Bizonyos szempontból az, ha egy ország a "Zéró Covid" stratégiát követte, azaz azonnal lenyomozta, elkülönítette a koronavírusos eseteket és a vírust kiirtotta, az mostanára azt jelenti, hogy az ország kényszerzubbonyba került - írja összefoglalójában a Bloomberg. Az olyan nagy világvárosokban, mint New York és London megindult az újranyitás, az emberek visszatérnek ismét a személyes kapcsolatokhoz, a korábbi mindennapi életbe, mindezt úgy, hogy továbbra is százas nagyságrendben jelentenek új fertőzötteket, de eközben az oltási programok már nagyon előrehaladott állapotban vannak.

Eközben az olyan nagy pénzügyi központok, mint Szingapúr vagy Hongkong azt kockáztatják, hogy menthetetlenül lemaradnak, hiszen továbbra is ragaszkodnak a szigorú határellenőrzéshez és ahhoz, hogy  néhány koronavírusos eset felbukkanásakor is drákói szigorúságú intézkedésekkel próbálják eltaposni a járványt.

Kapcsolódó

Normális tudott maradni az élet

Az olyan országokban, mint Kína, Szingapúr, Ausztrália vagy Új-Zéland a halálos áldozatok száma jóval a világ többi országában - ideértve a magas átoltottsággal rendelkezőket is - tapasztalt szint alatt maradt. A szigorú járványkezelésnek köszönhetően ezekben az országokban tavaly is a normális mederben tudott nagyrészt folyni az élet, egyesekben közülük soha nem vezették be például a maszkviselési kötelezettséget. Azonban ennek a különleges helyzetnek a fenntartásához szükség volt arra, hogy folyamatosan hol leállítsák, hol újraindítsák az életet, hol korlátozzák a nemzetközi utazásokat, hol szigorú karanténszabályokat tartsanak életben. Sok helyen az a néhány külföldi utazó, aki ezen országokba utazott hetekre karanténba kényszerült, gyakran hotelszobáját sem hagyhatta el ez idő alatt.

Mostanra, hogy a tömeges oltások a világ számos országában lehetővé teszik az utazási korlátozások lassú feloldását, felmerül a kérdés, meddig lehet és éri meg fenntartani ezeknek az országoknak szigorú elkülönülésüket a világ többi részétől.

Az egész világ nem lesz Zéró-Covid övezet, ez nem opció - mondta a hírügynökségnek Rupali Limaye, a Johns Hopkins intézet viselkedési és alkalmazástudományi igazgatója.

A néhány fertőzéses esetre adott agresszív válaszok túlzónak is tűnhetnek olyan országokból szemlélve, ahol naponta több ezer esetet regisztrálnak. Azonban egyelőre ez a stratégia, a vírus agresszív letörése, mielőtt több hónapig tartó lezárásokat kéne alkalmazni, sikeresnek tűnik. Azonban az oltási programok lassúsága ezekben az országokban és az új mutációk jelentette fenyegetések azt jelentik, hogy az intézkedéseket egyre nehézkesebbé válik fenntartani.

Most már túlzónak tűnik a szigor

New Yorkban például millió lakosonként jelenleg napi átlag 95 új esetet regisztrálnak, s az Egyesült Államokban most szüntetik meg a maszkviselési kötelezettséget az oltottak számára. Magyarországon egymillió főre 120 körüli esetszám jut naponta, eközben itt is ismét megindult az élet. Ehhez képest Szingapúrban egymillió főre mindössze 4,2 eset jut, s ezzel az esetszám tavaly július óta nem látott magasságba ugrott. Az ország erre azzal reagál, hogy ismét bevezetik az egy évvel ezelőtti korlátozásokat, nem lehet beltérben nyilvános helyen étkezni és a gyülekezési jogot két főben maximálják. Ráadásul arról beszélnek, hogy esetleg meg kéne szüntetni a Hongkonggal korábban létrehozott utazási buborékot.

Tajvanon szerdán már 16 esetet regisztráltak egy nap alatt, mire azonnal bezárták a konditermeket és más nyilvános helyeket. Hongkongban egészen a múlt hétig az a szabályozás volt érvényben, hogy ha valaki egy új Covid-mutációval fertőzött személlyel egy lakótömbben lakott, maga is három hét karanténba kényszerült. Az ausztrál kormány eközben azt mondja, 2022 második feléig nem nyitja meg határait.

