Az utóbbi időben folyamatosan éleződő ukrán konfliktus kapcsán többször előtérbe került az Európai Unió tétlensége. Ez nagyban magyarázható az Egyesült Államok prominenciájával, de hasonlóan fontos tényezőként merül fel az unió államainak megosztottsága is.

Ez a széthúzás, és az abból következő tétlenség, leginkább az orosz energiahordozóknak való, elsősorban német gazdasági kitettség számlájára írható. Amíg Németország marad a vezető tényező az unióban, nehéz elképzelni, hogy nagyban változna ez a Putyin számára kényelmes helyzet.

Az elmúlt évtizedben az a német elv jellemezte Európa viszonyát Oroszországhoz, miszerint teljes mértékben külön kezelendőek a két fél közötti gazdasági, és politikai kapcsolatok. Ez a hozzáállás tökéletesen beleillik az Angela Merkel volt kancellárban megtestesülő német pragmatizmusba, de ugyanakkor elődjét Gerhard Schrödert, mai napig segíti abban hogy kiszolgálja az orosz érdekeket.

Schröder menesztése után rögtön megkapta az Északi Áramlat orosz gázvezeték felügyeletét Putyintól. 2016-tól már az Északi Áramlat 2 menedzsere, ami tovább csökkenti az Ukrajnán keresztülfolyó eredeti földgázvezetékek jelentőségét.

Ugyan közvetetten egyre többször hallani - amerikai oldalról is- hogy az Északi Áramlat 2 leállítása így vagy úgy terítéken van, Olaf Scholz jelenlegi kancellár továbbra se nyilatkozik egyértelműen a témában.

Emmanuel Macron francia elnökkel nemrégiben tartott közös válaszról szóló sajtótájékoztatójukon is teljesen eltért kettőjük üzenete. Míg utóbbi katonai lépéseket ígért, addig Scholz történelmi okokra hivatkozva továbbra is kizárta Ukrajna fegyveres támogatását. 

Az ukrán kormány ezidáig egyébként viszonylag következetesen nyugtatta a Nyugatot. Nem találta indokoltnak az amerikai és brit diplomácia hazarendelését, ahogy a NATO-csapatok felvonultatását sem.

Ezzel szemben, a német tétlenséget többször elmarasztalták már, akik nevében legutóbb Antony Blinken amerikai külügyminiszter szabadkozott, hogy igenis lehet számítani Németországra. Az biztos, hogy Ukrajna kormánya nem az egyetlen, aki kritikát fogalmaz meg a német vezetéssel.

Tehetetlen németek

A Kijiv Independent (Független Kijev) például jóval markánsabb véleményeket jelenít meg. Többek közt bűnrészesként nevezik meg Németországot, szerintük ugyanis saját érdekeivel szemben önmagát is kiszolgáltatja Oroszországnak, ezért nem kérdés, hogy Ukrajna lerohanását is szó nélkül végignéznék. Az író szerint a békének feltétele, hogy a megszálló oroszokat megbüntessék, és az ország elhagyására kényszerítsék, "mondjuk júniusig."

De nem csak elfogultnak mondható hangok gondolják, hogy a németek nem tesznek eleget kötelességeiknek. A világ egyik legjelentősebb geopolitikai intézetének, a Carnegie európai szárnya által megszólaltatott 18 szakértő véleménye is szinte teljesen egybehangzó. Egyetlen kivétellel, ami Nyugat és Kelet összekötőjeként beszél Németországról, az összes meglátás azt hangsúlyozta: Németország gyenge, tehetetlen, ürügynek használja történelmét, és alkalmatlan Európa irányításra. 

Jókor jó helyen

Eközben Emmanuel Macron elsőként az európai államfők közül, kifejezetten ez ügyben egyeztet pénteken Vlagyimir Putyinnal, aki eddig csak Joe Biden amerikai elnökkel volt hajlandó konzultálni. Fontos fegyvertény ez, ugyanis Putyin a mai napig nem reagált a NATO megkeresésére, pedig elviekben pont tőlük igyekszik "óvni" Ukrajnát, és az orosz érdekszférát. Még ha a normandiai formátum, francia-német-orosz-ukrán négyoldalú egyeztetése ki is siklana az orosz követelések nyomán, a francia elnök akkor is komoly tényezővé válhat a konfliktus lecsitításában.

Macron ezenfelül évek óta konzisztensen kampányol, egy NATO-tól független európai haderő mellett, ami a franciák éppen aktuális soros elnöksége nyomán megkaphatja a szükséges löketet, hogy kellő tényezővé duzzadjon, és az EU-nak ne kelljen folyton Amerikára támaszkodnia.

Ha Macron fellépése hatásosnak bizonyul az ukrán konfliktus feloldásában, azzal legitimációt kaphat az ő általa felvázolt független és erős Európa víziója. Nem kis feladatra vállalkozik ezzel a francia elnök, de ha sikerrel jár, elképzelhető hogy betöltheti azt az egységes irányokat kijelölő szerepkört, amit Angela Merkel hagyott maga után.