A brit birodalom fénykorában a szénből nyert energiára épült a gazdaság, amiből bőven volt a szigetországban, az USA felemelkedése idején az olaj várt az energiahordozók királyává, amiből éppen elég található Észak-Amerikában, és napjainkban, amikor Kína kapaszkodik egyre feljebb, a napelemekhez és az akkumulátorok használatos ritka fémek az energia-előállítás kulcsai, amelyekből az ázsiai ország rendelkezik bőven készletekkel.

A világ legfejlettebb országainak (G7) nem szabad figyelmen kívül hagyniuk ezt a tényt, ám az Egyesült Királyság jövendő miniszterelnöke, akár Rishi Sunak volt pénzügyminiszter, akár LizTruss külügyminiszter lesz az, úgy tűnik, nem így gondolja – írja Pilita Clark, a Financial Times publicistája. Legalábbis ezt a következtetést lehet levonni a Konzervatív Párt pártelnök-miniszterelnöki székéért folytatott kampányaikból.

Mások egyértelműen állást foglaltak

Bármelyikük lesz az ország következő vezetője, veszélyezteti a politikai elit mindkét oldalának támogatását élvező brit klímavállalások betartását, miközben más országok nagyokat lépnek előre. Joe Bidennek sikerült az energiapolitikáját megtorpedózó Joe Manchin demokrata szenátor támogatását is megszereznie 369 milliárd dolláros (az éves magyar GDP kétszerese) klímaváltozás elleni tervékez, ami az eddigi legnagyobb amerikai klímapakk.

Ez az ország alig két éve hagyta el a párizsi klímamegállapodást, igaz, még Donald Trump elnöksége alatt. Ha az óriási összeget jól költik el, hamarosan átvehetik az olajmágnások helyét az amerikai napelemmogulok és akkumulátorbárók. Hol lesznek ekkor a bit üzletemberek?

Németországban ugyan átmenetileg újraindítják a szénerőműveket az év végén várható gázhiány miatt, ám eközben elfogadtak egy a következő négy évre 177 milliárd eurós kiadást előirányzó tervet, amelynek célja a gazdaság zöldebbé tétele. Így akarnak megszabadulni az orosz energiahordozó-függőségtől.

Zavarba ejtő „megoldás”

Abba az időszakba érkezett a világ, amikor el kellene kezdeni a klímavédelemmel kapcsolatos tervek végrehajtását, ám Truss és Sunak vitáit nézve ennek nem sok jelét látni.

Truss, aki Guardian cikke szerint a közvélemény-kutatások egyik része szerint harminc százalékponttal, másik része szerint három százalékponttal vezet Sunak előtt, több olyan kormányban szolgált, amely ambiciózus célokat fogalmaztak meg az ország gazdaságának nulla kibocsátásának elérésével kapcsolatban, ám amióta megkapta radikális, klímaváltozás-szkeptikus politikustársai támogatását az elnökválasztási versenyben, visszafogott lett ebben az ügyben.

Például sajátos módon fékezné az energiaárak növekedését: moratóriumot hirdetne az árak zöldadó-tartalmának fizetésére. Zavarba ejtő, hogy e szerint vállalná a szigetország gázfüggőségének meghosszabbítását, a rövid távú árcsökkenésért, miközben a zöld adók mindössze tíz százalékát adják az energiaszámlákon szereplő összegeknek.

Ellentmondó állásfoglalás

Sunak valamivel érzékenyebbnek tűnik erre a témára. Mint kampányában kommunikálja támogatná az offshore szélerőművek telepítését – végül is ezek részei a jövő iparának –, ám eközben nehéz ezt komolyan venni annak tükrében, hogy az új onshore, azaz szárazföldi szélturbinaparkok építési tilalmának fenntartását ígéri.

Igaz, hogy a két politikusnak egyelőre a konzervatív párttagokat kell meggyőzniük, hogy elnökükké válasszák, akik szkeptikusabbak a klímaváltozással kapcsolatban, mint a társadalom többi tagja, és aláírták a párt környezetvédelmi programját, de ez kevés annak tükrében, milyen fontos kérdés a klímaváltozás a politikai közéletben.

Az ukonward.com internetes portálon megjelent felmérés szerint a britek a megélhetési költségek, a gazdaság állapota, az egészségügy helyzete után a negyedik helyre teszik ezt az ügyek fontossági sorrendjében. A brexit csak ötödik, amit a bevándorlás, az adózás, a lakhatás és a bűnözés követ.