánya, hogyha az alkalmazottakról beszélünk, azt ugyanis koránt sem olyan egyszerű találni. Belányi Gyula, Csongrád megyei szakértő számára már több éve okoz fejtörést a diákok távolmaradása, de a tanult szakembereket illetően sem festett szebb képet:

Régen nem volt ennyire létszámgondom, mint most, már évek óta hirdetünk autószerelő állást. Volt olyan jelentkező, aki még apám idejében hagyta el a szakmát, és úgy gondolta, nyugdíjasként besegítene nekünk, de az ő tudása már annyira elavult, hogy nem tudom alkalmazni.

Kertész János a tanulók és a teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottak mellett felhívta a figyelmet a különböző gyakornoki programokra is, jelenleg ő is egy fiatalt foglalkoztat saját vállalkozásában, akinek költségeit 9 hónapra átvállalta az állam, ha ezt követően még 4,5 hónapig a műhelyben foglalkoztatják. A békéscsabai autószerelő szerint ez egy remek lehetőség arra, hogy saját maguknak képezzék ki a szakembereket, főként, ha látják a jelentkezőn, hogy kellő odaadással és szorgalommal áll a munkához.

És ha már a vállalatok létszámbeli széttagoltságáról szó esett, nem szabad megfeledkezni az autószerelő szakmát kettéosztó rendszerről: a márkaszervizekről és a független műhelyekről sem, amelyek Tasi László szerint a multik versus kisvállalkozásokhoz hasonlóan élesen szemben állnak egymással.

A márkahálózatban kevesebb nagyobb vállalkozás van komolyabb tőkeerővel, a függetleneket pedig sok-sok kis vállalkozás alkotja. Utóbbiak a lakosság irányából leggyakrabban érkező igényeket igyekeznek kielégíteni, legtöbbször mégsem értékként beszélnek róluk

– hangsúlyozta a szakma megosztottságát az iparkamara kézműves tagozatának alelnöke.

A kecskeméti autószerelő saját tapasztalatból is beszélt, amikor annak adott hangot, miszerint nem kapják meg a szakmában azt a megbecsülést, amit a munkájuk miatt megilletné őket, mert ő maga is 1988 óta egy autószerelő műhely büszke tulajdonosa.

Hogy miért éri meg mégis autószerelőnek állni? Belányi Gyula szerint nem szabad rákapni a külföldön élők elénk dobott mézes madzagjára, mert a kinti lét sok lemondással járhat, és véleménye szerint már hazai viszonylatban is kellően jó bért tudnak fizetni egy pályakezdő autószerelőnek, amiből el lehet tartani a családot. Kertész János kiemelte, hatalmas szerencse, ha valaki a saját szakmáját gyakorolhatja egész életében, ráadásul ez egy olyan szakma, amibe nem lehet belefásulni, mert mindig van benne újdonság, kihívás, emellett a jövő generációját kiképezni is fontos feladat.

Tasi László az elégedett, boldog ügyfeleket emelte ki, hiszen legfőképpen tőlük kapják meg azt a támogatást és fejlődési lehetőséget, amit az ágazat más területein kénytelen-kelletlen elszenvednek. A kecskeméti szaki szerint a hálás ügyfélkör miatt kifejezetten vonzó a szakma, amiben a kétkezi munka mellett ugyanolyan fontos része a dolgos hétköznapoknak az is, hogy a „beteg” autók mechanikája mellett azok tulajdonosaira is figyelmet fordítsanak. Az ágazat jelenének szépségei és nehézségei tehát jól körvonalazódnak, viszont az erre adott válaszreakciók még kétségesek, így egyelőre a jövő zenéje, hogy mit várható az ágazatban húsz év múlva.