A mai napig tartó ukrán krízis 2014-ben kezdődött, amikor Oroszország katonai erővel annektálta a többségében orosz származásúak lakta Krím-félszigetet. 2015 óta a Minszki megnemtámadási megállapodás alapot biztosít a békéhez, ám a kisebb fegyveres összetűzések továbbra is rendszeresek maradtak, és a közelmúlt orosz mozgásai komoly aggodalomra adnak okot.

Ez idáig nem voltak tartósabb következményekkel járó szankciók az Európai Unió részéről, elsősorban azért mert az ilyen lépések sértik a német gazdasági érdekeket. Angela Merkel kormánya kitartott amellett, hogy a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel ápolt diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat külön kell kezelni. Utóbbi a privát szektorra vonatkozik, és nem képezheti alapját politikai követeléseknek.

Amerika nyitva tartja a szemét

A CIA szatellitfelvételei szerint, november 16. és december 21. között, Putyin egy nagyjából 100 ezer főt számláló katonai különítményt vonultatott föl Ukrajna keleti határvidékén. Ezzel egyidejűleg december 17-én Oroszország nyilvánosságra hozta követeléseit mind az USA, mind pedig a NATO felé.  A lista meglehetősen éles és sok esetben teljesíthetetlen feltételeket határoz meg a két fél irányába. A legtöbb kézzelfogható pont az 1997 után, volt Szovjetuniós országokban létesített, hatókörön belüli katonai támaszpontokra és rakétaállomásokra vonatkozik. Ezt már csak azon az alapon is elutasították, hogy jellemzően Oroszország sem hajlandó eleget tenni az ilyen jellegű követeléseknek. Putyin a NATO-tól arra is garanciát kér, hogy véget vessen a csatlakozni kívánó országok felé tanúsított "Open Door" irányelvével, és a jövőben ne vehessen föl több tagállamot kötelékébe.

Tárgyalásokban egyelőre az amerikai fél az aktívabb, Joe Biden amerikai elnök többször is beszélt Putyinnal decemberben, akkor még mindkét fél megerősítette, hogy nem szándékozik fegyveres konfliktust kezdeményezni Ukrajna területén és biztosították egymást, hogy a feszültségeket diplomáciai úton fogják rendezni. Ehhez képest, az amerikaiak szerint, az oroszok egy hamis zászlós hadművelet előkészítésén dolgoztak január első felében, miközben az orosz külügyminiszter nyomatékosította, hogy erre a hétre várja az USA és NATO írásos válaszát követeléseikre.

Az Unió fegyverkezésre készül

A Német Marshall Alap vezető elemzője szerint, az EU mellőzése nem véletlen. Thomas Klein-Brockhoff azt mondja Putyin csak az erőben hisz, és állandó hadsereg hiányában nem veszi komolyan az Európai Uniót. Joe Biden hiába igyekszik együtt dolgozni az uniós szereplőkkel és bevonni őket a tárgyalásokba, Putyin tudatosan hagyja ki őket, ezzel is megosztva Kelet- és Nyugat-Európát. Klein-Brockhoff elengedhetetlennek látja egy EU-s katonai erő mihamarabbi felállítását, ami a márciusi elfogadásra váró Stratégiai Iránytű tervezete szerint, egy 50 000 fős gyorsreagálású hadtest felállítását jelenti 2025-ig.

A hadsereg felállítása azonban, sokak szerint a Hideg Háborúra emlékeztető fegyverkezési versenyhez vezethet. A keményebb gazdasági szankciók továbbra is az asztalon vannak, annak ellenére, hogy súlyos energiagazdasági következményei lehetnek a EU legfontosabb tagállamaira is. Az elsőszámú ilyen szankció a Északi Áramlat-2 nevet viselő, közvetlenül Németországba befutó, földgázvezeték korlátozása volna, amire Merkel távozása után nyílt valódi lehetőség. Erre az eshetőségre az amerikaiak is kidolgoztak egy vészforgatókönyvet, több nemzetközi energiaellátóval tárgyalva.

Besülhet a gazdasági atomfegyver

Olaf Scholz jelenlegi német kancellár és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök nem rég sajtótájékoztatót tartottak, ahol az EU és Ukrajna orosz befolyásától való függetlenségéről beszéltek. Annalena Baerbock a Zöldek társelnöke és jelenlegi német külügyminiszter a napokban tegnap Kijevben, ma Moszkvában tárgyalt a gázvezeték ügyében. Korábban határozottan kijelentette, hogy ha bármilyen formában erősödni látszik az orosz agresszió Ukrajnában, a Északi Áramlat-2 vezetéket nem fogják üzembe helyezni, de ez egyelőre ettől függetlenül is lehetetlen, hiszen a vezeték nem felel meg az EU által támasztott technikai követelményeknek.

Végső megoldásként szintén szóba jöhet a nemzetközi szankció, amely elvágná az orosz bankrendszert a világszerte használt SWIFT fizetőszolgáltatástól. Ez rövidtávon hatalmas zűrzavart keltene és az orosz rubel értékének bezuhanását okozná, addig mindenképpen, amíg az orosz bankok átállnának más szolgáltatók használatára. Hosszútávon azonban elképzelhető, hogy nem eredményezne komolyabb kárt, hiszen Oroszország jelentős olaj- és földgázexportja miatt, a legtöbb vásárlója feltehetően gyorsan átállna akár az oroszok saját fejlesztésű nemzetközi fizetőrendszerére is.

Ugyan az orosz helyettes külügyminiszter Szergej Rjabkov még múlt hét pénteken is azt nyilatkozta, hogy nem adtak ultimátumot, Putyin óva inti a Nyugatot a gazdasági szankcióktól, és külügyminisztériuma az 1962-es kubai rakétaválságot idézve nyilatkozott arról, mire lehet számítani, ha a nyugat figyelmen kívül hagyja követeléseiket.