Mivel ennyire sikeresen védekeztünk, ezért most még a korábbiaknál is kockázatkerülőbbek lettünk. Nem engedjünk meg, hogy a Covid az országba kerüljön, s az ettől való félelem lassan meghaladja a valódi kockázatokat - mondta Peter Collignon, a canberrai Ausztrál Nemzeti Orvosi Egyetem fertőző betegségek professzora. A folyamatos elszigetelődés az az ár, amit ezeknek az országoknak meg kel fizetniük azért, hogy fenn tudják tartani hosszabb távon is politikájukat. Eközben a világ többi része megtanult együtt élni valamekkora fertőzési szinttel mindaddig, amíg az egészségügyi rendszer nem kerül a túlterheltség szélére.

A szakértők többsége egyetért abban, hogy egyhamar nem fog a vírus teljesen eltűnni. E helyett a leggyakoribb vélemény az, hogy helyi járványokká szelídül majd és anélkül fog keringeni a világban, hogy a tavaly és idén látott halálos hullámokat okozna. 

Ahhoz, hogy fenn lehessen tartani a zéró fertőzést, olyan intézkedéseket kell bevezetni, amik még talán az eddigieknél is szigorúbbak. Ez se bölcs, se fenntartható nem lenne hosszabb távon. Ez azt jelenti, hogy azok az országok, akik eddig a legsikeresebben védekeztek, s ahol továbbra sem hajlandók az emberek egészségét kockáztatni, hátrányba kerülhetnek más társadalmakkal szemben, amelyek elfogadják a Covid-19 létezését, mint helyi szintű járványét - mondta Donald Low, a hongkongi Technológiai és Tudományegyetem professzora.

Ha nincs sokk, oltatni sem akarják magukat

Miközben egyes nyugati országok már fürdenek a vakcinákban, az olyan helyeken, mint Szingapúr és Hongkong fenntartani a korlátozásokat egyre fájdalmasabb. Kína és Ausztrália exportvezérelt gazdaságai talán tovább bírják a beutazási korlátozásokat, azonban az előbb említett két nemzetközi pénzügyi központnak ez komoly lemaradást és versenyhátrányt jelent. 2019-ben még Hongkong volt a nemzetközi utazók legnépszerűbb célpontja, Szingapúr pedig a negyedik.

Ezeken a helyeken a nyitás legnagyobb akadálya a lakosság átoltásának lassú üteme. Ez két dolognak köszönhető, egyrészt vakcina sem áll olyan nagy mennyiségben rendelkezésre, másrészt mivel a lakosság saját bőrén nem tapasztalta meg a járványt, ezért nem is nagyon tolonganak az oltásért. A kórházba került súlyos betegek és a halálesetek hiánya mellett viszont az oltásokkal kapcsolatos álhírek ezekben az országokban is terjednek, s ez tovább csökkentette ezeken a helyeken az oltási hajlandóságot.

Kínában eddig a lakosság 12 százalékának immunizálásához elegendő oltást adtak be, Ausztráliában ez az arány alig 5 százalék, Új-Zélandon pedig mindössze 3 százalék. Az Egyesült Államokban a lakosság harmada, az Egyesült Királyságban pedig negyede számít teljesen védettnek. Akárcsak Magyarországon a két nagy angolszász országban is a védekezés területén mutatott kudarc után a az oltások felpörgetésében látták a megoldást a döntéshozók.

Mégis a "Zéró Covid" lenne a nyerő

Nem mindenki gondolja azonban úgy, hogy a Coviddal való teljes leszámolás stratégiája tarthatatlan lenne hosszabb távon. A megközelítés helyességét jól mutatja, hogy a halálesetek száma - bármilyen okból bekövetkező - hogyan esett tavaly Új-Zélandon - mondta Michael Baker, az új-zélandi Otago Egyetem közegészségüggyel foglalkozó professzora. Szerinte ha sikerül megvalósítani, akkor a "Zéró Covid" stratégia előnyei elsöprőek. Ha mindenhol ezt a stratégiát követték volna az első pillanattól kezdve, akkor már idejekorán felszámolható lett volna a probléma anélkül, hogy világjárvány lett volna belőle. Ő még mindig bízik abban, hogy az oltásokkal és a korlátozásokkal sikerül elérni, hogy a Covid a kanyaróhoz hasonlóan visszaszoruljon, s ne éljen velünk tovább időszakosan kiújuló lokális járványok képében.

Akár így, akár úgy, a Covid ellen eddig sikeresen védekező országok számára nyitott a kérdés. Vagy sikerül az oltásokkal védetté tenniük a lakosság megfelelő hányadát, vagy pedig egy örökké tartó lezárás-megnyitás ciklusba keverednek, a nélkül, hogy a járványt maguk mögött tudnák hagyni. Ez pedig a kezdetben aratott sikereiket pürrhoszi győzelemmé  változtatja - mondta Baker.