Az amerikai Nemzeti Megújuló Energia Laboratórium (National Renewable Energy Laboratory, NREL) publikált egy friss tanulmányt arról, hogy miként lehetne elérni az Egyesült Államokban 2035-re a netto zero kibocsátást az energetikában. A "teljesen tiszta" villamos energia része az NREL szerint a nukleáris áram- és hőtermelési is, de a kutatók ezzel együtt úgy számolnak, hogy a termelő oldalon a nap- és szélenergiára támaszkodik majd elspsorban a hálózat a szén-dioxid-kibocsátás nullársa csökkentésében.

A két nevezett zöldenergia forrás 2 TW kapacitásúra felfuttatása azonban jelentős méretű infrastruktúra fejlesztést, valamint energiatárolást (akkumulátorokat és zöldhidrogén rendszereket) igényel, ami mind-mind beruházásra vár, és sokba fog kerülni. Az Energiaügyi Minisztérium Energiahatékonysági és Megújuló Energia Hivatala (DOE-EERE) ezért négy forgatókönyvet is elkészített arra, hogyan lehet eljutni 2035-ig. 

A minden lehetőséget figyelembe vevő scenárió mellett modellezték az infrastruktúra reneszánszt, valamint a korlátozott, illetve kizárt szén-dioxid-leválasztás és a maximális tárolás forgatókönyvét is. Ez alapján nekik az jött ki - írta meg a Nuclear NewsWire -, hogy ha nincsenek energiatermelői és átviteli korlátozások, akkor olyannyira képbe kerülnek az atomerőművek, hogy mintegy 200 GW új nukleáris erőművi kapacitás építését tartaná ésszerűnek. 

2 TW

A modell szerint 2035-ben a szél- és napenergia biztosítaná az áramtemrelés 60-80 százalékát, és ez volna a legolcsóbb energia a villamosenergia-mixben. Az így összehozott 2 TW persze óriási méret, a  2035-ös célba éréshez felrajzolt pályaív pedig azt mutatja, hogy az évtized végéig további 40–90 GW napenergiára lenne szükség a hálózaton, plusz évi 70–150 GW szélenergiára, ami többszöröse a jelenleg elérhető rendszernövekedéseknek.

De a négy forgatókönyv 5–8 GW új vízerőművel, 3–5 GW új geotermikus kapacitással is számol a következő évtized közepére, miközben a rövidtávú (2–12 órás) energiatárolási kapacitásnak 120–350 GW-tal kellene nőnie, és még a szezopnális tárolásról is gondoskodni kellene. Őrült számok kezdenek el így röpködni, mert a szezonális tárolási kapacitást 2035-ben a négy forgatóköny 100-680 GW közötti méretben határozza meg. 

Mindez persze csak játék a számokkal, de akkor is az jön ki, hogy ha e zöldenergiás kapacitások földrajzi elhelyezésével vagy az átviteli rendszerekkel kapcsolatban zűrösebb a helyzet, akkor majd "a nukleáris kapacitás segít pótolni a különbséget", azzal, hogy 2035-re bőven a duplájára növeli-növelné a jelenleg a rendszerbe épített atomerőművi kapacitást. A Kongresszus már jelezte, hogy fokozottan támogatja az atomenergiát, szóval: elvileg már csak az a kérdés, hogy mennyi kell-lehet majd belőle.

Egy rossz példa van csak

Jelenleg igazából egyetlen államban van csupán aktív atomerőmű építési program: a végtelenségig csúszó és dráguló Voglte-3 és -4 reaktoroknak otthont adó Georgiában. Ez pedig nem jó referencia a nukláeris ipar számára akkor sem, ha most nincs más. (Talán majd az SMR-ek, ha beérnek - gondolhatnánk, csakhogy a mini moduláris atomerőművek fejlesztése még tart, és bár van, aki 2030-előtt már szeretné bemutatni az első demondtrációs egységeit, a 0,3 GW teljesítményű egységekből nehéz elképzelni, hogy 2035-ig több mint 700 darabot legyártanának és üzembe tudnának állítani.)

Az energetikai tárca Nukleáris Energia Hivatala (NE) azonban nem ennyire szűk látókörű. A szeptember közepén kiadott, ugyancsak vaskos  jelentésükben egy lépéssel tovább is mennek az NREL modellezésénél, mivel szerintük akár 250 GW új nukleáris erőművi termelőkapacitás is telepíthető volna az amerikai államokban megszűnő szénerőművek telephelyein.