Amikor még létezett a Szovjetunió és a kelet-európai szocializmus, voltak olyanok, akik azt mondták, hogy nem az eszmével van a gond, hanem azzal, hagy ezek az országok rosszul próbálják megvalósítani a szocializmust. Hasonló érvelést lehetett hallani azt követően, hogy 12 európai élvonalbeli futballklub előállt azzal a - néhány nap alatt zsákutcába futott -  kezdeményezéssel, hogy létrehozzák saját európai szuper ligájukat (ESL). Ezúttal nem elkötelezett baloldaliak védték a szocializmust, hanem a szabad piac mellett elkötelezett jobboldaliak a kapitalizmust, mondván: azért utálják az új liga ötletét, mert a kapitalizmus rossz formáját valósítaná meg.

Egyszerre van igazuk és járnak tévúton - véli Larry Elliott, a Guardian publicistája. Az ideális szabad piacon semmilyen akadálya sincs a versenynek. Nincsenek korlátai az új termékek és szolgáltatások piacra lépésének, ami a foci esetén azt jelenti, hogy bármilyen kis csapatnak megvan az esélye arra, hogy ha előáll valamilyen innovációval az edzésben vagy a játékban, akkor sikereket érhessen el. Ez volt a helyzet az 1970-es évek elején Angliában, ahol sok kis csapat nyert rangos kupákat.

A szabad piac hívei szerint a rendszer elviseli a piaci szereplők egyenlőtlenségét, amíg bármelyiknek megvan a lehetősége arra, hogy javítsa a teljesítményét. Ellenzik a kartelleket, mert azok arra használják erőfölényüket, hogy kizárják a versenyből a kisebb, fürgébb játékosokat. Emellett nem szeretik a szelvényvagdosókat, akik a vagyonuk kamatoztatásából élnek anélkül, hogy bármilyen tevékenységet végeznének.

Fejre állították

Az ESL szervezői fogták a tankönyvi szabad piacot, és a talpáról a fejére állították. Azzal, hogy a tervezett liga 20 helyéből 15-öt az alapító csapatoknak tartottak volna fenn, óriási akadályt állítottak volna az elé, hogy egy feltörekvő csapat bekerüljön az elitklubba. Nem adtak volna esélyt a "kreatív rombolásnak", ami a szabad piac híveinek nyelvén azt jelenti, hogy az elfáradt szereplőket ledarálják az erőteljes, új versenyzők. Miután a meccseikért begyűjthető tévéközvetítési díjakat maguknak tartották volna fenn, anyagilag is alátámasztották volna kivételes helyüket. Tulajdonosaik pedig klasszikus szelvényvagdosókká váltak volna.

Amiben a Guardian publicistája szerint az ESL bírálói tévednek az az, hogy egyfajta rossz irányú eltérésnek látják a futball-liga koncepcióját, ahelyett, hogy a felismernék benne a jelen kor kapitalizmusának tipikus működési módját. A modern nagyvállalatok nagy halom adósságra épített rendszerek, amelyek tulajdonosai a szabad verseny hívének állítják be magukat, miközben mindent megtesznek azért, hogy ezt elkerüljék. Ahogy nagy focikluboknak vannak nevelő egyesületei, akik begyűjtik a tehetséges játékosokat, az amerikai technológiai óriások felvásárolnak minden olyan kisebb céget, amely versenytársukká nőhetné ki magát. Így került a Google kezébe számos online hirdetésekkel foglalkozó vállalkozás és a Facebookéba az Instagram és a WhatsApp.

Régi idők focimenedzserei

A szabad piaci típusú működés valójában az 1970-es évekkel lezárult.

Akkoriban például a brit futballklubok vezetői a klubjuk mellett egy életre elkötelezett emberek voltak, akik ingyen dolgoztak. A helyi közösségben éltek, nem trópusi nyaraló- és adóparadicsomokban, mint a jelenlegi nagy klubok nemzetközi befektető tulajdonosai. Nem voltak szentek. Nem tudták elképzelni, hogy a klubok vezető testületének nő tagjai is legyenek, de elutasították, hogy a futball szentélyében, a stadionban körben a pálya körül hirdetések legyenek. Még csak akkoriban született az ötlet, hogy rajongói ereklyeboltokat nyissanak.

Eltelt ötven év, és ezeknek az őskonzervatív tulajdonosoknak a helyén oligarchák és hedge fundok ülnek. A tévé, amit azokban az időkben alig emlegettek, közvetítési díjaival a klubok fő bevételi forrásává vált. Az infrastruktúra órásit fejlődött, és a nagy klubok focistáit sokkal jobban fizetik, mint akkor.

A Guardian cikkírója szerint a Premier League az egyik azon kevés gazdasági ág közül Nagy-Britanniában, amelyben rendesen megfizetik a munkavállalókat.

Súlyos tanulságok

Az ESL-t kezdeményező futballklubok félkész, hamvába holt ötletükkel elkövették az egyik legnagyobb hibát, amit a modern kapitalista gazdaságban el lehet követni. Komoly kárt okoztak brandjüknek, márkanevüknek. A vállalatok, különösen azok, amelyek erősen függenek fogyasztóik lojalitásától, saját maguknak ártanak az ilyen baklövéssel a legtöbbet. Ebben az esetben azzal okozták maguknak a legnagyobb kárt, hogy a politikusokat, akik ritkán ártják magukat a nagy cégek ügyeibe, olyan helyzetbe hozták, hogy fel kellett lépniük ellenük.

A rajongóknak és a kormányoknak van erejük odacsapni a legnagyobb márkáknak is, ha akarják.

Emellett a baloldali brit hírportál cikkírója szerint az ESL jót megmutatta, hogy a modern globális kapitalizmus a szabad piaci szabályok kijátszásával működik. Azok, akik ennek a show-nak az irányítói és haszonélvezői védelmezik a meglévő egyenlőtlen feltételeket, féloldalas piaci esélyeket. A látványos bukás mutatja, hogy gazdasági szempontból túllőttek a célon, ám a szuperliga létrehozásának felvetése hasznos volt abból a szempontból, hogy megmutatta a focirajongók millióinak, hogyan működik az iparág, amely kiszolgálja őket.