A magyar kormány is sokat beszél a kínai tőkéről, de az mégsem jön

Azt is nehéz lenne feltételezni, hogy Magyarország lenne nagyon a szálláscsinálója Európában a kínai befektetéseknek, miközben Magyarországon van tizenhat jelentős kínai beruházás. Tisztelt képviselőtársaim, a tizenhatból tizenegy tudják, hogy jött létre? Úgy, hogy a kínaiak megvettek vagy amerikai, vagy német, vagy svájci, vagy kanadai vállalatokat. Hát aztán nekünk ehhez mi közünk van? Hát ne adják el az amerikai vállalatokat, a német vállalatokat, a svájciakat meg a kanadaiakat a kínaiaknak, és mindjárt nem lesz annyi kínai beruházás Magyarországon! Tizenhat Magyarországon lévő kínai beruházásból tizenegy nemzetközi vállalat felvásárlása nyomán jött létre - jelentette ki Szijjártó Péter külügyminiszter még 2019. június 13-án a magyar parlamentben annak kapcsán, hogy a kommunista ország nyomulásának uniós előörseként kezdték el emlegetni Magyarországot. A politikus pedig ennél pontosabban nem is írhatta volna le jobban a kínai tőke megjelenését a régióban.

Igaz, azóta a kormány retorikájában már inkább arról beszélnek, hogy Magyarország épp a nyertese a kínai tőke beáramlásának és olyan nagyszabású projekt valósulhatnak meg ezáltal, mint a Budapest-Belgrád közötti vasút fejlesztése, vagy a Fudan Egyetem budapesti kampuszának megépítése. 

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

"Magyarországon a kínai beruházások összértéke meghaladja az 5 milliárd dollárt, a kínai vállalatok több mint 15 ezer magyar munkavállalót foglalkoztatnak. A két ország közötti együttműködés bizonyította, hogy rendkívüli időszakban is jól működik" - mondta el már tavaly november végén a külügyminiszter, újra megismételve azt a sokat hangoztatott a kínai befektetések mellett, hogy "Magyarország kormánya a tisztességes piaci versenyt támogatja, ezért elutasít minden nemzeti alapú diszkriminációra történő felhívást." 

A két kijelentés között nemcsak bő egy év telt el, de egy szemantikai fordulat is világosan látszik belőle: már sokkal inkább a keleti nyitás politikai sikerének, egy új, Kína vezette gazdasági korszak eredményének festik le a projekteket, pedig valójában a nagy bejelentések füstje mögött még kis láng látszik. A már említett Fudan Egyetem és Budapest-Belgrád vasútvonal példázza is, hogyan nem jön kínai pénz, de jön helyette befolyás a kommunista országból: ezek a magyar kormány által felvett hitelekből valósulnak meg, vagyis az ázsiai ország adófizetői helyett a magyarok finanszírozzák.

Szavak szintjén ezermilliárdok jöttek

Hasonló eredményre jutott a Közép-európai Ázsia Kutató Központ (Central and Eastern European Center for Asian Studies - CEECAS) legfrissebb kutatása is, amely a régió országaiban és a Nyugat-Balkánon vizsgálta a tényleges kínai tőkebefektetések mennyiségét, valamint azok szerkezetét. A projekt egyik legfontosabb megállapítása, hogy a nemzeti kormányok hajlamosak túlzó képet adni Kína jelenlétéről az adott országban. Az általuk bemutatott számadatok általában tartalmazzák a korábban javasolt, de a kínai fél által egyébként soha meg nem valósított beruházási terveket, de a kínai vállalkozók által épített infrastrukturális projektek értékét is befektetésként tüntetik fel, még akkor is, ha a költségeket maga a nemzeti kormány viseli. Hangsúlyozni kell, hogy a kínai hitelekből finanszírozott infrastrukturális projektek nem tartoznak a kínai közvetlen külföldi befektetések (FDI) kategóriájába, sokkal inkább a fogadó ország által végrehajtott beruházásokról van szó, amelyeket csupán egy történetesen Kínából származó hitelből finanszíroznak. 

