A lengyelországi elnökválasztás másnapján a centrista Dziennik Gazeta Prawna azzal főcímmel jelent meg, hogy Győzelem a lengyel-lengyel háborúban, míg a másik centrista sajtóorgánum, a Rzeczpospolita Megosztott Lengyelország címmel számolt be az eredményről. A győzelmet radikális nacionalista kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltje, Andrzej Duda államfő szerezte meg a szavazatok 51 százalékával az ellenzéki induló, Varsó mérsékelt jobboldali, liberális főpolgármestere, Rafal Trzaskowski előtt. A Financial Times (FT) cikke szerint az elnökválasztási kampány elmélyítette Lengyelország társadalmi és a politikai megosztottságát.

Az eredmények nyilvánosságra kerülése után Duda meghívta Trzaskowskit az elnöki palotába, hogy - amint fogalmazott - egy kézfogással lezárják a kampányt. Az FT cikkírói szerint ez elismerése volt annak, milyen mélyen megosztó volt az elnökválasztási kampány. Ugyanakkor miközben az elnök békülékeny hangnemre váltott, a PiS más politikusai azonnal újra csőre töltötték a politikai fegyvereket. Zbigniew Ziobro, a keményvonalas igazságügy-miniszter már a szavazás napján bejelentette, hogy be akarják fejezni az igazságügyi reformot, amelyet az EU ellenez, mert politikai ellenőrzés alá vonja a jogszolgáltatást. A reform miatt jogállamisági, hetes cikkely szerinti eljárás indult Lengyelország ellen.

Kapcsolódó

Söprögetés a médiában

A másik vitatott terület a média. A PiS régi mániája, hogy csökkenteni kell a külföldi tulajdon súlyát a lengyel médiában. A kormánypárt ellenfelei szerint ezzel újabb kísérletet tennének a kormányt bíráló hangok elhallgattatására azt követően, hogy a kormánypárt megszállta a közméndiát. A kampány végén Duda hangot adott annak a véleményének, hogy a német tulajdonban lévő sajtóorgánumok vele szemben hangolják a szavazókat. Ziobro jó radikálishoz híven arról beszélt, hogy a média egy része az egyik jelölt kampánycsapatához csatlakozott, és nem fognak úgy tenni, mintha ezt nem látnák.

Ez újabb feszültségekhez vezethet Brüsszel és Varsó között, ami gyengítheti a lengyel alkupozíciót a következő hosszú távú uniós költségvetésről folyó vitában. Az EU-s források hozzákötése a jog uralmának érvényesüléséhez komoly veszélyt jelent a lengyel kormányra - véli Anna Materska-Sosnowska, a Varsói Egyetem politológus professzora. Pekka Haavisto finn külügyminiszter, akinek országa a keményen kiáll a jogállamiság mellett, más véleményen van. Szerinte az elnökválasztás szoros eredménye lehet a döntő, ami a társadalmi béke helyreállítására, így engedményekre késztetheti a győzteseket.

Szakadékok sorozata

Ez a megbékélés nehéznek ígérkezik, ha figyelembe vesszük a lengyel társadalom szétszabdaltságát. Trzaskowski kétharmaddal nyert az olyan településeken, amelyekben többen laknak félmilliónál, és hozta a fiatalok és a vállalkozók többségét. A fővárosban a választók 68 százaléka adta rá a voksát. Eközben Duda vidéken, főként a tízezernél kisebb lakosságú településeken nyert, megszerezte az 50 év felettiek többségét, valamint a kék galléros munkások és a parasztok támogatását.

Az államfő meg sem próbálta meghódítani a politikai centrumot, ami normális körülmények között minden demokratikus választás megnyerésének kulcsa. Meg sem próbált úgy fellépni, mint aki az összes lengyel elnöke - mondja Aleks Szcerbiak, a brit University of Sussex professzora. A kisvárosi szavazókat akarta megnyerni, és elég volt ahhoz, hogy nyerjen. Az elnökválasztás első és második fordulója között a legtöbb új szavazatot a kisvárosokból és a vidéki kistelepülésekről gyűjtötte be. Olyan szavazatokat szerzett, amelyeket az első körben ellenzéki jelöltre, elsősorban a parasztpárt elnökjelöltjére adtak le.

Duda kampányának kulcseleme volt ezekben a régiókban, hogy a személyét a PiS nagyvonalú szociális osztogatásával hozták összefüggésbe a szavazók. Emellett az LMBT kisebbség elleni kirohanásával mozgósítani tudta a finoman fogalmazva mélyen konzervatív embereket is. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) mint külső megfigyelő megjegyzi, hogy a lengyel elnökválasztás során helyenként megjelent az idegengyűlölet, a melegek elutasítása az antiszemitizmus, főként a pozícióját védő elnök kampányában és az állami tömegkommunikációban.