A pénzpiacok felvették a kesztyűt, amit az Egyesült Királyság új kormánya dobott eléjük azzal, hogy adócsökkentésekkel akarja kihúzni a szigetországot a gazdasági válság mocsarából. Ha harc, hát legyen harc jegyében szabadulni kezdtek a brit valutától és államkötvényektől, mert úgy látják, ennek a gazdaságpolitikának a költségvetési hiány elszállása és az államadósság megugrása lesz a vége.

A Financial Times szerkesztői tőlük szokatlan módon a leghatározottabban állást foglaltak az ügyben: azt követelik, hogy a londoni kormány és a Bank of England (BoE) azonnal állítsa helyre az ország gazdasági vezetésének hitelességét. Megjegyzik, hogy a bizalomvesztés olyan nagy volt, hogy még az olaszországi választások eredményét is felülírta. Hiába került hatalomra a második világháború óta az első újfasiszta múlttal rendelkező párt Itáliában, mit sem törődve ezzel elkezdtek szabadulni brit javaiktól.

A font 37 éve nem látott mélypontra zuhant a dollárral szemben, amivel megközelítette az 1:1-es átváltási szintet, miután Kwasi Kwarteng pénzügyminiszter 1972 óta nem látott nagyságú adócsökkentési csomagot jelentett be. A kétéves lejáratú brit államkötvények hozama a világ pénzügyi rendszerének 2008-as összeomlása óta nem látott magasságba emelkedett az elapadó kereslet miatt. A brit üzleti lap szakírói szerint Liz Truss kormányának felelőtlenségét bizonyítja a balul sikerült belépő.

Mégis, hogyan gondolták?

Az új miniszterelnök komolyan vette ígéretét, amit a nyáron tett a Konzervatív Párt elnöki, egyben a miniszterelnöki posztért folytatott politikai kampányában. E szerint finanszírozható hitelfelvétellel a történelmi nagyságú adócsökkentés és a fogyasztók energiatámogatása, mert az utóbbiak majd felpörgetik a gazdasági növekedést, amiből törleszthetők a hitelek. A szakértők idejében jelezték, hogy ehhez a gazdaságpolitikához megtalálta a kellően ortodox konzervatív szakpolitikust Kwarteng személyében, akit megbízott a brit pénzügyek irányításával.

A piaci befektetők azonban nem hisznek ebben a tervben. A BoE éppen a napokban emelte alapkamatát 2,25 százalékra, aminek elvileg vonzania kellene őket, ám ennek éppen ellenkezője történik. A államkötvények hozamainak emelkedése, ami azt jelzi, hogy a befektetők eladják ezeket, arra utal, hogy monetáris szigorítást várnak a jegybanktól az infláció leszorítása érdekében. (A BoE szerdán váratlan piaci beavatkozással vásárolni kezdte a brit államkötvényeket, hogy "megelőzze a pénzügyi stabilitás megingásának veszélyét".)

Növekvő költségek

A piac hatszázalékos alapkamatot áraz, miközben a befektetők attól tartanak, hogy a kormány gazdaságpolitikája fenntarthatatlanná növeli az államadósságot. Ennek eredményeként egyre nagyobb hozamot várnak majd el azért, hogy vásárolják az ország állampapírjait. A történet végén a hitelminősítők ronthatják a brit államkötvények hitelbesorolását, ami tovább növelheti azok kibocsátásának költségeit.

A további következmények borítékolhatók. Az Egyesült Királyság folyó fizetési mérlegének hiánya rekordszintre emelkedett, aminek finanszírozási igénye kiszolgáltatottá teszi az országot a hitelezőknek. Ugyanez a helyzet az emelkedő kötvényhozamokkal, amelyek megdrágítják az új adósság finanszírozását. A font gyengélkedése az importot drágítja meg, beleértve ebbe az energiahordozók behozatalát is, ami tovább növeli az inflációt.

Azonnali beavatkozás kell!

A kamatemelés nyomán megdrágulnak a hitelek és a jelzáloghitelek, ami olyan fékezőerővel hathat a gazdaságra, hogy az ellensúlyozza az adócsökkentésektől és az energiaár-támogatásoktól remélt élénkítő hatást. Ezért várja a brit üzleti lap a kormánytól, hogy szélsebesen tegyen valamit a piacok megnyugtatására. Még akkor is, ha politikailag vállalhatatlannak érzi a visszavonulást.

A legkevesebb, hogy befejezik a további adócsökkentések kilátásba helyezését, szemben azzal, amit a pénzügyminiszter tett, miután bejelentette az adócsökkentési terveket. A jövő évi költségvetésben már hihető tervekkel kell előállni, világossá kell tenni, hogy a kormány kész bármit megtenni a korrekció érdekében, ha adócsökkentési tervei nem jönnek be. A Financial Times szerkesztői szerint a piaci reakciók ismét bebizonyították, hogy a dogmatikus gazdaságpolitikánál fontosabb a hiteles gazdaságpolitika.