Bár az ázsiai országok egymás után igyekeznek karbonadókkal drágítani a vállalatok szén-dioxid-kibocsátását és a kibocsátási kvóták kereskedésének platformjai is megjelentekkel a régióban, a klímaváltozás sürgető problémájához mérten szerények ezek a lépések – írja a Bloomberg. A kibocsátást terhelő adók töredékei a Európai Unió hasonló közterheinek és jóval elmaradnak attól a szinttől, amelyre a szakértők szerint szükség lenne ahhoz, hogy mérsékeljék a klímaváltozást.

Miközben a karbonadórendszer a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének egyik leghatékonyabb eszköze, Ázsiában nem növeli annyival a vállalatok költségeit, ami érdemben befolyásolná a viselkedésüket. Például a kínai karbonárak egy tonna szén-dioxid kibocsátása estén kilenc dolláron tetőztek az idei év első felében és csak az új-zélandi ár közelíti meg az európai 80 dollár körüli szintet. Egyébként az európai karbonpiac a világ leglikvidebb ilyen piaca.

Kevés, nagyon kevés

A világ 46 országában vezettek be olyan rendszert - kereskedési platformok és adók formájában -, amelyben van ára a szén-dioxid-kibocsátásnak,  ám ez csak a világ kibocsátásának harmadát fedi le – derül ki a Nemzetközi Valutaalap adataiból. Jelenleg az átlagos karbonár hat dollár egy tonna szén-dioxid-kibocsátásáért, aminek 2030-ig 75 dollárra kellene felmennie ahhoz, hogy a kibocsátás költségessé tétele hatásosan mérsékelje a Föld légkörének felmelegedését – vélik az IMF szakértői.

Kicsit léptek a nagyok

Kínában, a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó országában tavaly vezettek be egy kereskedési platformot, amelyen azonban első lépésként csak az ország 2200 áramtermelője üzletel. Ezek felelősek a szén-dioxid-szennyezés 40 százalékáért. Az acél-, cement- és alumíniumgyártók, illetve a vegyipari cégek csak a második lépcsőben kapcsolódnak be a rendszerbe. Ez azt mutatja, hogy a pekingi vezetés a radikális kibocsátáscsökkentéssel szemben egyensúlyozni akar a környezetvédelem és a költségek alacsonyan tartása között.

Dél-Koreában 2015-ben indították el a szén-dioxid-kvóták kereskedését, ami mostanra a kibocsátás 74 százalékát fedi le. Az áramtermelés mellett a közlekedés, a légiipar, az építőipar és a hulladékfeldolgozás vállalatai is részt vesznek ebben. A tonnánkénti kibocsátási ár 21,57 dollár, ami csak negyede az európai költségnek. A kibocsátási kvótáknak csak tíz százalékát tervezik aukciókon értékesíteni 2021 és 2025 között, így túlnyomó részüket ingyen fogják szétosztani a vállalatok között.

Icipici számocskák

Japán ugyan az első volt Ázsiában, amely nemzeti karbonadót vezetett be 2012-ben, ám a tonnánkénti szén-dioxid-kibocsátási ár mindössze 289 jen, azaz 2,17 dollár. A környezetvédelmi minisztérium ugyan ennek jelentős emelését akarta, de erősebbnek bizonyult az ipari lobbi. A szigetországban jelentős kibocsátáskereskedés folyik Tokió és Saitama prefektúrákban.

Szingapúrban tonnánként 3,62 dolláros szén-dioxid-kibocsátási adót vetettek ki 2019-ben. Ez 2025-ig 24 dollárra akarják emelni, majd az évtized végéig 50 és 80 dollár közé viszik fel. A kormány lehetővé teszi, hogy a vállalatok adóköteles kibocsátásuk öt százalékáig külföldi kvótákat vegyenek igénybe. Indonézia jövő áprilisban 2,01 dollárnak megfelelő adót készül kivetni jövő áprilistól a széntüzelésű erőművek tevékenységére, amelyek az ország elektromos energiájának 70 százalékát állítják elő.

Indonéziában az agárszektor a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó, ám éppen ez az az ágazat, amely nincs benne az ország 2008 óta működtetett karbonkereskedési rendszerében. Jelentősek a kvótaaukciók, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a tonnánkénti ár 52,39 dollár.

Csak semmi kapkodás

Ausztráliában egy önkéntes részvételen alapuló rendszer működik, ám az új kormány, amelyet erős környezetvédelmi programmal választottak meg - miután az országot végigpusztították a bozóttüzek, - felül kívánja vizsgálni ezt a megoldást.

Indiában, amely a világ harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó országa, egyelőre egy karbonpiac tervezésénél tartanak, amelyen az energia-, acél- és cementgyártók adnák-vennék a kibocsátási kvótákat. Kormányközeli források szerint a tervet még idén bejelenthetik. Thaiföldön, Vietnámban, Malajziában és Pakisztánban az IMF tudomása szerint szintén terveket fontolgatnak ez ügyben.