A legtöbb ténylegesen kínai tőke Szerbiába érkezett: 9,7 milliárd eurónyi (mintegy 3485 milliárd forintnyi) a tényleges kínai jelenlét, a második Magyarország 5,4 milliárd euróval (1940 milliárd forint), majd Románia 2,8 milliárd euróval (1005 milliárd forint). A további sorrend: Lengyelország (2,7 milliárd euró) és Bosznia-Hercegovina (1,9 milliárd euró). Ugyanakkor az infrastrukturális projektek értéke nagymértékben torzítja az összképet, mivel Kína jelenléte a Nyugat-Balkánon leginkább az építőiparra és nem a tényleges FDI-projektekre összpontosít.  Az FDI-állományok és a KKE-országokba ténylegesen beáramló kínai tőke becsült értéke között nagy különbségek látszanak: míg a Nyugat-Balkán nem EU-tagországaiban jelentős építési projektek vannak, az FDI-adatok Kína sokkal korlátozottabb jelenlétét mutatják az uniós országokban.

Továbbá fontos különbséget kell tenni az FDI hivatalos kategóriájába tartozó beruházások és a kínai tőke tényleges beáramlása között az érintett országokba. A nemzetközi statisztikai szabványok szerint minden kínai tulajdonú vállalat kínai közvetlen befektetésnek minősül, tekintet nélkül a felvásárlás módjára vagy típusára. Ez azt jelenti, hogy amikor egy kínai vállalat felvásárol egy multinacionális vállalatot, az adott társaság kelet-közép-európai (KKE) leányvállalatai ezentúl automatikusan kínai befektetésnek minősülnek, annak ellenére, hogy a vételárat egy harmadik országba utalták át. A kutatás készítői ezért minden nemzetközi M&A tranzakciót kizártak a kínai befektetések listájából, és az ilyen tranzakciók értékét levonták az FDI értékéből, hogy reálisabb képet lássanak a kínai gazdasági tevékenység szintjéről a KKE-országokban. (Ez egyébként pont Szijjártó Péter már idézett 2019-es érvelésének megfelelő - a szerk.), így látható, hogy a nemzeti kormányok - vagy a helyi kínai nagykövetségek - erősen túlbecsülik a kínai tőke tényleges súlyát az adott országban.

Ebből már kirajzolódik, hogy a közel 10 milliárd eurós szerbiai befektetésnek a harmada (mintegy 2860 millió euró), a magyarországi kínai beruházások kétharmada, vagyis csak 2862 millió euró, vagy 1030 milliárd forint tekinthető valódi közvetlen tőkebefektetésnek a CEECAS becslései szerint. A hazánkba befolyt tényleges kínai tőke értéke pedig csak 2060 millió euró (740 milliárd forint) volt 2020-ig. 

Az elmúlt évtized nagy várakozásai ellenére a kínai beruházások nem értek el jelentős szintet a közép- és kelet-európai régióban, különösen nem a régió uniós tagállamaiban. A hagyományos európai partnerek, mint Németország, más kelet-ázsiai országok, mint Japán és Dél-Korea, és kisebb mértékben az Egyesült Államok még mindig a legfontosabb befektetők a kutatásban vizsgált tizenhat országból tizenötben. Az egyetlen kivétel ismét Szerbia, ahol Kína nemcsak az infrastruktúra-építés, hanem a klasszikus befektetések, például az összeolvadások és felvásárlások, valamint a zöldmezős projektek tekintetében is fontos pozíciót tudott szerezni. De Magyarország esetében jól látszik, hogy az amerikai FDI-érték 6 milliárd körüli, a német pedig 26 milliárd eurót tett ki tavaly.

Inkább csak kínai érdek, mint befektetés

Az adatok alapján kijelenthető, hogy bár a magyar kormány valóban minden módon próbál Kína kedvében járni, társul olyan beruházásokba, mint a BorsodChem-gyár bővítése, a legnagyobb - és titkosított költségvetésű, szerződésű - projektek, mint a Budapest-Belgrád közötti vasúti fejlesztés, a maga több mint 700 milliárd forintos összegével inkább csak kínai érdek, mint befektetés. Ráadásul utóbbi, az Új Selyemút kínai beruházási program részét képező projekt egyre inkább célkeresztbe kerül Washingtonban is: elfogadásra vár az Egyesült Államok Szenátusában egy törvény, amely akár büntetőintézkedések célpontjává is teheti Magyarországot, ha folytatja a fejlesztést, ahogy arról a múlt héten részletesen írtunk.